Ismét egy kérdés, amiben nem értenek egyet a szakemberek: megelőzhető-e a bölcsőhalál, ha van otthon légzésfigyelő? A gyártók, forgalmazók szerint mindenképpen és mindenkinek kell, néhány orvos szerint egyszerűen felesleges, más orvosok szerint bizonyos tényeket figyelembe véve jó dolog. Dönts hát, ahogy az ösztönöd diktálja, pénztárcád engedi, orvosod javasolja.

Akik szerint nem

Ők azt mondják, hogy az otthoni légzésfigyelő használata (monitorizálás) nincs hatással a tragédiák számára. Így tehát felesleges. Felesleges azért is, mert a legtöbb boltban kapható készülék nem profi, nem rögzít mindenféle egyéb adatot a légzésen kívül. Nem megfelelők azért sem, mert túl sok téves riasztást adnak. Ezeken túl pedig még drágák is.

Akik szerint igen

Ők két csoportra oszlanak, akik egyes esetekben elfogadhatónak tartják, és akik bizonyos feltételekkel mindenkinek adnának egyet. Szükséges az otthoni légzésfigyelő használata, ha koraszülött kisbabáról van szó.

Náluk a légzéskimaradásra hosszabb ideig kell számítani, mint az időre született babák esetében. Rajtuk kívül fontos még azoknál a babáknál is, akik egyszer már éppen csak túléltek egy komoly légzéskimaradást.

Más orvosok szerint minden kisbabának javasolt a légzésfigyelő használata, mert nem lehet tudni, hogy melyik kisbaba az, aki biztosan nem veszélyeztetett.


Ez egy furcsa dolog, mert vannak kockázati tényezők, melyek által egy baba hajlamosabb a hirtelen csecsemőhalálra, mégsem lehet azt mondani, hogy aki nem tartozik közéjük, az biztosan „védett”.

Vitás kérdések

Az egyik, azon túl, hogy kell-e egyáltalán, hogy milyen légzésfigyelőt célszerű venni. Az első csoportba (tehát az általánosságban ellenzők közé) tartozó orvosok szerint fontos, hogy ne csak a légzést regisztrálja, hanem minden egyéb, az orvosok számára fontos információt rögzítsen, tároljon.

A második csoportba tartozó orvosok véleménye szerint bőven elegendő egy olyan készülék, amelyik légzéskimaradáskor megbízhatóan riaszt. A hangsúly ebben az esetben a megbízható szón van, ne legyenek hamis riasztások, amelyek miatt egy idő után az ember már nem szalad úgy, mint az első esetben (aki túl sokszor kiált farkast…).

A vita lényege, hogy mit tud tenni a szülő, ha jelez a készülék, az adatokat tudja-e és mire használni, tisztában van-e a megfelelő, kötelező lépésekkel, és meg is tudja-e tenni őket az idegállapotától függetlenül.

Ha innen nézzük, valóban nem kellenek az extra adatok, amelyek egy laikusnak semmit sem mondanak, a szakember pedig mire a helyszínre ér, késő ahhoz, hogy bármit is tenni tudjon.

Ezért tehát fontos, hogy aki vesz egy légzésfigyelőt, legyen tisztában azokkal a teendőkkel is, amelyekre akkor lesz szükség, ha a gép jelez (konkrétan legyenek újraélesztési alapismeretei).

A lényeg

A bölcsőhalál mindig hirtelen és váratlan. Ahhoz, hogy az események menetét befolyásolni tudjuk, szükség van két dologra: légzésfigyelőre és egy alaposan felkészült, higgadt, cselekvőképes szülőre.

Tehát a légzésfigyelő önmagában nem fogja megmenti a babát a hirtelen csecsemőhaláltól, erre csak ember képes, aki időben és a megfelelő módon beavatkozik.

Ha pedig erre alkalmasnak tartod magad, és légzésfigyelőt akarsz venni, akkor vegyél olyat, amelyik: biztonságos, a használata nem veszélyes a babára nézve, tudod könnyedén kezelni, és a rendelkezésre áll már jó sok tapasztalat, hogy mennyi téves riasztásra kell a használata során számítani.



Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Don`t copy text!