Ez a hét az előzőhöz képest lényegesen békésebben telt. A vérzéses panaszaim teljesen elmúltak, és a hét első fele a hányásos rosszullétek szempontjából is békésebben alakult. Az eltelt két nap azonban megint borzalmas volt, egyfolytában rosszul vagyok, aminek okára és összefüggéseire még mindig nem sikerült rájönnöm. Teljesen mindegy, mit eszem, és milyen napszakban. Egyszer csak futni kell és kész…

Az idő jelentős részét most már itthon töltöm. Hetente egyszer megyek csak fel Budapestre, hogy az intézetben a szükséges dolgaimat elintézzem és a munkámhoz szükséges anyagokat kihozzam a levéltárból vagy a parlamentből. Nálunk megengedett az itthon végzett munka, ha a határidőket betartjuk, így a megjelenő tanulmánykötethez és a tévéműsorokhoz szükséges elemzői munkát és felkészülést itthon is elvégezhetem. A kötelező intézeti napokra pedig mindig bemegyek, a megbeszéléseken részt veszek.

De a legjobb itthon. Nagyon szívesen végzek házi munkát. Takarítgatok, főzök, ma például palacsintát sütöttem, pedig elég meleg van. Főztem levest, a fiúk grilleztek husit, ahhoz salátát készítettem, szóval olyan békés, családias napjaink vannak. A háromnapos pünkösdi hétvégét is itthon töltöttük, és a melegre való tekintettel a kertbe mentünk csak ki.

Itt Tatabányán kaptam még három céges csoportot, ahol különböző szinten angol nyelvet tanítok. Ez itt van pár kilométeres körzetben, ami kényelmes, mert öt perc alatt bent vagyok kocsival mind a két gyárban. Így a pesti tanítványok lemondásával járó anyagi veszteségem egy részét pótolni tudtam. Remélem, legalább szeptember, de inkább októberig végéig tudok majd dolgozni. Ennek főleg persze pénzügyi okai vannak, de félek a lakásba való bezárkózástól is, mert a baba születése után erre majd úgyis rákényszerülök és magamat ismerve ez azért nem lesz annyira könnyű.

Igyekszem tehát visszafogni magamat a baba érdekében, de önmagamat képtelen vagyok megtagadni, ezért szükségem van arra, hogy aktívan éljek, amennyire csak az állapotom megengedni. Végül is még csak a negyedik hónapot zárom, más meg az utolsó pillanatig bejár napi nyolc órában dolgozni.


Ettől a héttől kezdve már járhatok kismama jógára is. Eddig „hajlott koromra” 🙂 való tekintettel nem végezhettem sportjellegű mozgást a vetélés magasabb esélye miatt, de most már végre legalább tornázhatok. Amúgy rendszeresen futok, ha épp’ nem vagyok terhes 😀 , így az eltelt hónapok mozgáshiánya is hozzájárult a rossz közérzetemhez. Aki rendszeresen sportol, tudja, milyen az, amikor a mozgáshiánytól zsibonganak a lábizmai, szinte viszketnek. Különösen éjjel kellemetlen, mert felébreszt, és nem tudok visszaaludni.

A jóga maga nagyon jót tett, arra a 75 percre még a hányingerem is elmúlt. Az első része a tornának a kezeket és a lábakat mozgatta meg, majd intimtornát és relaxiációt végeztünk. Nagyon jól esett. Utána a lányokkal élénk eszmecsere folyt arról, ki, mikor, mennyit hányt, milyen olajat használ, hogy ne repedjen szét a pocakján a bőr, mit eszik, mennyit és mikor. 😀

A végén mi magunk nevettünk rajta, hogy pár hónapja még a pasikról és a buliról folyt volna a diskurzus, most meg már éppen csak a kakis pelenka nincsen rajta a terítéken. 🙂 Szóval, nagyon jó kedvűen indultam haza Tatáról. 35 fok volt, úgy hogy lehúztam a kocsiban az ablakot, hogy még Tatabányán is hallják, hogy én bizony Pink Floydot hallgatok. 🙂 A relaxáció után a Comfortably Numb éppen meg is felelt a hangulatomnak.

Aztán hazajöttem, beléptem az ajtón és nem tett bele tíz perc, olyan rosszul lettem, hogy még az esti programomat is le kellett mondanom. Szóval nem jól vagyok, pedig már nagyon szeretnék boldog kismama lenni. De ez valahogyan sehogy sem sikerül. Legalábbis egyelőre…

A hét eseményeihez tartozik még hozzá, hogy első alkalommal kellett bemennem a terhesgondozóba, ahol kétféle beutalót kaptam. Az egyik a most aktuális vérvételre szól, a másik pedig a 18-20 hét között végzendő genetikai szívultrahangra. Ezt a vizsgálatot a 35 év feletti kismamáknál esetén végzik el a leggyakrabban, mert a Down-kór mellett a különböző szívbetegségek is relatíve gyakoribbak a mi esetünkben.

Ezt a vizsgálatot a kórházban végzik majd el, de a szakorvosom javaslatára azon a budai magánklinikán is megcsináltatjuk ezt a szűrést, ahol a Prenatesztet is végezték. Szerinte az ottani eszközállomány sokkal profibb, és jobb, ha ők is megnézik a babámat. Ez jár ugyan némi többletköltséggel, de mi ebben a tekintetben is szeretnénk kizárni minden bizonytalansági tényezőt. Időpontot kérni majd akkor fogok, amikor a Prenateszt eredményei miatt maga a klinika keres fel.

Már nagyon várom az teszt eredményeit. Türelmetlenségemben felhívtam a klinikát telefonon, de még nem jöttek meg az adatok. Mondták, hogy majd ők hívnak, ahogy ígérték, de hát a türelem sosem volt az erősségem. Miért pont most szoknék rá…? 🙂



1 hozzászólás

  1. Kelemen Csilla

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Don`t copy text!