Írják mindenhol, én is írtam már párszor. Vagy sokszor. Ha gond van, ha lelkileg nem vagy jól, ha sokat sírsz, ha rossz gondolataid vannak, ha … kérj segítséget. Ami nem könnyű. Mert kitől és hogyan? Van egyáltalán segítség?

Szülés után gyakran (oké, szinte sosem) könnyű. Ott egy csöppség, akiért felelősséggel tartozol, akinek szüksége van rád, aki tőled várja, hogy minden gondját megoldd.

Te pedig egyedül vagy, semmire sincs normálisan időd, már beszélni sem tudsz, mert nem tudod, hol is kéne elkezdeni. Nincs igazi felnőtt társaságod, aki kirángatna a kakis pelusok és tejmennyiség világából.

Egyre frusztráltabb és gyengébb leszel, nincs erőd, könnyen gurulsz dühbe, vagy sírod el magad, gyakran érzed, hogy ez így nem jó, esetleg ki kéne szállni belőle, türelmetlen vagy, vagy semmi sem érdekel, nem csinálod meg a munkát, mert minek.

A legrosszabb tanács, hogy szedd össze magad, ne hisztizz, más anyák is nevelnek gyereket, ők is megoldják a bevásárlást, az utazást, ügyintézést, és még hajat is mosnak.


Kérj segítséget!

Nem, nem hisztizel. Baj van. Jön a tanács, kérj segítséget. Neked pedig fogalmad sincs, hogy hol. És mennyiért.

Kérj segítséget

Pedig nem kell erre súlyos pénzeket kiadni. Kell kérni egy időpontot a helyi (városi, kerületi) pszichiátriai gondozóban. Szégyen, kudarcélmény.

Tedd túl magad ezen, és gondolj arra, hogy melyik a nagyobb szégyen: elvonóra menni, vagy a kocsmában részegedni? Nem kötelező a beutaló, tehát nem kell minden ismerősödnek tudnia róla, nem fog a háziorvosodnál levő kartonon szerepelni.

Az időponttal egy pszichiáterhez fogsz kerülni. Előtte az asszisztens gondosan kikérdez, te pedig legyél őszinte. A saját érdekedben. Az orvos tovább kérdez, felmér, diagnosztizál. Kinél mit.

A döntése lehet gyógyszeres terápia, pszichoterápia, és a kettő együtt is. Szörnyen hangzik. Dilibogyók és dilidoki, ugye?

A gyógyszer (ha kapsz egyáltalán) segíteni fog, hogy túléld a mindennapokat addig, amíg a valódi problémákra megoldást találsz. Amíg rájössz, hogy van a közeledben mozgási lehetőség, másik anyuka, megértő férj. A pszichoterápia pedig segíteni fog megérteni saját magadat. A mintáidat, a kényszereidet, az utadat.

Gyakran a tény, hogy végre csak magadért tettél valamit, te egyedül, önszántadból, hihetetlen erőt ad. Önbizalmat, hogy másra is képes vagy a pelenkacserén kívül. Hogy ki fogsz jutni a gödörből, már elindultál felfelé. Ne állj meg.

Köszönöm a témát és az információt Lovasiné Halasi Annának.



Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Don`t copy text!