Hisztis mami lettem. A lányom tartja bennem a lelket. A GYERMEK – így, csupa nagybetűvel. Nekem ő a tökéletes, ami persze már most folyamatos lelkifurdalást okoz. Hiszen ha van már tökéletes, a második már nem lehet az, eleve “csak” második. Rémes vagyok.

Igyekszem győzködni magam, hogy nincs velem semmi baj. Hogy más is ment már át ilyesmin, csak én nem tudok róla. Hogy biztosan ez is tabu, mert ezek az érzések nem jók, nem szabályosak, kicsit sem rózsaszínű cukormázasak.

De nem hiszek magamnak. Egyszerűen egy rémes hisztis nyafogi vagyok, akinek semmi sem jó. Kivéve a lányom. Még jó, hogy téli szünet van, kettesben dekkolunk itthon, lassú ritmusban éljük a napokat, sok öleléssel, kedvességgel. És iszonyú mennyiségű finomsággal.

Pocsékul érzem magam. Fizikailag, lelkileg és szellemileg is. Dolgoznék, de nem megy, mintha kiszippantották volna az agyam, és a helyére valami ragacsos, nyúlós, átláthatatlan valamit töltöttek volna.


Fizikailag is borzasztó, és dühös vagyok, hogy egyáltalán felmerült bennem, hogy a második trimeszter könnyebb lesz. Lehet, hogy az elsőnél könnyebb volt, de most ugyanolyan rossz, mint az első három hónap volt. Utálom az egészet.

A hisztis mami 🙁

Nem múlnak a rosszullétek, hullik a hajam, a bőröm száraz, nem bírok vele, állandóan fáradt vagyok, de nem álmos, csak hihetetlen módon fáradt. Lebénult az egyik lábam három órára, a rettegés és a düh keveredett bennem, hol ez volt felül, hol az. A doki szerint a baba rossz helyen nyomott. 14. héten? Lehet. Vagy sem. Nem tudom. Mindenesetre meg kellett várnom, amíg elmúlik, mert segítség, az nem volt.

És lelkileg. Lelkifurdalásom van, mert azt érzem, hogy csak a második. Lelkifurdalásom van, mert még mindig nem tudom, hogy egészséges vagy beteg, és képtelen vagyok röpke fél óráknál hosszabb ideig közel érezni magam hozzá. Vagy őt hozzám. Pedig nagyon igyekszem.

Az utóbbi változni fog, ebben biztos vagyok, de mi van az elsővel? Nekem csak egy gyerekem van, és a két- vagy többgyerekes anyuka ismerőseim nem mondták, hogy lett volna ilyen gondolatuk. Szóval megint kilyukadtam oda, hogy a hiba bennem van. Remélem, megjavulok.


One Response

  1. Krisztina

Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Don`t copy text!