A nem tervezett terhesség kétféle folyamatot eredményezhet. A szülők dönthetnek, és dönteniük is kell, hogy vállalják-e a gyermeket, avagy nem. Ha nem vállalják, akkor egy olyan helyzet adódik, amely hirtelen érzelmi változást eredményez.

Az anyaság folyamatát a természet különböző hormonokkal igyekszik támogatni. Ezen hormonok a terhesség megszakításával nem tűnnek el a szervezetből azonnal. A test megzavarodik, és nem érti, mi is történik. Aztán az idő teltével magára talál.

De amíg ez nem történik meg, kiemelten fontos, hogy mindkét fél tisztában legyen azzal, hogy a hormonok következtében kerülhetnek olyan érzelmi helyzetbe, ami váratlan, és komoly válságot is eredményezhet.

A döntés háttere

Fontos a döntés. Hiszen ha egy ilyen döntést észérvekkel támogatunk is meg, az nem helyettesítheti az érzelmi oldalt. Ismerek olyan példát, ahol a közösen meghozott döntést egy-egy későbbi vita alkalmával az egyik fél a másikra hárította. Ennek a párkapcsolat issza, itta meg a levét. A fenti példa nem egyedi. Ezért gondolom azt, hogy nem lehet felelőtlenül kezelni egy ilyen témát.


Figyeljünk egymásra!

Amikor a terhesség megszakadt, a nő számára fontos, hogy érezze, a partnere nem tartja kevesebbnek, a kapcsolatuk nem gyengült meg, és az érzelmek ezt a nehéz időszakot is túlélik. Ugyanígy fontos a férfi számára is a megértés.

Mert, bár igyekszünk titkolni, mégsem áll távol tőlünk az érzelem, és képesek vagyunk az észérveket reálisabban előtérbe helyezni még akkor is, ha ezzel kockáztatjuk az érzelmi egyensúlyt. Ki lehet jelenteni, hogy egy ilyen döntés mind a két felet megviseli, még akkor is, ha ezt igyekszenek leplezni.

StrucckéntAz egyik leggyakoribb hiba, hogy a szürke hétköznapok monotonitásán nem változtatva, amolyan struccszerűen a fejünket homokba dugva igyekszünk eltemetni a helyzet következményeit. Azt, hogy foglalkoznunk kellene nem csak a partnerünk, de saját érzelmeinkkel is.

A struccpolitikától a helyzet nem fog megoldódni. Kétségek ébrednek bennünk. Vajon a döntés jó volt? Én hoztam, vagy csak rám kényszerítették? És a kétségek tovább gyűrűznek. Mi lett volna, ha? Miért így? Végtelen kérdések emésztik ilyenkor a lelkünket.

A párkapcsolat szemszögéből nézve egy ilyen döntést soha nem szabad elő venni újra. Nem szabad okolni a másikat, emészteni önmagunkat. Szemrehányást tenni a másiknak, mentve önmagunkat hiábavaló és igazságtalan is, hiszen a verbális kijelentéssel ellentétben valójában önmagunkat büntetjük, saját fájó lelkünk igyekszünk megnyugtatni. Ha a körülmények ilyen helyzetbe kényszerítenek egy párt, fontos, hogy azt kéz a kézben és következetesen vigyék végig.

Kié a döntés joga?

Normális esetben a döntés két emberé, de néha csak a nőé. Miért? Mert a nő esetében a gyermekvállalás valóban egy életre szól. Amíg a férfi bármikor „felállhat” egy kapcsolatból, még akkor is, ha van gyermek, addig egy anya ezt már nem teheti meg. De nézzük a férfi oldalt.


Milyen okokból, érvekkel szavaz a férfi az abortuszra?

A realitás az első olyan témakör, amit kiemelnék. Az anyagi helyzet, a már kitűzött célok, akár személyesek, akár egzisztenciálisak. Sok esetben lehet azt hallani, hogy „még én sem nőttem fel.”

Ezzel nehéz vitatkozni. Amíg az agyában nincs meg a képessége, addig valóban jobb, ha elhalasztja a gyermekvállalást. Persze azt kevesen tudják, hogy a kis jövevény realitása gyorsan helyre teszi a gondolkodásmódot. Ettől tehát igazából nem kell tartani.

Azt mindenképpen szeretném kihangsúlyozni, hogy ez az eszmefuttatás az átlagos párok esetén reális. Szélsőséges esetekben pl: túl fiatal (öreg) szülők, rendezetlen körülmények, mentális problémák, alkohol, kábítószer, és sorolhatnám, minden esetben más megítélés alá kerülnek.
És még egy kérdés:

Mi van, ha a nő egyedül döntött?

Túl azon, hogy egy anyának minden esetben joga van ilyen döntést meghozni, azt gondolom, az apát kizárni ebből szintén csak szélsőséges esetben van joga.

Az apaságot valahogy nem tekintik annyira fontosnak, mint az anyaságot. De azt gondolom, az apaság „állapota” is van olyan fontos és érzelmileg töltött, hogy egy ilyen nagyságrendű döntésről tudjon.

Szívem szerint azt mondanám, a terhességgel, a gyermekvállalással kapcsolatban minden döntést csak és kizárólag a pici érdekében szabad meghozni. Miért? Mert Ő nem tehet semmiről. Ő nem akart. Egyszerűen részese lett egy élet nevű társasjátéknak, és azt gondolom, minden gyermeknek joga az, hogy játékos, és ne játékszer legyen.

Ha az anya úgy érzi, hogy ezt, és a lehető legjobbat nem tudja megadni gyermekének, akkor hoz(hat) ilyen döntést. Hogy elmondja-e azért lényeges, mert a férfi is tehet annak érdekében, hogy jó döntést hozzon, és akár mi is az, ne legyen egyedül.

Ha kimarad a férfi a döntésből, akkor nem tudom, mi a jobb. Az, hogy ezt soha ne tudja meg, vagy az, ha utána megtudja. Azt hiszem, ezt mindenkinek magának kell eldöntenie.


Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Don`t copy text!