A tartós betegség a terhesség alatt komoly feladatot ró a férfiakra. Nem csak a házimunkára gondolok. A terhesség tudata és a betegség ténye együtt eredményez egy komoly félelmet a nőknél, amelyet minden erőnkkel le kéne tudnunk nullázni.
A baba elvesztése, esetleges majdani fogyatékossága rettegéslavinát indít el az anyáknál. Hibást keresnek, felelőst, és mivel ők az anyák, elsősorban önmagukat hibáztatják, még akkor is, amikor tisztában vannak azzal, hogy bizonyos betegségekről nem tehetnek.

Alapvetően két hibát követünk el. Az egyik, hogy minden terhet igyekszünk levenni a nőről. Feküdjön, ne foglalkozzon semmivel. A másik hiba értelemszerűen ennek az ellenkezője. Vagy tudatosan, vagy figyelmetlenségből nem veszünk tudomást arról, hogy ebben az állapotban többet, de legalább is mást kéne nyújtanunk otthon, mint normális helyzetben. Hogy kivesszük-e a részünket a házimunkából, az csak egy dolog. Ez is segítség, de azt gondolom, természetes történés.

A nő ágyhoz-kötöttsége, legyen az akármennyire is orvosi utasítás, nem egyenlő a vegetálásra kényszerítéssel. Képes rá, és kell is, hogy aktívan kivegye a részét a családi tennivalókból. Ha elengedjük a kezét, nem biztos, hogy saját erőből képes lesz uralni a kialakulófélben levő pánikot. Változtatni kell a feladatok felosztásában.
Azt hiszem, rólunk, férfiakról már kialakult egy kép, ami a házimunkát illeti. Azóta feltalálták a mosogatógépet és számtalan csodát, amiről mi azt hisszük, hogy könnyít az életünkön (persze ez nem igaz). Egy pici odafigyeléssel sokat lehet segíteni. Nem csak az elmosogatott edényeken van a hangsúly, hanem azon is, hogy az otthon ne váljon egy elhanyagolt legénylakássá. Ha a nő azt látja, hogy a férfi számára is fontos a rendezett otthon, partnert lát a férfiben, aki igyekszik a problémát kezelni.

De nem szabad megragadni a fizikális tennivalóknál. Sokkal fontosabb, hogy a nő legyen tisztában azzal, nem marad magára, számíthat a párjára. El kell mondani, hogy ezzel tisztában vagyunk, és bár esetlenül igyekszünk segíteni, de igyekszünk. A beszélgetés, a segítség felajánlása, kérése jó dolog. Ha valamelyik ember találgat, könnyen téves következtetésre juthat. Egyszerűen egy beszélgetéssel helyére lehet billenteni az egyensúlyt. A nő elmondja, mire van szüksége, milyen segítségre számít, a férfi azt, mit lát, gondol, és természetesen, miben tud segíteni. Ezek a beszélgetések akár lehetnek rendszeresek, sőt, akár napiak is.


Egy óra, amikor csak erre figyel mind a két fél. Miért fontos ez? Mert nem elég, ha a férfi mindent „igyekszik” megtenni a feleségéért, a családért. Ha nem tudja, mire van, lenne valóban szükség, könnyen lőhet bakot az elképzelésével. Ez igaz a nőre is. Ha nem mondja el, mire van szüksége, ezt vagy éppen azt hogyan látja, hogyan éli meg, nem igazán várhatja el a partnerétől, hogy helyesen mérje fel a helyzetet, és helyesen is reagáljon. Találgatás = tévedés! Az őszinte beszélgetés nagyon fontos, és éppen olyan fontos a figyelem is ilyen helyzetekben. Néha elég elszalasztani egyetlen mondatot, aminek később komoly következményei lehetnek.


Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Don`t copy text!