A terhességem 10. hetében Londonba utaztunk nászútra. Mivel nem azért házasodtunk össze, mert terhes lettem, hiszen mindössze három héttel a nagy nap előtt derül ki, hogy babát várunk, a repülőjegy már jóval azelőtt le volt foglalva, hogy tudtuk volna: nem ketten megyünk, hanem hárman. Az orvos azt mondta, hogy a terhesség ilyen korai stádiumában semmilyen kárt nem okoz a magzatnak a repülés, és egészen a 7. hónapig egészen nyugodtan lehet röpködni.

A 10. hét első napján utaztunk Nagy-Britanniába. Egy bőséges reggeli után aludtunk néhány órát, mert az utazási előtti napon annyi dolgunk volt, hogy csak három órát pihentünk. Délután viszont beültünk az autóba, és nem tudom, hogy a hirtelen éghajlatváltozás vagy a baloldali közlekedés okozta – ezek még a körforgalomba is balra hajtanak be, őrültek!!! :-O – de negyed óra elteltével én olyan rosszul lettem, hogy meg kellett állni és végighánytam a parkolót. Nagyon meglepődtem, mert előtte kisebb émelygésektől eltekintve soha semmi bajom nem volt, most viszont még az egyensúlyérzékemmel is gond volt, annyira rosszul voltam.

És sajnos nem is múlt el. Egész héten igen erősen kellett tartanom magamat, hogy ne rontsam el a nászutunk. Így is volt két olyan nap, amikor annyira beteg voltam, hogy nem tudtunk elmenni sehová sem. Soha életemben ennyire kiszolgáltatottnak és gyengének nem éreztem magam. És persze aggódtam a férjem miatt, mert nem akartam csalódást okozni, hogy tönkreteszem a nyaralásunk. Szerencsére abszolút türelemmel és végtelenül gyengéd szeretettel kezelte a helyzetet, és amikor futni kellett, futott velem és egyik kezével a fejemet, másikkal a kezemet fogta, amikor vagy a WC-ben, vagy az út szélén, nekem bizony komoly gondjaim voltak.

Pontosan egy héttel később, a 11. hét első napján utaztunk haza, de a repülőtér felé vezető út is rettenetes volt. Aztán Lutonban megkívántam a Burger Kingben a rántott sajtot barbecue szósszal. Azt jól megettem, és onnantól kezdve kicsit jobban éreztem magam és gond nélkül végigcsináltam a hazafelé vezető utat. 🙂

Még Londonból telefonáltam az Édesanyámnak, hogy főzzön nekem zöldséglevest jó sok tésztával. Amikor hazaértünk, ott gőzölgött az asztalon a leves, ami kint nagyon hiányzott, mert a britek egyáltalán nem fogyasztanak levest, csak a külföldi éttermekben. Jól belakmároztunk belőle mind a ketten. A férjem is nagyon leveses.


Azóta semmi bajom nincsen. Egy olyan napom volt, amikor a kakaós csiga úgy gondolta, neki kint jobb volt, de a konstans rosszullét, ami a ködös Albion földjén gyötört, azóta sem tért vissza.



Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Don`t copy text!