A közhiedelemben elterjedt nézet nem feltétlenül igaz. A férfiak lelkét is rágják olyan kérdések, amelyeket a nők általában sajátjuknak gondolnak. A gyermekvállalás kapcsán sokan hiszik, hogy a férfiak kötelezettséget, felelősséget, kevesebb szabadságot kapcsolnak ehhez a fogalomhoz: apaság!

Ez nagy tévedés. Az apaság tudata a férfiakban rengeteg félelmet indikál. Kezdve a saját képességtől a váratlan helyzeteken át, egészen, nos igen, a megváltozott életig. De igazából mit is gondolhat egy férfi az apaságról? Mi játszódik le bennünk, amikor megtudjuk a tényt: gyermek fogant?

Menjünk végig azokon a pontokon, történéseken, következményeken, amik (akár elismerik a férfiak, akár titkolják) bizony sok gondolkodnivalót adnak nekünk. Igen, tudom. A válaszokat, ha kimondjuk, sok esetben közhelyekbe rejtjük, és nyegleséggel leplezzük kétségeinket. De azok attól még ott vannak.


Az apaság tudata a kezdetekben tényleg csak azt jelenti egy férfi számára, hogy miben és mennyire fog megváltozni az élete. Ez a felszín, és ez az a pont is, amibe lehet kapaszkodni, ha kétségeink, ki nem mondott kérdések és válaszok sokasága rémülettel, bizonytalansággal tölt el minket. Ha úgy tetszik, egérút. De egy kicsit előre szaladtam.

Apaság: tervszerű és spontán

Kétféle apát különböztethetünk meg alapból. A tervszerűt, és a (nevezzük így :)) spontánt. A tervszerű, ha nem is tudja, de sejti, érzi, a gyermekvállalás sokszor felhős égboltja felett is ragyog egy nap, és hisz abban, hogy egy gyermek nevelése, de pusztán csak a jelenléte jó dolog az ember életében. Fiatal korunkban kerüljük a témát, hiszen nem akarjuk a kötöttségeket, de az idő elhozza a hiány érzetét, és a választ arra, mi tenné teljessé a napjainkat.

A tervszerű apuka következetesen készül a gyermekvállalásra. Mind fizikálisan, mind lelkileg. Nem feltétlenül tudatosan, de az idő igazolja, hogy igen is vágyott rá, és tett lépéseket azért, hogy könnyen lehessen venni az első akadályokat.

Persze az ilyen férfiak is követnek el hibákat. Mint mindenki. Bennük is vannak kétségek, félelmek. Bennük is ott vannak a kérdések, amelyek válaszokat követelnek, de az alap már megvan hozzájuk, és ez biztosítja számukra azt, hogy a születés után a félelmek könnyen feledésbe merülhessenek.

Azok a férfiak, akikkel „csak megtörténik” a gyermek születése, bizony sokkal nehezebb helyzetben vannak. Számukra a terhesség előtti élet arról szólt, hogy kerülték ezt a témát, és azt gondolták, velük nem történhet meg, hogy „igába hajtsák a fejüket”. Itt most nem a házasságról van szó, az egy másik iga. 🙂 Itt a gyermekvállalással kapcsolatos elkötelezettségről van szó.

Amíg a tervszerű szülő számára természetes, hogy a bekövetkező változást elfogadja, addig aki erre nem készül még tudat alatt sem, az küzd ellene. Így erősödik benne minden kétely, és uralkodik el rajta a félelem.

Sok nő tudna arról mesélni, hogyan maradt egyedül gyermekével azért, mert a párja koholtnak, értelmetlennek tűnő indokok alapján kilépett az életéből.

És sok gyermek mondaná el, ha tehetné, hogy a félelmek ellenére jó lett volna egy olyan apa mellett felnőni, aki ugyan nem tökéletes, de apa, és szeretetet, iránymutatást tudott volna adni neki.

Hiszem, hogy igaz: egyetlen gyermek sem kérte az életét, de mindegyiknek joga van ahhoz, hogy az élete teljes, és a lehető legfelhőtlenebb legyen. Ez a gyermeki jog a szülők kötelességét is jelenti egyben.

Mi, akik már gyermekes, ha úgy tetszik, gyakorló apukák vagyunk, tudjuk, hogy az a felhős égbolt csak ritkán borul be. Sokkal több napfény ragyog ránk, mióta azok a pici lábak körülöttünk szaladgálnak.

Apaság

Tarts velünk – a sorozat indul!

Sok kérdés és megkeresés érkezett hozzánk az apasággal kapcsolatban. Érzésekről, félelmekről, de akár a mindennapi élet adta helyzetekből szeretnének megérteni minél többet azok, akik megkerestek minket. Ezért ez a sorozat.


Bár nem fogjuk tudni minden döntés, tett, vagy éppen ezek hiányának a hátterét, hogyanját és miértjeit megválaszolni, de reményem szerint megvilágítunk sok utat abból, amin a férfiak főleg lélekben végigmennek, és ki ide, ki oda jut el végül.

Tudom, hiszen magam is végigjártam az utat, a társadalom és az emberiség úgy általában az apaságot nem veszi olyan komolyan, mint az anyaságot. Nincs igazuk.

Egy apa lelkét éppen úgy tölti el félelem, kétség, bizonytalanság, mint egy anyukáét, és egy apának pontosan ugyanúgy meg kell felelnie a családi és társadalmi elvárásoknak, mint a párjának. Csak közben nem veheti le a „kemény” férfi arcot, nem lelkizhet, és nem kérdezhet, csak a válaszokat kell tudnia minden kérdésre.

Tartsatok hát velem, és nézzük, a férfiak lelke mit is rejt az apaság kapcsán.


Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Don`t copy text!