Nincs kiút. Zakatolnak a gondolatok, újra meg újra ugyanazok, körforgás, amelyből nincs kiszállás. Keresed a megoldást, már olyan vagy, mint egy kicsi rémült mókus, aki tekeri a kereket megszokásból, félelemből, még egy kicsi reményből is. De fény? Az nem látszik. Depresszió.

Otthon vagy, hetek, hónapok vagy évek óta. Szerencsés vagy, mert a férjed minden este hazaér. Szerencsés vagy? Rendet, tisztaságot, nyugalmat, vacsorát, sört, távirányítót azonnal, gyereket lehetőleg egy órán belül ne. Egész napos meló után jár a pihenés, a kiszolgálás, az elsőbbség. Kizsákmányolt leszel, utolsó a sorban.

Szerencsés vagy, mert a férjed csak hetente jön haza a munkából. Szerencsés vagy? 24 órában nincs más társaságod, mint egy kisgyerek, akit imádsz ugyan, de az agyadra megy a felnőtt beszélgetések hiánya. Zombi leszel.

Szerencsés vagy, mert van nagymama, anyuka, anyós, barátnő. Segítenek, támogatnak, tanácsolnak. Szerencsés vagy? Mind mást mond, máshogy kéne, csak egy dologban értenek egyet: úgy nem jó, ahogy te csinálod. Te meg elhiszed, önbizalomhiányos, rémült paramami leszel.


Nem vagy jól. Bármit teszel, valakinek nem jó. Hogy neked nem jó? Rég nem számít már. Nem is veszi észre senki. Mosolyogsz hősiesen, rendületlenül, talán már sírni is elfelejtettél, vagy a könnyeid fogytak el. Beleszürkültél, belefásultál. Kritikákat kapsz mindenhonnan, miért így és nem amúgy, nem tudsz elég lenni.

Már elhiszed. Te egy senki vagy, egy robot érzések nélkül, aki senkinek sem kell igazán, csak az általad hozott eredmények kellenek. A vacsora, a tiszta ablakok, az egészséges, boldog, csöndes gyermek. A te könnyeid, odafagyott mosolyod, fogyásod nem téma, vagy ha mégis: mit rinyálsz. Semmi dolgod, mint a kényelemben a gyerekre vigyázni.

Kiút? Nincs. Csak ha vágsz magadnak egy kaput, amit szélesre társz, vagy épp csak bemerészkedsz rajta. De lépned neked kell. Más nem fog helyetted, nem is tudják, hogy kellene. Sőt, ha megemlítenéd, megint te lennél a nyafogós, hisztis, hálátlan, aki nem tudja a jót megbecsülni.

Lépj hát, csendben, a magad örömére. Találd meg újra önmagad, legalább egy picinyke részedet. Menni fog, csak tartsd magadban.

A depresszió fogságában

Áginak.



Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Don`t copy text!