A citológiai szűrés az egyik legfontosabb szűrővizsgálat nekünk, nőknek. Kényelmetlen, kellemetlen, de szükséges és túlélhető. Segítségével időben felfedezhetőek olyan elváltozások, amelyek akár méhnyakrákhoz vezethetnek.

A méhnyakrák a 3. leggyakoribb rosszindulatú betegség. A méhnyakrák megelőzésének leghatékonyabb módja, ha a rákmegelőző állapotokat, vagy a rák legkorábbi stádiumát idejében észreveszik és kezelik.

A méhnyakrák korai stádiumban jól kimutatható, és műtéttel gyógyítható, mivel általában lassan fejlődik ki. Kialakulása előtt akár tíz évig is tarthat a tünetmentes, rákmegelőző állapot.

Persze sajnos ez is csak általánosság. Egyáltalán nem garantált, hogy tíz éved van arra, hogy szűrésre menj, felfedezzék a betegséget, és még meg is gyógyulj könnyedén.


Létezik ugyanis álnegatív eredmény is, sőt, van arra is példa, hogy két nagyon agresszív HPV törzs fél év alatt rákot alakít ki. (Konkrétan nálam: két szűrés között eltelt 6 hónap, első negatív, második rák)

Ha pecsételő vérzést tapasztalsz, menj orvoshoz azonnal, jó esetben egyszerűbb oka van.

Amikor simán vizsgálatra jelentkezel, időpont egyeztetésekor figyelj néhány dologra:

  • panaszmentes legyél, ne legyen vérezgetés, alhasi fájdalom, különben először ezzel fognak foglalkozni, és a citológiai vizsgálatot nem végzik el;
  • nagyjából a menstruációs ciklusod közepe táján legyél, mert előtte és utána néhány napig még kerülhetnek zavaró sejtek a mintába;
  • előtte általában 48 órán át nem célszerű házaséletet élni, és ajánlott kerülni a hüvelyöblítést, hüvelykúpot és hasonlókat.
  • a vizsgálat előtt nem árt toalettre menni… 🙂

A citológiai vizsgálat kezdetének ajánlott időpontja a 18. életév, vagy a nemi élet megkezdésének ideje.

A vizsgálat részei: bimanuális vizsgálat, kolposzkópia, citológiai szűrés.

A sorrend orvosfüggő. Van, ahol először van a fizikai vizsgálat, aztán jön a kolposzkóp, utána a kenetvétel, majd a legvégén, ha szükséges, az ultrahang. Ezt a hüvelyen át végzik üres húgyhólyag mellett. Gyorsan és egyszerűen megítélhető vele a méh és a petefészkek állapota. Más helyen felcserélik a citológiát és a kolposzkópos vizsgálatot.


Esetlegesen a vizsgálathoz a mellek tapintásos vizsgálata is hozzá tartozhat, amikor is, ha a nőgyógyász problémát észlel, elküld mammográfiára.

Bimanuális vizsgálat

A nőgyógyász megtekinti a szeméremtestet, kóros eltéréseket keres. Ezután az ujjával a hüvelybe benyúlva, másik kezével a has felszínét nyomva áttapintja a méhet. Így jó esetben felfedezi a kóros folyamatokat a petefészkeknél, a méhben és a környékükön.

Kolposzkópia

Az orvos feltárja a hüvelyt a „kacsával” (speculum), majd a méhszájat kolposzkóppal felnagyítva ellenőrzi a méhszájat borító hám épségét. A kolposzkópos vizsgálat segítségével olyan hámelváltozások észlelhetők, amelyek szabad szemmel nem láthatók.

Ecetsav- és jódtartalmú szert alkalmaznak, hogy a kóros területeket elkülönítsék az ép szövetektől. Erre azért van szükség, mert vannak olyan méhnyakrákot megelőző állapotok, amelyeknél a citológiai lelet még negatív, viszont a hám eltérései a kolposzkóppal már láthatóak.

Szükség esetén a nőgyógyász egy kis szövetmintát is vesz a gyanús területről. A vizsgálat kellemetlen, de sok fontos információval szolgálhat.

Van video-kolposzkóp is, ennek lényege, hogy a beteg is láthatja vizsgálat közben az orvos által látott képet. A feltárásnál diagnosztizálhatóak a különböző gyulladásos folyamatok, és a hüvelyfalon kialakult betegségek is.

Hogy mi a kolposzkóp? Egy 7,5-30-szoros nagyítást biztosító, megfelelő fényforrással ellátott, mikroszkóphoz hasonlító optikai eszköz. Segítségével a nőgyógyász (általában 20-szoros) nagyításban láthatja a méhnyak hámfelszínét, így könnyebben felismeri a rákmegelőző elváltozásokat.

Citológiai szűrés

A megfelelő eszközzel (mostanában egy kis kefe, de nem mindenkinél. A kefe használata után kis vérzés léphet fel.) citológiai mintát vesz a méhszájról és a méhnyakból. Az eljárás nemcsak a daganatsejtek kimutatására, hanem más betegségek – gyulladás vagy fertőzés – kimutatására is alkalmas.

A levett mintából kenet készül, és a citológiai laborban megvizsgálják. A vizsgálat során elkülöníthetőek a méhnyak egészséges, illetve a gyulladásos jeleket vagy rákmegelőző elváltozást mutató sejtjei. Ez a sejt-összehasonlító vizsgálat a citológia.

A szűrés eredményéről a laboratórium a beküldő nőgyógyászt értesíti, az ő dolga tájékoztatni a betegét az eredményről. Sokszor (de nem mindig) a HPV-re utaló elváltozások találhatók a hüvely és a méhnyak nyálkahártyájának sejtjeiben, amelyet a rák citológiai szűrése alkalmával a vizsgálatot végző (citopatológus) szakorvos felismer, és a leleten jelzi a HPV valószínűségét a nőgyógyásznak.

A citológiai szűrés alkalmával nem mindenhol (általában nem) végeznek automatikusan HPV-vizsgálatot, pedig segítene elkerülni a téves diagnózisokat.

Bizonytalan esetben (pl. ha az eredmény P3) kontroll vizsgálat szükséges, esetleg más laborban. Mivel a kenetből csak a HPV-fertőzés gyanúját tudják megállapítani, a gyanú alapján kérnek HPV-vizsgálatot, ami már a tipizálást is magában foglalja. Ez újabb kenetvételt jelent, amiből a labor igazolja a HPV-t (vagy nem), és rögtön megmondja a típusát is.

Ha az eredmény újra ugyanaz, és a HPV magas rizikófaktorú, akkor szövettani elemzést javasolnak. A szövetminta vizsgálata során cervicalis intraepiteliális neoplázia (CIN) jeleit keresik. Az eredménytől függően döntenek a gyakoribb citológiai szűrés, vagy pl. a  konizáció között.
Citológiai szűrés

A citológiai vizsgálati lap

Az orvos kitölti a citológiai vizsgálati lapot, ezt fogja a mintával a laborba küldeni. Szerepelnek rajta az alapadatok, a kenetvétel ideje, fennáll-e terhesség, szoptatás, szedsz-e fogamzásgátlót, és milyet.

Fel kell tüntetnie rajta az előző (ha volt) kolposzkópos vizsgálat eredményét, ez lehet normál, vagy kóros, pl. konizált méhszáj (portio conisationem). Ki kell töltenie az előzményeket: a citológiait, normál vagy kóros, ha kóros, hol állapították meg, és milyen eredmény született (P1-P5). A szövettani eredményt (pl. CIN-III, carcinoma in situ colli uteri), dátumát, ha volt műtét, akkor a típusát és idejét, egyéb kezeléseket (pl. hormonkezelés).

A következő részt már a citológus előszűrő szakasszisztens tölti ki, és a végén a citopatológus szakorvos is aláírja. Megadják, milyen festéstípust használnak. Megállapítják, hogy értékelhető-e a kenet, ha nem, miért nem, és bejelölgetik (a Bethesda-rendszer szerint), ha kóros elváltozást tapasztaltak.

[Ennek magyarázatára érdemes rákérdezni, és nem egyszer. Elsőre nem mindig mondják meg érhetően és emészthetően a legrosszabbat.]

A legvégén (még a legtöbb helyen, de már nem mindenhol) feltüntetik az aktuális Pap. diagnózist, ez lehet P1 és P5 között, és esetleg javaslatot tesznek a továbbiakra (pl. ismétlés, HPV-tipizálás, szövettan).


Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Don`t copy text!