Ha eddig nem, akkor most már bizony elhangzik az a bizonyos szó: „Késik!” Lehet örülni, lehet pánikolni, de azt gondolom, mindenekelőtt a legfontosabb a bizonyosság. Terhességi teszt minden patikában kapható, és néhány perc alatt meg is van az eredménye, amely (természetesen) nem száz százalékos, de ad egy alapot arra, hogy mi is várható. Ha negatív az eredmény, de továbbra is késik a menzesz, akkor irány az orvos. Ha pozitív az eredmény, akkor akár azonnal lehet indulni.

Az első nőgyógyászati vizsgálat, ha az apuka is jelen van, sok mindenre ad választ. Persze, ne várjuk, hogy a baba nemével, egyéb részletekkel jön ki az anyuka a vizsgálatról. A válaszok azokra a kérdésekre hangoznak el, hogy mi is várhat az apukára a következő hónapokban. Igen, ott a váróteremben lesz a válasz.

Az első ultrahangra (fura, mert hivatalosan csak a nulladik, terhességben nem tudnak számolni…), tekintve, hogy az hüvelyi ultrahang lesz, nem igen szokták az orvosok az apukákat behívni. Marad hát a váróterem, amely jó esetben nem lesz zsúfolásig tele, és nem kell az éppen aktuális brazil sorozatot sem végig szenvedni a vizsgálat ideje alatt. De mindjárt vizsgázhatunk türelemből. Tekintve, hogy az anyukának rengeteg kérdése lesz, és az orvos azokra igyekszik majd válaszolni, lesz idő arra, hogy az apuka füleljen. Gyógyszerek, vizsgálatok, más orvosok, más apukák lesznek a beszédtémák. Ha az ember leleményes, itt megtudhatja, más apukák milyen hibákat vétettek a terhesség alatt.

Türelem... gyermeket terem


A vizsgálat végén az anyuka egy ultrahangfelvételt fog apuka kezébe nyomni. Aki még nem látott ilyet, annak elmondom (de ide kattintva akár meg is nézhető), teljesen normális, hogy egy szürke foltban egy kis fekete foltot, abban meg egy még kisebb foltot lát. Igen, apuka! Az a legkisebb folt a magzat!
Most jöhet az öröm, a pánikra még ráérünk. Elvégre rengeteg az idő arra, hogy felkészüljünk a szülésre, és a gyermeknevelésre.

Az első feladat, hogy figyeljünk a kismamára. Az anyuka, különösen első gyermekes pár esetén, mindent össze fog olvasni, gyűjteni a terhességről, a magzat fejlődéséről, az esetleges kockázatokról, veszélyekről. Tekintve, hogy korunk nagy vívmánya az internet, ehhez nem is kell felállnia a fotelből. Nem szabad tehát meglepődni, ha reggel úgy megyünk el otthonról a munkahelyünkre, hogy egy mosolygós kismamát hagyunk hátra, aki estére, mikor belépünk a lakásba, kisírt szemekkel, kétségbeesett roncsként gubbaszt az ágyon.

Azt mondtam kicsit fentebb, hogy türelemből vizsgázik a kispapa a váróteremben. Nos, ezen felül, még ott a megértés is, amely komoly kihívás. Már az orvosi rendelőnél is képesek vagyunk mi férfiak azt gondolni, mekkora áldozatot hozunk azzal, hogy elkísérjük a partnerünket, mosolyogva (rejtett vicsor) igyekszünk kivárni mind a sorunkat, mind a vizsgálat végét.
Talán így van, talán, tényleg áldozat. De belegondoltunk már abba, hogy a sorunkra várva vajon a nőkben mi zajlik le? Eszünkbe jutott, hogy a későbbiekben egy vagy több kellemetlen, adott esetben fájdalmas vizsgálat várhat rá? Miközben mi, Oscarra esélyesen alakítjuk a mártírt, aközben ő valójában fél, pánikol, és pokolba kívánja a vizsgálatot? Nem, nem hiszem, hogy ezen valaki is eltöprengett már.

Sokan (ahogyan régebben én magam is) egy könnyed legyintéssel intézzük el azt, amit a nő elmond egy ilyen vizsgálatról. A megalázottságot, a kellemetlenséget, és sok esetben az undort. Tudom, mondhatjuk, hogy orvos, és ez a menete a vizsgálatnak, de attól még a nő ezt nem képes ennyivel beérni. És ezért nem is hibáztatható. Szóval, ott kell kezdeni a megértést, hogy felfogjuk a vizsgálatok valós menetét, azt, milyen érzéseket válthat ki a nőből, és igyekszünk a rossz érzéseket csökkenteni.

De vissza az ágyon gubbasztó kétségbeesett roncshoz. Igen, én is ültem az ágy szélén, és néztem a temérdek megnyitott internetes oldalt, ami a veszélyekről szólt. Igen, én is belegondoltam, milyen jövő, milyen lehetőségek várnak majd a gyermekemre, még akkor is, ha egészséges lesz. Igen, talán én sem jól kezeltem ezt az időszakot, feleségem félelmeit. Mert azok a veszélyek akár valósak is lehetnek. Talán megbuktam a türelem vizsgáján, amikor az ezredik veszélyről szóló oldalnál elszállt az agyam, és nem volt türelmem megmutatni azt az apró linket, amely azt mutatta, ha oda klikkelünk, és megvásároljuk ezt vagy azt, szóval az IZÉ-t, akkor minden happy lesz. Mert ez az igazság. Egyszerű marketingfogás, nem egyéb. Kelts félelmet, mutasd meg a számtalan veszélyt, de mindjárt adj kiutat is ebből a helyzetből.

A második hónap a tervezésé. A csendes beszélgetéseké. Itt kell (most van rá idő) eldőlnie, milyen lesz a szoba, ha fiú, és milyen, ha kislány. Itt válik világossá, hogy nem egyszerű kérdés, mi lesz a kicsi neve, és sorolhatnám. A félelem, bár valós, kicsi eséllyel reális. Minden oldalt, minden kérdést át kell beszélni, és az apák dolga, hogy amennyire csak lehet, tárgyilagosan szemléljék ezeket. Mert a következő hónap már hoz további feladatokat, és a sornak koránt sincs vége!


Kapcsolódó írások:


Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Don`t copy text!