Hol vannak az igazi nők?

Ha beütöd a Google-ba, hogy ‘hol vannak az igazi nők’, akkor kapsz pár találatot. Olyat, ami megmondja neked, hogy milyennek kellene lennie az igazi nőnek.

Itt nem kétségbeesett és reményvesztett kutakodást látsz, mint amikor az ‘igazi férfiakat’ keresed, hanem tömény észosztást, azt a igazi tutifrankót, ahol valaki megmondja neked, milyen is az igazi .

Tudod mit jelent ez?
Szerintem azt, hogy a nőknek fogalmuk sincs, milyennek kéne lenniük.
Ha viszont ez így van, akkor milyen alapon keressük az igazi férfit?

Amíg a nők azon kattognak, hogy nincs igazi pasi, vajon foglalkoznak-e azzal, hogy ők vajon mennyire igazi nők?

Egy igazi nő nem kövér vagy sovány, cserfes vagy szótlan, engedelmeskedő vagy dacos – egy igazi nő olyan, amilyen lenni akar.


Az igazi nő nem sírja tele munkahelyén az ingujját egy álcázott szexista cikken, ahol egy pasi elmondja, hogy mennyire de nagyon szüksége van a női szeretetre, mert nélküle nem tudja, hogy ő ki, és ő csak annyira férfi, amennyire nő a nő, és egyébként meg gyámoltalan, elveszett kisfiú és szüksége van a nő elfogadására mert nélküle mit sem ér.

Az igazi nő túllát ezen.
Felismeri, hogy ez nem egy romantikus óda a női nemhez, hanem kőkemény felelősségáthárítás a férfi részéről.
Az igazi nő nem akar az anyja lenni más felnőtt fiának.

Egyik nem tagja sem felelős a másik boldogságáért.

Az igazi nőnek majdnem mindegy, hogy hány kiló és ki mit gondol róla. Mert az igazi nő pontosan tudja, hogy ő ki. Nem a férfitól várja identitása megerősítését – annak ellenére, hogy simán bezsebeli a kapott bókokat.
Az igazi nő szereti önmagát.

Az igazi nő attól igazi, hogy békében van magával. Ezt a békét érzi meg a férfi, erre mozdul rá, mert az üres, tartalom nélküli szépség egy idő után nem elégíti ki. Neki sem az kell, ahogy a nőnek sem a külcsín.

Az igazi nő nem azért diétázik, mert elvárják tőle.
Az igazi nő azért törődik a testével, mert kényelmes és esztétikus testben akarja tudni a lelkét, amiben ő érzi jól magát.

Az igazi nő, ha akar, bezabál egy egész tábla csokit – és nem a kispályásoknak való százgrammost! Nem! Egy egész harminc dekást! És mindezt úgy teszi, hogy nincs lelkifurdalása, mert pontosan tudja, hogy az év többi napján mindent megtesz a lelke templomáért.

Az igazi nő testébe a férfi misére jár és áldozni, nem pedig templomot gyalázni.
Ha gyalázni is menne a férfi, az igazi nő tudja, hogy az nem az ő hibája, nem az ő szégyene.

Az igazi nő nő marad akkor is, amikor anya lesz. Kiteljesedik a gyerekszülésben, mert életet ad tovább. Nem tesped bele a “én már szültem egy gyereket, kinézhetek így” szerepébe, hanem elfogadja teste változásait, megfizeti az anyaság árát és azzal él tovább nőként. Olyan testben él, amilyenben jól érzi a lelkét, és nem érdekli mások véleménye.

Elfogadja magát, a csíkjait, a kilónyi megereszkedett bőrt a hasán, mert amikor azokra néz, szeretettel tölti el, hogy ott lakott benne az a gyermek, aki olyan sok örömet és kitartást adott neki az életében, ami minden nehézséget ellensúlyoz. Teste változása volt az ára egy új élet születésének.

Nem akar címlaplányokhoz hasonlítani, mert tudja, hogy ő azt a korszakot már elhaladta.
Tovább ment, messzebb… olyan életörömök felé, amiknek a megélése sugárzóvá és ellenállhatatlanná teszi.

Hol vannak az igazi nők?

Az igazi nő nem néz fel az igazi férfire, és az igazi férfi nem tartja kezében az igazi nőt.
Az igazi nő és igazi férfi egyenrangú társak és egymás szemébe néznek.
Egy szinten vannak. Azon a szinten, ahol nincs nő és férfi: csak ember van.
Ott, és csakis ott tudnak igazán igaziak lenni a saját nemükben.



De a szörnyű valóság az, hogy az igazi nem is létezik.
Nincs igazi férfi, vagy igazi nő.
Csak igazi emberek vannak.
Emberek, akik szeretnek élni, nevetni, élvezni az életet, meglátni a szépet.

Ha végre leszednénk magunkról a szexista megnyilvánulásokat, akkor értenénk igazán, hogy a nő a nyak, a fej a férfi – hogy a nyak mozgatja a fejet, de az semmit nem ér lefejezve, ahogy a fej sem lebeghet a törzs felett nyak nélkül.

Ha nem vesznénk el a felszínen, akkor talán tényleg értenénk, hogy nincs egyik a másik nélkül, hogy a férfit porból gyúrta az Isten és lehelte belé szellemét, és aztán oldalbordájából megformázta a nőt, mert nem volt jó egyedül a férfinak – és aztán lesznek ketten egy testé újra.

Ha nem a nemekből indulnánk ki, hanem az igenekből, akkor értenénk, hogy a nő befogad és a férfi ad – és a kettő alázatából születik az élet.

Ha mindezt értenénk, akkor már nem is számítana annyira, hogy hol vannak az igazi nők és az igazi férfiak, hanem egyszerűen csak az igazi embert keresnénk.


Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Don`t copy text!