A családon belüli erőszak – Sorok közti üzenet

Néha elborzadva olvasom a sok rejtett üzenetet hordozó cikket, megnyilvánulást, észosztást, megmondást és kiakadást férfi-nő, családon belüli erőszak és gyereknevelés témában. Aztán még jobban megijedek, amikor elkezd terjedni a jól leplezett és becsomagolt sorok közti információ, ami nem feltétlen az épülést szolgálja.

Persze most éppen én is a ’Hajnal észt oszt’ műsort nyomom, de azért álljunk már meg egy ásónyomra.

Hidas Judit megmondta a tutit. Egyetlen mondata (a „Milyen nő az, aki hanyatt esik az első mosolytól…” kezdetű) nagy vihart kavart, amivel szerintem a legnagyobb baj az, hogy minősít, bírál és ítélkezik is egyben.

Ami még nagyobb baj, hogy az Elég a férfiak démonizálásából, nem vagyunk mi áldozatok! című bejegyzésében ugyan saját bántalmazott hátterét mutatja be, csak valahogy az idők során mintha elfelejtette volna, milyen egy ilyen életben létezni.

Persze könnyű a gödör széléről visszaóbégatni, hogy nem is vagy áldozat, meg ne démonizáljuk a pasikat meg ilyesmik, és különben is te is tehetsz róla, meg ellene, meg az összes ilyenkor eldurrogtatott közhely – és kvázi megfeledkezni arról a lelki állapotról, ami lehetővé teszi a bántalmazó visszaéléseit és önbíráskodásának megtűrését.


Tisztázzunk már pár dolgot a családon belüli erőszakról!

Igenis léteznek elkövetők és áldozatok.

Mindkettő valamikor embernek született, aztán szereztek sok sebzettséget, traumát és egyszer csak váltak valamivé. Úgy váltak valamivé, ami szerint ők döntöttek saját sorsuk felől.

Az öntudatra ébredt egykori áldozatokból lesznek a túlélők.

A családon belüli erőszak áldozatainak igenis kell a környezet támogatása, az értő tanú jelenléte, mert támogatás nélkül könnyen áldozatok maradhatnak és nem válnak túlélővé.

Amire nincs szükségük, az az észosztás és a felelősségre vonás. Talpra állásuk közben ennek semmiképpen nincs helye, mert nagyobbat taszít rajtuk, mint bántalmazójuk egyetlen mozdulata. Ahogy gyógyulnak, úgy maguk is fel fogják ismerni a hibáikat.

Ebben a témakörben rettenetesen meg kell gondolni minden szót, kifejezést és kijelentést, mert egy traumatizált ember máshogy érzékeli a világot és könnyen veheti bántásnak azt is, ami nem az.

Az agresszor és az áldozata is embernek született; történtek velük dolgok, sodródtak és belekerültek egy állapotba, életformába. Kevés ember van, aki igazán tudatosan éli az egész életét, és remélhetőleg egyre több, aki tudatossá válik.

Nagyképűség lenne azt állítani, hogy mi nem kerülhetünk bizonyos szituációkba, mert nem tudhatjuk, hogy a körülmények mikor játszanak össze úgy, hogy csak pislogunk, hogyan történhetett meg velünk az, amiről aztán sosem gondoltuk volna, hogy mi is keveredhetünk ilyenbe.

Én speciel abban hiszek, hogy a múlt nélkül nincs jövő és a jelenben kell élni, de elbagatellizálni a múltat csak azért, mert mi már kikászálódtunk a szarból, és leminősíteni a posványban lévőt csak azért, mert még nem tart ott ahol mi: az igazi kártevés.

Hol marad a megértés és az együttérzés?

Miért démonizálna bárki bármit azzal, ha kimondja a gonoszról, hogy gonosz?

Miért megyünk örökké bele ebbe a férfi-nő vitába, hogy ki mennyivel ér többet és mennyivel jobb, és feminizmus-e vagy sem? Miért van az, hogy azt gondolják, hogy feminista csak szexhiányos antinő lehet? Miért lenne megfelelési vágy egy nő öltözködése, és miért olyan elképzelhetetlen, hogy ő így érzi jól magát?




Észrevettük már, hogy mennyire szexista társadalomban élünk? Hogy mennyire elvesztek az emberi értékek, és tulajdonképpen elég kevesen szaladgálnak a világban, akikre tényleg illik a nemes értelemben vett emberi jelző?

A teremtés csúcsának tartjuk magunkat, közben meg mást sem csinálunk, csak gyűlöletet szítunk, meg farizeuskodunk, hogy mi aztán mennyivel különbek vagyunk a másiknál.

A családon belüli erőszak - Sorok közti üzenet

Aztán olvasom a másik figurát, akinek egy posztját több ezren osztották meg és még többen lájkolták.

Ő Sanyii a kitalált személy, aki legutóbb viccesnek szánt írásában leírta, hogy mennyire jobb egy roma anyukánál, akinek nagyon rossz volt a fia egy boltban, és ő mennyivel különb nevelési módszereket tud, mint a gyerekverés.

Imádták a posztot – csak éppen egy másik szemüveget felvéve láthatjuk, hogy olyan súlyos üzenetet hordoz magában észrevétlenül, hogy a poénnak álcázott szülői mérgezés vígan kacag a markába ismételt térhódítása okán.

Sanyii által hatékonynak tartott nevelési eszközök közt szerepel a láthatatlan por és a hideg zuhany.

Én úgy látom, hogy a „láthatatlan por, amivel beszórva a gyereket, az nem látszik, amíg rosszalkodik” megtanítja a gyereket, hogy csak akkor figyelnek rá, ha jó, ugyanakkor észrevétlen marad, ha rossz. A kis kölök tudat alatt össze is kapcsolhatja, hogyha nem látja senki, akkor rosszalkodhat.

A hideg zuhanyról sokan azt hiszik, hogy a hiszti egyetlen ellenszere, pedig ez agresszió, és a gyerek is így éli meg. Ez az egyik legrégebben bekövesedett bántalmazás, amit belesimítottak a köztudatba nevelési eszköznek hazudva. Ez nem nevelés: ez fenyítés.

Sanyii elmeséli, hogy épp „hideg zuhanyozni” vitte volna a fiát, aki költözni készült, mert nem engedte az apja, hogy ő legyen az alfahím a családban, de anyuka éppen zuhanyozott és a gyerek meglátta őt meztelenül.

Apuka kifejtette neki, hogy „anyának azért nincs kukija, mert rossz volt és leesett neki” – és ezzel máris átadta a patriarchális üzenetet, hogy a nők rosszak és egyúttal meg is ágyazott a szexizmusnak és a családon belüli erőszaknak.

Egyébként vajon honnan vette a gyerek, hogy vita esetén pakolni kell és költözni? Egyáltalán: miért jelenik meg egy családban az alfahím szerepért vívott hatalmi harc apa és fia közt?
Lehet, hogy Sanyii azt hiszi, hogy különb “Lakatos Kevin Bjúkenen anyukájától”, de lehet, hogy valójában annyira nem is.

Hogy mi a közös a fenti két esetben?

Az egyik az lelki amnézia, ahol elfelejtik, hogy milyen volt bántalmazottnak lenni, és gyerekként megélni a mellőzöttséget és a kényszerítést.
A másik pedig mindkettőnél az a meggyökeresedett életérzés, hogy ők többet érnek a másiknál.

Azt hiszem, ezzel meg is húzhatjuk a metszéspontot, ahonnan kiindul a hétköznapi fogalomzavar, aminek a csapdájában millió értelmesnek indult gondolat és jó szándék vetél el naponta.

Takács Hajnal
https://www.facebook.com/takacs.hajnal.manta
Takács Hajnal: Az asszony verve



Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Don`t copy text!