Talán nem mindenkit érdekel egy új adat, de azért elmondom. Ebben a hónapban lép a kismama a második trimeszterbe. Bár alkati kérdés, de nagy valószínűséggel lassan már látszik a pocakon, hogy egy kis élet gyarapszik ott bent. Szóval tanácsok ide vagy oda, azt mondom, bátran lehet beszélni a kis pocaklakóhoz. Bár az „okosok” legyinteni szoktak, hogy úgy sem hallja még, arra nem gondolnak, hogy érzi. Mert hát bizony a rezgések, amiket a hangok keltenek, eljutnak hozzá.
Az ultrahangon már elég jól kivehetőek a testrészei, a mozdulatai. Emlékszem, nekem számtalan megható pillanatot hoztak ezek az alkalmak, szóval apukák, mindenki tegye magát szabaddá, és viselje méltósággal a várószobák okozta kellemetlenséget!

A második trimeszter – ha úgy tetszik – hátránya, hogy a kismama újra aktív lesz. Szűnnek, megszokottá válnak a kellemetlenségek, és a testi változás magával hoz egy mondatot, amely képes némi hajhullást eredményezni a férfiaknál: „nincs egy rongyom sem, amit felvegyek!”
Bank- és hitelkártyák rettegjetek! Ajánlat számos van, és kedves eladók igyekeznek minden bóvlit, szükséges, és tök felesleges dolgot ránk sózni. A ruha vásárlásnál jó figyelni arra, hogy a kismama teste gyorsan változik, és a méretpontos ruhák hamar kicsinek bizonyulnak majd. Amivel ne spóroljatok, azok a párnák. A fájó derék, a növekvő pocak, a megdagadó lábak nagyon hálásak lesznek minden kényelemért (és kevesebb masszázs is elegendő lesz… 🙂 ).

A terhességhez sok párna kell..

Mire készüljön a férfi? Mindenek előtt arra, hogy a nő ott az oldalán ismét kérdésekkel fogja bombázni. Meg lehet nyugtatni: a vetélés veszélye már minimális, a pocak mérete pedig alkati kérdés. Igen, lehet, hogy más kismamáknak kisebb vagy éppen nagyobb, de nem az a lényeg. Természetes a sűrű pisilési inger, éppen úgy, mint a székrekedés kellemetlensége. Nem kell mindjárt marékszám gyógyszereket falni. Tekintettel kell lenni arra, hogy a pici szervezete is kap belőle, mint mindenből, amit az anyuka elfogyaszt. Tehát ha kellemetlen (márpedig az), lehet a régi praktikákhoz folyamodni. Ott van például a szilva.
Gondolnunk kell arra is, ha eddig nem tettük meg, hogy a vizsgálatok során, de akár a mindennapi tennivalók alkalmával is az anyuka nyilvános mosdókat lesz kénytelen igénybe venni. Nem akarok higiénés kérdéseket feszegetni, de azt gondolom, nem nagy teher beszerezni olyan papír ülőkét, amely némi biztonságot nyújt az esetleges fertőzés ellen, amit a mosdók alapállapotából kiindulva tutira összeszed.


A figyelmes férfi elkezdheti a terhek levételét a kismama vállairól. A bevásárlásét például, vagy kiveheti a részét a nagytakarításokban, és egyéb feladatokat is átvehet. Hogy miket, érdemes megbeszélni. A túlzott figyelmesség is lehet ártalmas, hiszen pillanatok alatt megkaphatjuk, hogy búra alatt tartjuk a nőt, és egyébként is, már csak a gyermek a fontos, és nem is ő maga. Jó ötlet megbeszélni előre, mit is végezzen a férfi, és mit bír még el a nő. Nem kell megijedni: nemsokára úgyis minden ránk, férfiakra marad. Jó, persze, ez csak néhány nap lesz, de ez alatt a néhány nap alatt képesek leszünk arra, hogy teljes káoszt idézzünk elő az otthonunkban. A nők is tudják: a férfiak már csak ilyenek. 🙂

A vásárlás, a felkészülés folyamata ebben az időszakban kezd mániává válni a nő életében. Hogy éppen hol tart, azt könnyen észre lehet venni. Csak figyelni kell az internetes előzményeket, a nappaliban, hálóban heverő magazinokat, prospektusokat. Lesznek célzások. Bár tudom, minden nő azt szeretné, ha ezeket a férfiak értenék, azt kell mondanom, sokat szándékosan nem hallunk meg. Miért?
Amikor még nem tudunk a terhességről, a nappali asztalán sportújság, tévéműsor, egyéb megszokott lapok hevernek. Röpke négy hónap alatt ezek eltűnnek, jönnek a terhességről szóló lapok, a „mit vegyünk” katalógusok. Ez az az időszak, amikor ismét lecserélődnek az újságok. Megjelennek a bababútorok, a dekorációk, kisruhák hirdetései. Ott lesznek az éppen aktuális egészséges étkezésről szóló receptek, a kismama tornák, találkozók, klubok kiadványai. Naponta döbbenünk majd rá arra, hogy már megint valami „trendi”, kötelező, ajánlott dolog változik meg az életünkben.

Na, ez az a pillanat, amikor a férfinak a sarkára kell állnia, mégpedig mind a kettőre. Tudom, hogy nem könnyű, hiszen mi is a legjobbat akarjuk a kicsinek, de azt gondolom, a terhesség negyedik hónapjában (és később sem) nincs semmi keresnivalója a zenélő biliről szóló reklámkiadványnak az asztalon. Nem titok, csak senki nem mondja ki, komoly iparág alakult arra, hogy a terhességet, a gyermek születését és fejlődését megsarcolja.
Nem kell kibetűzni, jól olvastad elsőre is. A SARC szót használtam. Elhitetni valakivel, hogy csak akkor lesz jó szülő, ha ezt és ezt, és ráadásul még amazt is megvásárolja, olyan hazugság, amellyel naponta találkozunk. Lehet venni a kismamának akár száz melltartót és nadrágot, meg blúzt és ruhát, mert hát valóban terhes, és nő az a pocak. De egy, esetleg két alkalomért? Mert azt könnyű elfelejteni, hogy a terhesség végéig bizony folyamatosan változik a teste, nő a pocakja, a mellei.

A negyedik hónap ismét egy beszélgetős időszak kéne, hogy legyen. Talán már tudjátok a kicsi nemét, vagy ha mégsem, az sem baj. Legyen a téma a zenélő bili helyett, a név. Mert higgyétek el, komolyabb a kérdés, mint amilyennek elsőre látszik. Szóval, egy bögre tea, halk zene, és elő az utónév gyűjteménnyel!

Kapcsolódó írások:



Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Don`t copy text!