Régóta nem küldtem írást, mert egyszerűen úgy éreztem, csak a nyafogás és panasz árad belőlem. Aztán a napokban összefutottam két cikkel is. Mindkettő a terhességről szólt, csak teljesen más felhanggal.

Az egyikben minden rózsaszínű, cukorhabos, harmadik baba, de semmi negatív tapasztalat vagy érzés. A másikból áradt a sok nehézség, csak a problémák, semmi könnyedség.

Ami mindkettőben azonos volt, az a hozzászólások mennyisége és tartalma. Mindkettőt fikázták ugyanis. Az egyiket azért, mert – nem elvitatható módon – nem minden terhesség egyforma, és igenis vannak, akiknek a nehezebb fajta jut osztályrészül.

A másikat pedig pont azért, hogy ne akarja már elvenni a babára most készülő leendő kismamák bátorságát és kedvét, mert ugye nem minden terhesség egyforma…

Erről pedig az jutott eszembe, hogy összeszedem azokat az apróságokat, amikre nem számítottam a terhességem alatt. Az első terhességem sem volt egyszerű, volt terhességi cukrom, magas vérnyomásom, túl kevés magzatvizem, a végén fehérjém, műtétem, az utolsó heteket kórházban töltöttem, folyamatosan rossz volt a ctg-m, ami miatt minden nap kétszer kikötöttem a szülőszobán, a lábamra konkrétan semmit se tudtam húzni, és holdvilág képem volt. Begyulladt vénám, szétdurrant erek – nem volt épp leányálom.


Mégis, sosem voltam boldogabb, mint akkor. És nem is tűnt fel, hogy nehéz, szerintem fele ennyit nem nyivákoltam, mint most. Igaz, hogy fiatalabb is voltam pár évvel, és nem volt gyerek, akiről gondoskodni kellett volna, de most mégis sikerült magam meglepnem, és jól el is keserednem magamon.

A jelenlegi terhességemet egy katasztrófaként élem meg. Nem számítottam az előzőnél furább és kellemetlenebb tünetekre, különösen úgy nem, hogy se műtét, se cukor, se magas vérnyomás, se fehérje, se magzatvíz probléma nincs.

Amik viszont vannak helyettük:

Terhesség alatti problémák újratöltve

  1. orrdugulás – gyakorlatilag a 15. héttől kezdve folyamatosan. Nem vagyok beteg, se náthás, de ha lefekszem, abban a pillanatban az orrom eldugul, levegő se ki, se be. Ez eléggé megnehezíti az éjszakákat. Akkor tudok elaludni, amikor már kipurcanok, és ha egyszer felébredek, hogy pisilni kell (elég gyakran kell így a vége felé), 2-3 órát tuti forgolódok. Az meg egy ördögi kör, mert felhúzom magam, és már attól sem tudod aludni.
  2. levegő – ez amúgy is zűrössé vált, néha simán ülve sem kapok levegőt. A gyerek ugyanis a tüdőm helyén is jól érzi magát, így levegőnek egyszerűen nem marad hely. Ha próbálok mélyet lélegezni, nincs hová, ha erőltetem, kapok egy iszonyatos rúgást 🙂
  3. bal oldal kilőve – nem tudok a bal oldalamon feküdni, aludni meg végképp nem. Ez CTG-nél kellemetlen, mert ha nem produkálja magát a baba elég gyorsan, egyszerűen rosszul leszek, mert ott senkit sem izgat, hogy nekem merre jó feküdni. Balra fordítanak és kész. Kibírja anyuka.
  4. vérnyomás – ami alacsony. Számomra ez az egyik legmeglepőbb, amire álmomban sem számítottam volna. Világ életemben magasabb volt egy picit a vérnyomásom a kelleténél, az első terhességemben járt rendszeresen 200 körül, most meg a 110-nek örülök, általában alatta van. És képes óránként leesni, ha lefekszem a bal felemre, 3 perc után várható, hogy a 100-at alulról súrolja. Nem csoda, ha rosszul vagyok.
  5. fura hasam van – szerintem. A műtétek miatt a méhem nem úgy tágul, mint először, vagy mint azt másoknál megszoktuk, hanem fölfelé. Még 5 hetem van vissza, de semmi jelét sem adja a kiskrapek, hogy ő lejjebb szeretne vagy tudna menni. Lehet látni, amint a melleim alatt közvetlenül megjelenik egy lábacska.
  6. szemölcsök – na de ilyen mennyiségben? Tudtam, hogy lehet, másoknak is van, de hogy a nyakam bőre konkrétan nem látszik ki köztük, azt brutálisnak tartom. Nyáron is sálat viselhetek, úgy érzem. Ahol még sok van, az a mellem alatti rész, szerencsére kényes helyeken nem jött elő – eddig. A formájuk és méretük változatos, látni sem szeretem.
  7. ödéma – ez annyira nem meglepő. Inkább csak hogy mennyire. Egyelőre csak a lábamon látszik, de biztos vagyok benne, hogy még pár hét vagy melegebb nap, és máris megint holdvilág képem lesz.
  8. csípő – a jobb lábam gyakran egyszerűen összecsuklik alattam. Hosszabb ülés pl. autóban ezt eredményezi. A hosszabb az 10 perc után van. A pihentetés nem segít, csak a terhelés, akkor nagyjából negyed óra múlva már csak fáj, majd rendbe jön újra.
  9. ízületek – a szülésznő és a doki is állítja, hogy az ízületeimmel van gondom. Ahol a két lábam kinőtt (tudom, béna megfogalmazás), iszonyúan fáj. Mintha edzettem volna, és durva izomlázam lenne a belső combizom erősítésétől. De erről szó sincs. A hozzáértők szerint a baba miatt van, én meg hetek óta alig bírom ki nyögés nélkül, ha fordulok az ágyban, vagy valamiért azt a részt terhelem mozgás közben.

A várható egyéb tünetek is megvannak, mint a székrekedés, ebből kifolyólag az aranyér, meg a hormonlöketek miatt jelentkező hangulatváltásaim, a felhasznált zsebkendő mennyisége jól mutatja, hogy folyton elérzékenyülök.

Ráadásul rengeteg programja van a lányomnak, előadások, szereplések, sport, amin jókat lehet bőgni. Anyák napja miatt kétszer is készen voltam, itt egy héttel később ünneplik ugyanis.

A kívánósság nem jellemző, ha csak azt nem vesszük annak, hogy iszonyatos mennyiségű gyümölcsöt tolok be válogatás nélkül. Ami jön és kapható, azt én megeszem. De extrém vágyaim nincsenek.

Folyamatosan próbálok pozitív maradni, mégis mindig azt kapom, hogy nagyon negatív vagyok. Én nem így érzem, de azt én is tudom, hogy sokat panaszkodom. De ha egyszer fáj… 😀



Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Don`t copy text!