Sziasztok. Noémi vagyok, ez pedig az első pocakosnapló, amit írok. Úgy tervezem, hogy kinyomtatom a heti gondolataimat, beragasztom egy albumba, fotókat és megjegyzéseket csatolok mellé. Jó bulinak ígérkezik, remélem, fogom bírni, és nektek is tetszeni fog, amit olvastok.

Pocakosnapló – ahogy én írom

Tehát Noémi vagyok, Budapesten élek, valószínűleg az Uzsokiban fogok szülni, de ez még nem biztos. Van orvosom, de hogy ő lesz-e a végén is velem, és lesz-e szülésznőm, dúlám, bárkim, az még a jövő zenéje.

29 éves vagyok, azt hiszem, jó korban a várandóssághoz. Férjem Bence, ő 35, és nagyon szerettünk volna már szülők lenni az utóbbi hónapokban. Hát most életünk kalandja áll előttünk, és egyszerre vagyok eufórikusan boldog, hisztérikusan aggodalmas, hogy minden úgy legyen, ahogy a legjobb lesz a mi alakuló hármasunknak.


A terhességem 9. hetében járok. Voltam már kétszer ultarhangon, az ötödik héten már látta az orvos a terhességet, most pedig már szívhangot is hallgattunk, és minden rendben levőnek látszik.

Jártam a védőnőnél, aki első blikkre egy sárkány, nem tudom, hogy fogok kijönni vele, és nincs választásom. Annyi tanácsot adott, hogy zsongott tőle a fejem, és semmit, de semmit sem tudtam megjegyezni belőle. Tudom, az én hibám, de csak arra tudtam figyelni, hogy udvariasan mosolyogjak, és ne szóljak rá, hogy nem vagyok sem szellemi fogyatékos, sem óvodás, sem harmadikvilágbeli olvasni sem tudó nő. Mert így kezelt.

Van kiskönyvem, naptáram, amiben benne vannak a javasolt időpontok, amikor ide-oda mennem kell. Vérvételek, ultrahangok, tanácsadás, minden. Velem született szívbetegségem van, nem komoly, de emiatt már bejegyezték a könyvbe, hogy valószínűleg indokolt lesz a császármetszés. De ha minden jól megy, megpróbálhatom természetes úton, és meg is akarom próbálni.

Azt is előre eldöntöttem, hogy tájékozódom a császármetszésről is időben, nehogy a végén annyira csak a természetes útra koncentráljak, hogy váratlanul ér, elkeseredek, nehezen mászok ki belőle, szóval mindenkinek csak ártok majd. Hiszen a váratlanság megelőzhető, infókat lehet gyűjteni, legjobb esetben nem kellenek.

Kutyánk, macskánk, egyéb háziállatunk nincs, se sok segítségünk, egy nagymama akad kettőnkre összesen. De nagyon hálás vagyok, hogy ő van, és hogy jó fej és segítőkész. Igyekszem majd nem túl sokat ugráltatni, hogy amikor valóban jól fog jönni plusz két kéz és láb, akkor ne legyen kínos kérni.

A terhességem előtt mindenféle vizsgálaton részt vettem, alaposan felkészültem, normális testalkatom van, nem tervezek sokat hízni, bár már az elején rosszul lettem, hogy konkrétan megkaptam a védőnőtől dekára, hogy melyik héten mennyit szabad magamra szednem. Borzalmas. Vajon mit mondana, ha lenne némi vagy több feleslegem? Máglyára küldene szerintem.

PocakosnaplóArra gondoltam, megpróbálom kihagyni a vizsgálatok nagy részének leírását, hiszen azokon mindenki átesik, és inkább a lelki, érzelmi, és testi változásokról írni, amik bennem és a leendő apukában zajlanak. Már mondta, hogy ha hízás, ő is szeretné kivenni a részét, legalább tudja, milyen annyival több kilót magamon cipelni 😀

Ezektől függetlenül nem tervezek kihagyni egyetlen vizsgálatot sem, tervezek elmenni később 4D ultrahangra, elvégeztetem az összes létező szűrést, de a vérből való szupertesztre nem lesz keret. Bízom az eddigi eredményeimben, a családi erőben, és a sorsban, hogy minden úgy lesz, ahogy lennie kell.

Ha a baba véletlenül Down-szindrómával születik, megtartjuk, ezt eldöntöttük. Igen, tudom, megkaptam már beszélgetésben, hogy ez önző és felelőlten hozzáállás, de nem értek egyet és nem is érdekel. Ismerek Down-szindrómával élő embereket (munkámból adódóan), és én annyi szeretetet még sehol sem kaptam, mint tőlük. Tehát ha csak ez a baj, ez nem is baj.

Tervezek dolgozni is a várandósságom ideje alatt, amíg csak lehet, bírok és engedik. Nem tervezünk lakásfelújítást, de a babaszoba berendezése izgalommal tölt el. Nagyon várom, hogy tudjam a kicsi nemét, és a dekort valamennyire ehhez tudjam alakítani. Nem lesz habosbabos akkor sem, ha kislány, és nem lesz csak kék, ha kisfiú, de natúr, számomra semmilyen babaszobát sem szeretnék.

Szóval terveim vannak, a megvalósítás előttem, szurkoljatok csajok.

Puszi, Noémi.



Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Don`t copy text!