Változom. Ez a 14. terhességi hét, és én minden szempontból változom, formálódom. Vagyis inkább DEformálódom. Egyre inkább veszítem az idomaim elfogadható kinézetét. Ezzel együtt fogy a ruhatáram, és tekeregnek a gondolataim.

A testi változások a szembetűnőek, mégis a lelkiek viselnek meg inkább. A belül levő, néha szentimentális, máskor riadt és aggodalmas, egyre többször megfoghatatlan gondolatok.

Testileg nem nagyon van miről beszélni, a jól vagyok rész után jön a nem tetszem magamnak szakasz, és ez valószínűleg csak fokozódni fog a következő hónapokban, és gőzöm sincs, meddig fog tartani.

Egyszerűen egy szép nagy darab hurkára kezdek emlékeztetni. Derekam szinte sehol, a részleteim fesztelenednek, vagyis fokozatosan veszítenek a feszességükből. A combom, fenekem, csípőm úgy érzem, cserben hagynak.


A melleim egyelőre mellettem állnak, és még állnak, de úgyis tudom, hogy ez is változni fog. Először előnyére, aztán nyilván hátrányára. Sajnos. A családi fotókat nézegetve ez a változás tartós lesz, szóval előre kezdek barátkozni az új kinézettel.

Shoppingolok. Nem vittem eddig túlzásba, de nem akarok csokitortát enni bánatomban, már csak azért sem, mert még rosszabbá tenné az amúgy is rohamosan romló helyzetet. Szóval van új felsőm, csini blúzom, és ruhám, ami azt emeli ki, amit ki kell, de nem hangsúlyozza, amit nem kell 🙂 Szóval ideális.

Egészségileg teljesen rendben levőnek érzem magam, éppen ezért jut talán több időm befelé figyelni, és elemezgetni, amit érzek. Marhára nem kellene pedig. Mert folyamatosan megkérdőjelezem az elmém épségét, azt gondolom, szimplán idióta vagyok, a család szégyene, aki semmit sem tud jól csinálni, még egy babát várni sem.

A nevelésén agyalok. Már most. És ez egy nagy massza egyelőre a fejemben, se füle, se farka a gondolatmenetemnek. Képes vagyok a testi változásokból arra a következtetésre jutni, hogy rossz anya leszek, akit majd szégyellni kell. Mondom, idióta vagyok.

Ezt finoman és roppant kedvesen megkaptam Bencétől, nem ennyire finoman anyutól, a barátnőm meg észhez térítés címén igen vad dolgokat vágott a fejemhez. Észhez nem tértem, ellenben jól megsértődtem. És most ettől is szenvedek, én egy ilyen rinyabinya lettem, akivel nem lehet értelmesen beszélni?!

Mi lesz később, hisz még csak a 14. hét, és a terhességé, nem a babáé, úgy értem, még bőven a szülés előtt vagyok, mi lesz itt később?


Nem tudom összeegyeztetni a nagyon szeretem ezt a babát és a hogyan kell jól, következetesen nevelni egy gyereket gondolatokat. A kettő egyelőre az én fejemben két külön út.

Egyetlen értelmezhető mondatot kaptam a héten, így hangzott: ösztönösen tudni fogom. Egyelőre ezt még nem tudom igazán elhinni, de nagyon remélem, hogy a sok ezer, millió többi nő tapasztalata valós, és rám is igaz lesz.

Csak nem én leszek az a szerencsétlen, akinek semmi ösztöne nincs a témában, ugye? Van ilyen egyáltalán a valóságban? Akinek teljesen külső segítségekre kell hagyatkoznia, mert gőze sincs, hogy mikor mit tesz jól vagy rosszul. Rettegek, hogy nem érzek rá, hogy mire lesz szüksége, hogy mire vágyik,

Néha úgy érzem, mocorog valaki odabent. Az orvosom szerint beképzelem, mások szerint is, Bence irigykedik, én meg nem tudom, hihetek-e annak a kicsi pillangónak, akinek a szárnyait érezni vélem. Lehet, hogy csak sokat ettem?

Ez a hét tehát a csapongásé, a rendszertelen gondolatoké, És még mennyi minden vár rám! Elkövettem azt a hibát, hogy előre olvasgattam. Milyen vizsgálatok, mikor, milyen tünetek, milyen tapasztalatok várhatóak. Kár volt.

Szegény Bence is olvas, kénytelen lépést tartani. Nappal én olvasok, este ő, aztán átbeszéljük. Ő ugyanabból a szövegből teljesen mást hoz ki, mint én, más előjelet is lát, amit én negatívumként értékelnék, azt ő átfordítja.

Nagy szükségem van erre, most látom igazolva, hogy az apák szerepe már a babavárás ideje alatt is milyen óriási. Kell a kontroll, a fék, az értelem ebben a zűrzavarban. Apukák, segítsetek hormongőzös párotoknak eligazodni a szavak között! 🙂


Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Don`t copy text!