„Hol a söröm?” Na persze nem erre a kérdésre kell tudniuk a választ az anyáknak (lefogadnám, hogy azért tudják!), de a tudásuk teszi lehetővé a számunkra, hogy fotelunkban hátradőlve, vagy éppen baráti társaságban könnyen ez a kérdés legyen a legnagyobb gondunk. Végül is milyen tudásról beszélünk? Vajon mi, férfiak miért nem rendelkezünk ezzel?

Az anyák tudják, mikor milyen vizsgálat következik, mikor mi a hozzátáplálás menete, milyen krém, kenőcs mire és mikor használható. Egyáltalán, mi a különbség a krém és a kenőcs között. Oké, mi férfiak, apák is tudunk dolgokat. Pelenkázni, fürdetni, játszani, és sorolhatnám nemem védelmében a „tudásunk végtelen listáját”.

Mondhatnánk persze, ha e végtelen tudás mégsem lenne végtelen, hogy „az anyák dolga”. És mint az egyszeri favágó, már el is vágtuk magunk alatt a fát.

Apaként tudom, nincs is annál felemelőbb, mint amikor büszkén dicsekedhetek gyermekem fejlődésével, eredményeivel. Remélem, ezzel minden apa így van. De belegondoltunk néha, hogy minek köszönhető mindez?

Amikor várjuk a babát, azt gondoljuk, hogy nincs mitől félni, hiszen minden megy majd a maga útján, és nekünk semmi más dolgunk sem lesz, mint az, hogy a megfelelő mennyiségű pelenkát, bébiételt házhoz szállítsuk.


Ha a szülés környékén valaki megkérdezi, hogy vajon a leendő, vagy éppen újszülött kispapa tudja-e, milyen feladatok várnak rá, könnyed legyintéssel mondaná, hogy hát persze: pelenka, bébiétel!

Nekem szerencsém volt. Nem kérdezték meg. De rossz választ adnánk arra a kérdésre is, hogy tudjuk-e, mi a gyermeknevelés? A fent már említett két tételhez könnyedén csapjuk hozzá a harmadikat: játék. Legalább is az első néhány évben. Én is pontosan ezeket válaszoltam volna.

El kell ismernem (szégyen ide vagy oda), ha valaki ma megkérdezné, hogy hogyan kell gondoskodni egy gyermekről, a válaszom koránt sem lenne teljes. Lassan két éves a lányunk, és nekem fogalmam sincs, mikor milyen vizsgálatra kell vinni, milyen vitaminokat, kencéket használ. Nem tudom, hogy a fejlődése kapcsán mire kell figyelnem, és fogalmam sincs, hogy már most kell foglalkoznom azzal, hogy hová és milyen bölcsődébe, majd óvodába menjen.

Persze, én könnyű helyzetben vagyok. Mentségem végtelen, hiszen bőven több időt töltök külföldön, mint otthon. De vajon mi lenne a helyzet akkor, ha „normális” életet élhetnék? Mi van azokkal, akik esténként otthon vannak, és a hétvégéket a családdal tölthetik? Attól tartok, az ő tudásuk sem teljes.

Az anyák tudják – mi meg elfogadjuk ezt

Mi, férfiak valahogy elfogadjuk, hogy a nők, az anyák ezeket a dolgokat figyelemmel kísérik. Egyszerűen tudják, vagy ha nem, akkor utánaolvasnak a dolgoknak. Persze, ennek a lehetősége számunkra is adott. Valahogy mégis kívül esik a látóterünkön. Amikor a munkám engedte, elkísértem a feleségemet a kicsivel azokra a kötelező vizsgálatokra, amelyekre menni kellett.

Annyi maradt meg bennem ezekről az alkalmakról, hogy mindig megmérték a gyermekem hosszát és súlyát. Jó, igen. Hallottam, hogy a feleségem kérdez dolgokat az orvostól, meg láttam én, hogy egy marék recepttel távoztunk, de a lényegi dolgokat csak később tudtam meg, egy rövid összefoglalóban, otthon.

Szeretnék kérkedni. Azt mondani, hogy az én lányom milyen sokat fejlődött. Szeretném azt mondani, mint minden apa, hogy ebben nekem is jelentős részem volt, van. De az igazság az, hogy az apák nagy részéhez hasonlóan inkább csak köszönetet mondok (és bátran tegye ezt minden apa!) a feleségemnek azért, mert mindent igyekszik kézben tartani.

Büszke vagyok rájuk. Arra, amit közösen értek el ebben a közel két évben. Büszke arra, hogy a lányom a kezdeti nehézségek ellenére egészséges, és minden alkalommal, amikor láthatom, megdöbbent képességeivel, fejlődésével.

Az anyák tudják

Azon apák, akik hasonlóan érzik magukat ezzel kapcsolatban, vagy úgy érzik, a közelgő gyermekáldás kapcsán hasonló válaszokat adnának, mint én tettem volna, térjenek vissza elolvasni a cikk folytatását.

Néhány dolgot összeszedtünk, amikre ha az apák is emlékeznek, vagy csak tudják, mi mikor és miért történik, sokat segíthetnek vele az anyukáknak, és nem mellékesen egy jóleső érzés, hogy a gyermeknevelésből teljesebb részt tud vállalni az apa is.

A pelenkacsere, a fürdetés, vagy éppen egy játék jó dolog. De fontos az is, hogy mi férfiak, apák is lássuk és tudjuk, mi is a gyermeknevelés, és mi kell ahhoz, hogy büszkén mutogathassuk gyermekünk képét, mesélhessünk eredményeiről.


1 hozzászólás

  1. Ms.Xixin

Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Don`t copy text!