A 20. terhességi hétben járok. Nem írtam, mert nem voltam rá képes. A gondolatok kavarognak, érzések merítenek le, hol a fellegekben járok, hol a béka feneke alatt hárommal. Szavaim nincsenek még mindig igazán, de megpróbálom.

Kisfiam lesz.

Ez nagy boldogság nekem. És ez máris bűntudattal tölt el, hogy így le mertem írni. Mert természetesen, ha kislányt várnék, az is éppen ilyen nagy boldogság lenne. Vagy mégsem.

A kisfiú fontos. Érzésben. Mert kell, hogy meg tudjam adni, hogy legyen egy fia az apjának, hogy legyen trónörökös, hogy mutathassa büszkén a hüvelykujján, hogy mekkora p.. izéje van a fiának (sorry). Kell az érzés, hogy képes vagyok rá, képes vagyok fiút szülni.

Ez az egész egy nagy baromság.


Tudom én. Tudja az eszem. Ahogy tudom azt a tényt is, hogy nem az én szervezetem fogja eldönteni (vagyis döntötte el hetekkel ezelőtt), hogy milyen nemű lesz a gyermekünk. És mégis örülök, hogy nem vallok szégyent. Ezzel legalább nem.

De hallottam az anyósomat, ÚGYE kisfiú lesz, lányom? Hallottam az apósomat, majd vizsem pecázni! Hallottam Bencét: remélem, rád fog hasonlítani 🙂 az egyetlen, amin mosolyogni tudtam.

A barátnőm elsőre kislányt szült. Évekkel ezelőtt történt (történt, basszus, komolyan, mint valami baleset, vagy rosszabb), azóta született egy kisfiú is hozzájuk.

Hosszú hónapokon, ha nem éveken keresztül kért bocsánatot a férjétől (aki erre nem tartott igényt, imádja  a lányát), hogy nem sikerült fiút szülnie.

Az ultrahangon, amikor biztos lett, hogy kislány, elsírta magát. Vagyis mindketten, csak ő szégyenében, a férje meg örömében. Csak szegény szerintem a mai napig nem hiszi el, hogy nem hibás, hogy nem tett rosszat, hogy nem haragszik rá a férje, és rajta keresztül az egész család.

3 hete játszanak velem. Több orvos is csinált ultrahangot, nézegették, hogy vajon kislány vagy kisfiú-e, de nem volt biztos. Hol ezt mondtak, hol azt. Aztán most biztos lett, hogy nem a köldökzsinór tekereg ott rossz helyen, hanem az bizony a látnivaló.


Elsírtam magam. A boldogságtól. Hogy megcsináltam. Persze még semmit se csináltam meg, még sehol se tartok a hosszú úton, nem ám a későbbiekről szólva, de mégis ezt érzem.

20. terhességi hét - Kisfiam lesz

Bence meg totál annak örül, hogy az összes lelet, eredmény tökéletes, hogy szemmel és gépekkel láthatólag a csemete egészséges.

Ami persze nyilván nekem is kiemelten fontos. Természetesen megelőzi a fiú vagy lány kérdést. És mégis. Büszke vagyok magamra.

És emiatt rettenetesen szégyenkezem.


2 hozzászólás

  1. Timi
  2. Orsi

Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Don`t copy text!