Már egy éve ismertük egymást, amikor a felületes ismeretségből egy kirándulás alkalmával váratlanul párkapcsolat lett. Olyan egymásra csodálkozás volt, hiszen a Pink Floyd klub havi rendszerességgel kapcsolatot teremtett közöttünk, facebookon is gyakran beszélgettünk, de valahogyan, valamiért idő kellett hozzá, hogy elérkezzen a megfelelő pillanat…

Egyikünk sem huszonéves, mindketten sok mindenen mentünk keresztül. Neki már vannak gyerekei, nekem viszont még nincsen és ráadásul pont azt az időszakomat éltem, amikor azt mondtam, nem, én többet nem dolgozom párkapcsolatért és családért, feladom ezt a küzdelmet. Elhatároztam, hogy veszek egy kis parasztházat a Mátrában és elengedem mind a párkapcsolat, mind pedig a családalapítás problémáját magamtól.

A szakmámban sikeres ember vagyok, több nyelven beszélő kutatóként dolgozom, nem volt bennem semmilyen hiányérzet, volt miért élnem. A szüleim és a testvérem a gyermekével nem hagyott magamra, és a baráti köröm is elég széles. Nem voltam magányos soha egyetlen percig sem.

És aztán jött ez az ominózus kirándulás a Bükkben és három hónap múlva Tibi megkérte a kezem. Igazi boldogság volt, ami velünk történt, és minden a javunkat szolgálta. Az időjárás, a munkalehetőségek, a 14 éves fia reakciója és a szüleink boldogsága, hogy végre révbe értünk mi ketten. Nem sokkal később össze is költöztünk, és hárman folytattuk tovább az életünket, mert Árpit egyedül nevelte már 12 éve. A Budapestről Tatabányára költözés érdekében a munkát a felére fogtam vissza. Vállaltam ennek az anyagi vonzatát is: valamit valamiért.

A karácsonyi ünnepek csodásan teltek, az összecsiszolódás semmilyen konfliktussal nem járt, a mai napig nem hangzott el egyetlen hangos szó sem itthon.


Januárban lett aztán egy elég csúnya petefészek- és méhgyulladásom. Az orvos azt mondta, nincsen peteérésem pillanatnyilag. Mivel közös gyerekről már korábban is volt szó, a férjem azt javasolta, hagyjuk abba a védekezést, úgy sem lesz ebből egyhamar baba. Hát, nagyon nagyot tévedtünk! Az első hónapban terhes maradtam, pedig március 5-én betöltöttem a 40. életévemet. Már aznap is terhes voltam, csak nem tudtam róla.

Március 15-én kellett volna megjönnie a havi vérzésemnek, de nem történt semmi. 20-án megcsináltam az első tesztet és azt hittem rosszul látok! Sírva hívtam fel Tibit, hogy pozitív a teszt! 🙂 Nevettünk és sírtunk egyszerre! 🙂 🙂 🙂 Aztán csináltam pár napon belül még kettőt, mert nem tudtam elhinni, ami történik velem…

Az első héten semmilyen különösebb tüneteim nem voltak, kicsit néha émelyegtem. Ekkor voltam öthetes, mint később az ultrahang kiderítette. Az utolsó menstruációm első napja február 22, így november 28-a környékén várható a babánk érkezése.



Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Don`t copy text!