Az alábbi írás egy olvasói levélre íródott. A gyermekvállalással kapcsolatban felvetett kérdéseken el kellett gondolkodnom. Mi az, amit én is átéltem, mi az, amiről nem beszélünk, mitől fél a nő és mitől a férfi. A levél az Apaságról őszintén c. írásomra érkezett. A kérdések a férj, leendő apa félelmeire vonatkoztak, akinek már van gyermeke, és öregnek érzi magát egy újabbhoz.

Félelmek a gyermekvállalástól 40-en túl

Kedves „T”!

Az apasággal kapcsolatos félelmeid kissé eltúlzottak. Az minden esetben az apa „dolga”! Ne vedd magadra, hisz neked, leendő kismamának éppen úgy vannak félelmeid. Mi, férfiak alapvetően védtelenek vagyunk az érzelmeink és az utódnemzés területén. Aki védtelen, természetes, hogy fél. Figyeld a párod. Nézd, érezd azt, ahogy kezeli ezeket a félelmeket, de azokat hagyd meg neki. Attól csak erősebb lesz, ha szembenéz velük.

A gyermekvállalás kapcsán soha nincs egyensúly pozitív vagy negatívnak gondolt dolgok között. Az adott pillanatban lehet valami pokoli nehéz és kibírhatatlan, de két perccel később már meghatottan nézel, reagálsz sarjad tetteire.

Nincs egyensúly, írtam. Hát valóban nincs. A pozitív élmények mindent visznek, és elárulok egy titkot. Nem csak a gyermeknevelés nehézségeit képes feledtetni egy mosoly, de az élet adta problémákból is mutat kiutat egy parányi kéz.


Nem tudom, hogy az előző kapcsolata hogyan, és főként miért ért véget. Nehezen hiszem, hogy a gyermek volt az ok. Tény, hogy egy gyermek vállalása sok lemondást követel mind a két fél részéről, sőt, ezen túl rengeteg megértést és toleranciát a másik féllel szemben. Nem mindenki képes jól kezelni ezt az állapotot.

Beszélgessetek erről, az sok kérdésre adhatja meg a választ. Még olyanokra is, amikre nem is gondoltatok. Lehet, hogy nem akkor és ott, de a későbbiekben mindenképpen lesznek pillanatok, amikor felvillan egy-egy mondat ebből a beszélgetésből, és máris helyükre zökkennek a dolgok.

Az apaság kapcsán két dolgot kell tudni a férfiakról. (Nézzünk a négy fal mögé.) Otthon, ha nem kell normáknak, elvárásoknak megfelelni, a legtöbb férfi visszaváltozik gyermekké, és engedi a játékos énjét elszabadulni. Ha a külvilág is szerepet kap, haverok, barátok, kollégák, már egy szerepet játszunk, és abban a szerepben nem a valós érzéseink a mérvadóak, hanem amit az adott társaság elvár tőlünk.

Kevesen látják a férfiakat tele pelussal a kézben mosolyogni, viszont annál többen mesélik azt, amit valaki mástól hallottak, akinek a szomszédja mesélte, mert az ismer valakit, aki pedig… Mint egy népmese. Mindenki hozzátesz egy kicsit, és amit feleslegesnek ítél, abból elhalványít, elveszít egy-egy képet, mozzanatot.

És igen, jól tudod. A babákkal nehezebben boldogulunk. De ezt el kell nézni nekünk, hiszen számunkra nem csak új ez a „kapcsolat”, de kezelhetetlen is egyben. Mert hát van az etetés, az altatás, az etetés, és az altatás, és sorolhatnám.

A természet a vadászatot és a halászatot rótta ránk, hogy a családnak biztonságot teremtsünk. Az anyákat érte a megtiszteltetés (elnézést azoktól, akik a fájdalmakra emlékeznek) az etetés és a meghitt altatások terén.

Igaz az is, ha egy kispapa nagyon akar, talál lehetőséget egy apa-lánya programra. Például a fürdetéskor, amikor ennek a bensőséges kapcsolatnak megízlelheti az igazi varázsát. Hidd el, akár egy pár napos baba is képes levenni a lábáról a legmarconább pasasokat is egy mosollyal, érintéssel. Ne higgy el minden mesét, történetet. Persze tény, némelyik akár igaz is lehet. De biztosan érzed, tudod, a párod melyik csoportba tartozik.

A „hétvégi apaság” intézménye sajnos nem ismeretlen előttem. Jó, nem a szó szoros értelmében, de a munkám miatt elég keveset látom a családom. Van, hogy csak egy vagy két nap jut rájuk két hétben. A gyermekem fejlődésének lépcsőfokait Európa szegleteiből követem nyomon. Külföldön olvasom az új szavait, szerzek tudomást az új képességeiről, hallok az éppen elfogyasztott ebéd részleteiről.

Ha itthon vagyok, nem nehéz jó apának lenni, miközben pontosan tudom, az „apa” szó mást jelent az én és mást a lányom értelmezésében. Számára sokkal inkább vagyok egy pajtás, akivel jókat lehet játszani, mint apa, aki oktat, tanít, irányít. Ezt a feladatot a feleségem végzi el.

Volt szerencsém egyszer-kétszer hosszabb időt is itthon tölteni. Ilyenkor sem éreztem tehernek a kicsivel való foglalkozást. Bár ebben az esetben is igaz, hogy ahány ember annyi szokás.

De hiszem, hogy a gyermeki lélek tisztasága szinte mindenkit magával ragad, és úgy lesz természetes a megléte, a vele való foglalkozás, hogy egy nap arra eszmélünk, nem is emlékszünk arra az időre, amikor Ő még nem volt. Nem értjük, hogyan is élhettünk nélküle, és nem adnánk semmiért (esetleg egy kiadós alvás lehetősége elbizonytalaníthat valakit) azt az időt, amit vele tölthetünk. A 24 óra sokkal inkább lehetőség, mint nehézség!

Apaság - Félelmek a gyermekvállalástól

A párod 41 éves, írod. Öregnek érzi magát a gyermekvállaláshoz, ezért te is őt. 41? Az én lányom születésekor én is negyven voltam. Ez is titok, bár nem értem miért, de egy gyermek születése évtizedeket képes elvenni az ember korából.

Úgy lettem megint húsz (na jó, inkább 10, esetleg hat) hogy észre sem vettem. Gyerekkönyveket lapozok, kupakokkal játszom, csúszok és mászok. Versikéket ismételgetek, és minden perccel egyre fiatalabbnak, nem pedig öregebbnek érzem magam.


Ahogy az ember öregszik, rájön arra, hogy a nyugalom nem egyéb, mint unalom. Egy gyermek viszont szín és élmény. Mese és valóság, elképzelhetetlen, de el nem feledhető játékosság… Hát ki ne szeretne évtizedeket feledni az életéből ilyen alternatívák mellett?

Még két gondolat így a végére. Nem egymással (együtt) kell jó szülőnek lennetek, hanem a gyermeknek kell, hogy jó szülei legyetek. Egymást kiegészítve, segítve értek el minden célt.
A másik gondolat, és ez sem titok, nem vagyok tökéletes férj, és tökéletes apa sem. Követtem el, és még most is követek el hibákat, amikkel bizony szembe is kell néznem.

U.I.: Nem az apaságról, hanem csak emberekről hallhatsz, hallasz rossz dolgokat! Az apaság nélkül sivár lenne minden férfi élete. De ezt csak akkor értjük meg, ha azok a pici ujjacskák a mieinkre kulcsolódnak…


Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Don`t copy text!