A nagyszülők helyzetének és helyének kérdése mostanában többször is felmerült. Igen, új család születik, és a nagyiknak (is) meg kell tanulniuk kezelni a helyzetet. Tudom, ahány ház, ahány család és annyi szokás. Ezért igyekszem nem tanácsokat adni, csak elmondani egy tapasztalatot a sok közül: az enyémet.

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy lányom egyik nagymamája velünk él. Ez jó és rossz is egyben. Jó, mert rengeteget segíthet a mindennapokban, és segít is. Vigyáz a kicsire, segít a háztartásban, és sokszor erején felül igyekszik támogatni minket. Sok köszönet, és minden tisztelet az övé ezért.

Ha őszinte akarok lenni, akkor azt gondolom, hogy valami ilyesmire gondol az ember, ha a nagyik szerepét elképzeli. De van egy másik oldala is ennek a képnek. Mégpedig a gyermeknevelés terén.

Sokan sokat építenek a nagyszülők tapasztalataira, hiszen ők már felneveltek egy vagy több gyermeket, és gyakorlatból tudják a válaszokat azokra a kérdésekre, amelyeket mi, első gyermekes szülők csak keresünk, és reméljük a jó döntéseket. De vajon valóban így van ez?


Hiszen rohanó világunkban sokszor egy hét kihagyás is rengeteg lemaradást eredményezhet, hát még két vagy három évtizednyi. A nagyszülők tapasztalata egy olyan (elnézést, nem bántásnak szánom!) korból való, amikor minden más volt.

Néhány hete a kezembe került egy régi humoros írás a hetvenes évek hőseiről, azaz rólunk, a mai 30-40-esekről. Arról, hogy milyen volt a mi gyermekkorunk, és a mai mércével mérve bizony sokunknak nem lenne szabad egészséges, épelméjű életet élnie.

De mi is történt közben? Csupán annyi, hogy fejlődött (változott) a világ. A fejlődés csak részben jó, hiszen a pozitív dolgok mellett fejlődtek a rosszak is.

Régen alig ismert szó volt az allergia, mára mindenhol látjuk, halljuk, és sokan sajnos érzik is. Régen megszokott volt a házi praktikák bevetése, mára nem hogy ellenjavallt, de több kifejezetten tiltott is. Akkor volt kifőzött rongypelenka, mára jöttek az eldobhatóak.

Régen volt a kamillatea, az inhalálás a forró vizes fazék fölött, mára temérdek gyógyszer áll a rendelkezésünkre egy-egy betegség ellen. Nem volt divat hosszú ideig szoptatni, és a kicsik hamar kapták a tejet és glutént is.

Akkoriban, ha a gyerek kiment a játszótérre, csak annak a veszélye állt fenn, hogy lehorzsolja a térdét, és a szülők büszkék volt arra, hogy a gyermek a horzsolás ellenére nem rohant haza, hanem játszott tovább. „Katona dolog” mondták, és mondtuk mi magunk is.


Ma viszont ott a kérdés: vajon mi van abban a homokban? Milyen fertőzést lehet elkapni, milyen veszélyek lesnek ránk, amiket csak a mikroszkópok láthatnak? A gyerekek ma is legyintenek egy karcolásra, de a szülők már nem tehetik ezt meg.

Nagyik tapasztalatai

Bizony, a hetvenes, nyolcvanas évek tapasztalatai mára már elavultak. Nem csak a lehetőségek szélesedése miatt, de a veszélyek szaporodása okán is. A kép még így sem teljes. Hiszen szüleink idejében megszokott volt, hogy a fejlődés nem sok alternatívát kínált egy gyermek számára. „Tanulj szakmát, és éld az életet”. Nagyjából ez volt az útravaló.

Önhibájukon kívül sokan nem gondoltak arra, vajon a gyermek jövője szempontjából mi a leghelyesebb. Beleszürkülni a tömegbe, engedni elveszni a képességeinket, vagy menni és megkeresni a legjobb lehetőséget a gyermekünk számára ahhoz, hogy valóban fejlődhessen, és ne húzza vissza a szürke átlag. Itt most nem is annyira más gyermekek, mint inkább az óvodák, iskolák sablonjára gondolok.

Nagyik az új családban

Hányan és hányszor gondoltuk azt, hogy mennyi minden lehettünk volna, ha egy kicsit több figyelmet kapnak gyermekkori képességeink, ha a szüleink felfigyelnek arra, amit tudunk, ami érdekel minket! Ha egy picit előrelátóak lettek volna, és figyelnek a világ változásaira (és kellő lehetőségük is van hozzá).

Mai világunk képlete sokkal bonyolultabb, mint a régebbi évtizedeké volt. Tudnunk kell azt is, hogy a holnap még nehezebb lesz. A régi praktikák, az évtizedes nézetek ideje (sajnos vagy sem) lejárt.

A legjobb, amit a nagyik tehetnek, hogy támogatják gyermeküket, segítik a család mindennapjait, és örülnek annak a kis jövevénynek, akik nem csak a szülők, de a nagyszülők életkorából is elcsen néhány évtizedet.


Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Don`t copy text!