A szülés előtti utolsó hét is maximális békességben telt. Semmilyen komolyabb testi tüneteim nincsenek a mozgáskorlátozottságon és a feltörő gyomorsavon kívül.
A napi NST-vizsgálatot Enikő nagyon utálja, széjjelrugdalja mindenemet, ha meghallja a hangját és ez olyan erős gyomorsavtúltengést okozott, hogy az első éjszaka ötször ébredtem fel arra, hogy tele a szám gyomorsavval és hányom ki a vacsorát. Azóta is minden éjjel megharcolok ezzel, kétszer biztosan ki kell mennem kimosni a szám és inni egy kis vizet.

Az ágyam mellett van Rennie tabletta, de ez csak az enyhébb panaszokon segít, az éjszakai hányástól sajnos nem kímél meg. Quamatelt elvileg terhesen nem szabad szedni, én mégis beszedek egy-egy szemet, különben napközben is széjjelmarja a torkom a sav.
Próbálok kevesebb gyümölcsöt enni és kevesebb ásványvizet inni, de nagyon nehéz, mert ezeket kívánom és szeretem a legjobban.

Ezen kívül azonban semmilyen panaszom nincsen. Vásárolgatok, orvosi vizsgálatokra járok, barátcsajozok, és itthon pakolgatok. A sav ugyan nagyon zavar, de azért legtöbbször jól alszom, délután is mindig pihenek 2-3 órát. A napközbeni pihikre a gyors elalvás nem is megfelelő kifejezés. Inkább beájulok, mint akit fejbe vertek. 🙂 Általában a betakarózás mozzanatára sem emlékszem.

Időközben végigjártam az összes szükséges orvosi vizsgálatot, ami a császármetszés miatt szükséges. Volt éhgyomri és étkezés utáni vérvétel, vizeletvizsgálat és olyan teljes vérkép, ami az aneszteziológiai vizsgálathoz kellett. Nem tudom pontosan, milyen értékek ezek, de négy teljes oldal lelettel totyogtam el a hét harmadik napján az aneszteziológiára, ahol egy nagyon kedves idős doktor bácsi nézte át őket. Megmérte a vérnyomásom, a súlyom, kifaggatott a korábbi műtéteimről és allergiáimról (ami nincs) és mindenről részletes jegyzőkönyvet írt. Ezt követően elmondta a császármetszés menetrendjét a kórházba vonulástól a hazamenetelig. Ezt most nem írom le, inkább majd beszámolok róla a jövő héten, hogy hogyan is zajlott valójában.

Az aneszteziológiai vizsgálat után fel kellett mennem a papírokat leadni a szülészet irodájában. Ott is elláttak tanácsokkal, hogy mikor kell majd újból mennem és mit kell még majd intéznem Enikővel kapcsolatban. Ezt is inkább majd a gyakorlati tapasztalatok birtokában írom le Nektek. Hasznos információ lesz ez mindenkinek, aki időzített császármetszésre készül, mert kicsit másképpen zajlik, mint a normál szülések esetén.


Aztán másnap elkísértem két kismama-barátnőmet a kórházba NST-re. Mindannyian közvetlenül szülés előtt állunk, és bár aznapra nekem nem volt időpontom, mégis bementem a kórházba, hogy lássam a csajokat, mert ki tudja, legközelebb mikor lesz rá alkalom. Kedélyesen trécseltünk és nevetgéltünk a terhesgondozó előtt, miközben vártunk a sorukra, amikor megjelent a kezelőorvosom és kérdezte, hogy mi járatban vagyok. Mondtam, semmilyenben, csak csajozok. 🙂 Háhá, akkor ez tök jó, mert akkor én is nyugodtan feküdjek be NST-re, úgy is kell majd még egy a jövő heti szülés előtt. Egyből lehervadt a vigyor a képemről. 😀 Legközelebb terepszínű ruhába megyek be vagy fehér csempének öltözöm az előtérben, hogy ne vegyen észre.

A fél órás baráti látogatásból több mint két órás program lett, mert a drága Zsolti engem tényleg ott fogott. 🙂 Egyébként marha rendes volt tőle. Nem kell a héten már visszamennem a kórházba, csak hétfőn, amikor már be is fekszem. Az erre vonatkozó beutalót is megírta. Azt is mondta, hogy a házi NST-t ettől még nem úszom meg, csináljuk meg este, ahogy szoktuk.

Az eredményeim egyébként teljesen jók. Enikő szíve szép szabályosan kalapál, összehúzódásaim pedig nincsenek. Az ez utóbbit jelző görbe olyan lapos volt, mint az asztal. Nem ment húsz százalék fölé.

Volt még egy másik vizsgálat is így a végére Zsoltnál. Ez a hét ötödik napjára esett és a magánrendelőjében történt. Még utoljára megnézte a méhszájamat, ultrahangon megnézte a kapálózó, már igencsak kikívánkozó kislányomat, és megnézte az aneszteziológus által elkészített jegyzőkönyvet, valamint a laborleleteket. Vidáman búcsúztunk egymástól a jövő heti viszontlátásig. 🙂

Itthon is lassan rendeződik minden, már majdnem készen vagyunk mindennel. A falidekorra és az ágyneműre még várunk, illetve nem vettünk még a babaszobába szőnyeget, de a dolgozószobában szinte késznek mondható állapotok uralkodnak. Már csak néhány apróságnak kell helyet találni.
A babaruhákat mind elrendeztem. Rengeteget kaptam belőlük, így összeállítottam egy kisebb csomagot és adtam belőle egy másik házaspárnak is, akik ugyancsak gyermeket várnak a közeljövőben.

Vettem kis tároló dobozokat, azokat is berendeztem és csináltam egy szabad polcot a saját szekrényemben a 68-as és annál nagyobb méretű ruhácskáknak, mert ezeknek a kisszekrényben már nem jutott hely és egyelőre nem is lesz rájuk szükség. Enikő olyan 3200 gr körül jön majd a világra, úgy hogy még az 56-os méretű ruhácskák is nagyok lesznek rá, de ennél kisebbet nem vettem.

És akkor most elköszönök és lezárom az utolsó előtti naplót, mert a 39. heti már a császármetszésről és a kórházban töltött napokról szól majd.

Meg persze Enikőről…kis Drágám! 🙂 Nagyon várjuk már!



3 hozzászólás

  1. Mira
  2. Zsuzsi
  3. Márti

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Don`t copy text!