Nem hiszem, hogy léteznek pontokba szedhető ismérvek, amelyeknek aki megfelel, már mehet is az oklevélért, hogy ő bizony remek feleség és kiváló anya. Sokkal inkább a mindennapok történései állítják ki azt a bizonyítványt.
Mert mitől is lesz egy nő jó feleség? Nem attól, ha kiszolgálja a férfit, még csak nem is attól, ha megfelel a párja minden kívánalmának.
Attól válik valaki jó feleséggé (és csendesen jegyzem meg, hogy a férfi jó férjjé is), ha a mindennapok történéseiben úgy cselekszik, hogy az optimális legyen. Támogasson, amikor kell, irányítson, amikor szükséges.

Persze, ez nem könnyű feladat, de éppen ettől olyan egyedi minden párkapcsolat. Eleinte ezekre figyelni kell, aztán valahogy természetessé válik az egész. Nem a tiszta ing, a mosott zokni a fontos. Azok csak a mindennapok velejárói. A közös nyelv, a harmónia az, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy ideális legyen egy kapcsolat.

Tudás? Ösztön?

Más a helyzet, ha az anyaságról beszélünk. Ebben az esetben csak félig igaz a harmónia, mint kitűzött cél. A gyermek nevelése során két alapvető irányt kell összehangolni. Az egyik ebből a harmónia, a mosoly a gyermek arcán, a másik a fejlődés, amely bizony sok esetben csal könnyeket a pici szemeibe. Amíg a harmóniáért képesek vagyunk az engedékenységre, a fejlődésért bizony következetesnek kell lennünk.

Ha valahol valamikor, akkor ebben az esetben fontos az arany középút. A jó anya (és engedtessék meg nekem, hogy ezt most az anyákra vonatkoztassam) érzi, mit lehet és mit nem. Az apák sokkal inkább hajlanak a harmónia elérésére, a pillanatnyi jóra, mint arra, hogy szem előtt tartsák a fejlődés hosszú távú folyamatát. Lehet játékkal tanítani. Lehet és kell is. Lehet szigorral (mértékes szigorral) irányítani egy csemetét, de hogy mikor mire van szükség, azt nem írásokból fogja az ember megtanulni, hanem a nevelés folyamatában.

De honnan tudja egy szülő, hogy mikor mit kell tenni? Mire jók a nevelési könyvek?

A nevelési könyvek irányt tudnak mutatni. Képesek arra, hogy megfogalmazzanak olyan dolgokat, amikre egyszerű emberként nem gondolunk, hiszen például egy pszichológus által megfogalmazott témakör nem egyetlen ember ötlete. Hosszú évek, évtizedek tapasztalatain alapuló, generációk során finomodó kérdésekről, válaszokról van, lehet szó a könyvekben.


Mégis, miért ne bízzunk azokban vakon? Mert 100 esetből, 90-szer beválik. De mi van akkor, ha a mi gyermekünk abba a „renitens” 10 esetbe tartozik? Itt jön a képbe a „jó” anya. Egy anya érzi, mire van szüksége a gyermekének. Mi az, ami előre mozdítja a fejlődését, miből tanul, és mi lesz, lehet a kárára. Nem születik mindenki „jó anyának”, de az anyaság ösztöne minden nőben ott él. Ha figyel erre az ösztönre, és képes tanulni, elsajátítani a jó dolgokat, akkor ideális lesz, lehet a gyermek nevelése.

Bár nincs recept arra, hogyan válik egy nő jó feleséggé, jó anyává, de a titok nyílt, és bátran lehet élni vele: ösztön! Amit mi, férfiak csodálunk, és persze nem igen értünk, az ott van minden nőben. Nem tudatosan tesznek dolgokat, nem aggyal igyekeznek helytállni, hanem megteszik ezt ösztönösen. És működik! Jó, nem mindig, és nem minden esetben, de érdemes figyelni arra, amit érzünk, amit nem tudunk megmagyarázni, de hisszük, az jó lesz. Legyen szó párkapcsolatról, gyermeknevelésről, az ösztönök sok esetben képesek megmutatni valamiről, hogy az jó, vagy rossz lehet. Az ösztön nem helyettesíti a tudást. Minél átfogóbb az ismeretanyagunk egy témában, annál több lehetőségünk nyílik arra, hogy jó döntéseket hozzunk. Ebben, mármint a döntéshozásban tud segítségünkre lenni az ösztön.



Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Don`t copy text!