Megpróbálom inkább viccesre és szarkasztikusra megfogalmazni az egész heti szenvedésemet, nem olyan sajnáltatósra, pedig legszívesebben azt tenném :). Szóval a múlt héten olyan dolog történt, ami felülírta a teljes heti tervemet, le kellett mondani a programokat, mindent. Ne aggódjatok, nem a babával van valami, ő jól van, továbbra is aktív ficergő :):).

Kedden nekiindultam délután a szokásos programomnak, vásárlás, ügyintézés. Előtte azért szundítottam egy kicsit, bár nem szoktam, de valahogyan elnyomott a buzgóság, majd szokásomhoz híven, felugrottam és elkezdtem öltözni. Ám a garbó nyaka szűknek bizonyult a fejemre, kicsit erőltetni kellett, így történt meg a baj. Egy rossz mozdulat, máris becsípődött pár idegszál (amint az kiderült később). Akkor még nem is fájt annyira, olyan volt, mintha csak megrántottam volna a nyakam, tudjátok, amikor olyan terminátorosan mozgunk egy-két napig, aztán feloldódik a görcs a nyaki-válli részen. Szóval futottam tovább a dolgomra.

Mire hazaértem, éreztem valami nem okés, éles, szúró fájdalom a tarkóm alatt, a vállamon, még a fejembe is belehasít. Ez a fájdalom végül lesugárzott a vállamig, majd a felkaromig, mintha kést forgatnának benne. Még mozdulni sem kellett hozzá, irgalmatlanul fájt. Odáig fajult a dolog, hogy már feküdni sem volt jó, mozdulatlanul is szinte béna voltam, a bal karom használhatatlan, egy pohár vizet sem bírtam el. Őszintén bevallva, kár ezt most múlt időben írnom, mert még mindig ugyanez van….

Tudom ám, hogy mi az ellenszer, normál esetben. Feldobtam volna a vállamra egy jó nagy Flektor tapaszt, majd elcsattogtam volna másnap az ügyeletre, ha nem enyhül a fájdalom, ott kapok egy injekciót és két nap alatt rendbe jövök.

Igen ám, de hát Ficánka… Mit ne mondjak, mindent kipróbáltam:


1. Aloe Vera Hot gel – jó húzódásokra, mindenre, lazítja az izmokat, ajánlották, utánaolvastam a neten, használható terhesen. Bekenem a vállam, nyakam, semmi. Már a macska is menekült olyan szagom volt tőle, nem is bújt oda hozzám, amíg el nem ment a szaga. Ha valaki szereti, annak illata van, de nekem inkább büdi. A Vietnámi balzsam szaga is szörnyű nekem.

2. Nem használ az Aloe, irány a gyógyszertár, hátha van valami új gyógynövényes csodaszer. Nem mintha hittem volna akár az Aloe-ban, akár majd ebben az újban, de a lakásban vánszorogva, leszakadó karral, bármit magamra kentem volna. A gyógyszertáros hümmög, nézeget, elővesz több krémet, visszateszi, csóválja a fejét, akár ez is lehetne, de inkább ez, de mégsem. Végül rámutat egyre. Árnika krém, gyulladáscsökkentő. Tanács, melegen kell tartani, úgy jobban hat. Okés, meleg borogatás feltesz. Még mindig büdi vagyok egy kicsit az Aloetól, de rákenem az Árnikát, adjunk neki, hadd múljon, enyhüljön a fájdalom.

3. Miután még mindig nehézséget okozott a járás, az ülés (csak gondoljatok bele a gyakori pisilésbe), az ágyból való kimászásról nem is beszélve, gyógyszerfüggőként ugye, beveszem az egyetlen szedhető fájdalomcsillapítót, a Panadolt. Lenne a hatására egy jó kis családi mondás, amit most inkább nem ismételek itt, de semmit sem ért. Kedden este, ennyiben is maradtam, gondolva, majd csak elmúlik a rándulás szerdára…
Szerintetek? Csak rosszabb lett, itt kezdett el gyanús lenni, hogy ez bizony nem rándulás, hanem idegbecsípődés.

Mivel már nem bírtam a saját Aloes szagommal, bemásztam a kádba bátran így egyedül otthon, de azért biztos ami biztos, bevittem a telefonomat, hogy ha nem tudok a pocakkal, leszakadó vállal kimászni, akkor a párom majd kiment. Addig már nem jutottam, hogy illett volna a kulcsot is kivenni a zárból, mert hiába riasztom, ha nem tud bejutni az ajtón 🙂 jó erős vasrács, meg keresztpántok miegymás, sose jutott volna be :).

4. Meleg vizes lágy masszírozás. Már a víz érintése az adott területen is annyira fájt, főleg, hogy ülő helyzetben a hasogató fájdalom rosszabb, mint állva, de kitartottam egy kicsit, hátha segít. Hát ez sem, kipipálva, még csak nem is enyhítette a fájdalmat, sőt fokozta az ülés és a kimászás miatt. Jobb, hogy nem látta senki, a terhes félkarú lajhár ügyesebben jött volna ki a kádból, mint én 🙂

De még mindig bizakodtam, hátha másnapra. Az éjjelekről inkább nem beszélek, semmi alvás, csak nyögés, még a másik szobába is átmentem, hogy legalább egyvalaki tudjon aludni.

Csütörtökre elviselhetetlen lett a fájdalom, kicsi párom biztosan megérezte, hogy mekkora a gáz, mert pont akkor hívott, amikor eltört a mécses. Én eddig úgy gondoltam, hogy kifejezetten jól bírom a fájdalmat, a korábbiakban hosszú évekig olyan erős migrénem volt, hogy élni is alig éltem egy-két napig. De így a harmadik nap táján, már minden erőm, kitartásom elfogyott.

Így bár sosem hittem a csontkovácsban, de más ötletünk nem lévén, felhívtuk egy nagyon kedves, profi csontkovi ismerősünket, hogy SOS fogadjon minket, engem.

5. A csontkovács. Alapfeltevés a csontkováccsal kapcsolatban, hogy terhesség alatt nem mindent lehet, nem minden pozícióban, így csak olyanhoz mentem, akiben meg is bízok. Sarlatánok kizárva. Az alap probléma így a csontkovinál az volt, hogy az idegbecsípődést hason fekve lehet a legjobban kimasszírozni. Így 32 héten már ez nem megy, Ficánkámat agyonnyomnám. De azért ő nem adta fel, megpróbáltuk ülve.

Meg is erősítette, hogy van egy nagy gumó a fenti részen és több kisebb alatta, a teljes vállam be van feszülve, mert az ideg összehúzza, majd a fájdalom kisugárzik a felkaromba. Ezért nem bírok még ülni se, mert a fájdalom miatt mindig összehúzom magam, felhúzom a vállam, további feszültséget okozva. Mindent megpróbált, minden technikát… A hátam igaz kicsit lazább lett, de az idegbecsípődés volt az erősebb.

Már csak három dolgot tehetett, ő is bekente egy borzasztó büdi izomlazító krémmel, javasolta, hogy kössem fel a karomat, hátha ellazítja a vállizmokat, ami segít a gyógyulásban, és menjek el injekcióra, mert csak az segít igazán.

6. Injekció kizárva, mert diklofenákot tartalmaz, ami fejlődési rendellenességet okoz, főleg így a harmadik trimeszterben. Flektor kizárva. Érdemes így elmenni az ügyeletre? Mikor az ülés is borzasztó kínnal jár, végigvárni a sort, hogy aztán hazaküldjenek?
Maradt a pihentetés, meg az eddigiek. Árnika és Aloe 🙂 Mivel égett a karom és a vállam, kipróbáltuk a hideg vizes borogatást is. Ugyanannyit ért, mint az eddigiek.

Vasárnap úgy gondoltam, tömeges támadással indítok a fájdalom ellen reggel. Fürdőszobába bemászás, meleg vizes tusolás (már hozzá lehetett érni, miután a csontkovi meggyötörte érzékeny területemet), majd árnika, majd aloe, majd paracetamol, sőőőt egy magne B6 vitamin. Fél óra alatt a fájdalom enyhült, nem múlt, de annyira csillapodott, hogy már tudtam mozogni a lakásban. Gondoltam, sikerrrr!!!!!!




A boldogság addig tartott, míg a Panadol… éjjel már nem bírtam tovább, bevettem egy újabbat, árnika, aloe, B6, így el tudtam aludni hajnali 3 körül.

Nem, senki ne gondolja, hogy a fekvés jó. Háton fekve Ficánka nem szereti, akkorákat rúg, félek, ártok neki, összenyomom. Jobb vállamra feküdni ugyan tudok, de a bal akkor is összenyomódik, a bal oldalra fekvést, meg ugye említeni sem tudom.
Lapos párnával nagyon hátrahajlik a nyakam, így borzasztóan fáj, ha magasabbat teszek, az pont a vállam érzékeny területét nyomja, kínokat okozva. Se fekve, se ülve, se állva.

Még az ellenségemnek se.

Mivel újra kezd irgalmatlan lenni a fájdalom, így írás közben is görcsöl, lassan ráveszem magam arra, hogy indítsak egy új panadolos kört. Nem tudom, de vajon Ficánka érzi, tudja, hogy mennyire fáj nekem? Kínomban hívtam a védőnőt is, de nem vette fel. A dokit még nem hívtam, a múlt héten nem volt, hátha nyaralt, nem akartam zavarni, hiszen a baba jól van.

Szóval, mikor az ember kihívja a sorsot maga ellen, felszólítva a keringőre, akkor így jár… A múltkor, mikor náthás voltam, köhögtem, azt mondtam, rosszabb nem lehet. Hát, a kis gonosz sors felvette a kesztyűt… Megmutatta, hogy tud ő még meglepetést okozni. Az idegbecsípődés amúgy is irgalmatlan, hátha még a fájdalom se csillapítható. Innentől tartózkodom az olyan mondatoktól, hogy ennél már nem lehet rosszabb.

Olyan sok dolgom lenne, de ide vagyok szögezve az ágyhoz. Le kellett mondanunk a kismama fotózást, nem tudtam intézni az apaságit sem, vásárolgatni kellett volna, minden elmaradt. Lassan a fejemre égnek a dolgok, így muszáj lesz erőt venni magamon. A heti programom is sűrű, már nem akarok halogatni semmit.

A sok apróság mellett, még több dolog van, amit venni kell, mindnek utána kell nézni, mint utazó kiságy, ringató, orrszívó, ágynemű…. Most, hogy így rágondolok, mosolygok.. már várom Ficánkámat, nagyon, nagyon.

Az apaságival kapcsolatban, csak egy nagyon fontos tapasztalat, hogyan intéződik itt Újpesten, mert hiába kérdeztem telefonon korábban, nem korrekt válaszokat kaptam.

1. El kell menni a népesség nyilvántartóba az önkoriba, ahol be kell nyújtani egy kérvényt, hajadonság tényének igazolására. Ennek az ügyintézése 1 hét. DE! csak egy hónapig érvényes, utána újat kell kérni.

2. Az orvostól is kell kérni igazolást, hogy mikorra várható a baba. Mivel én pont egy hete voltam nála, így necces lesz a határidő, mert csak ezért nem akarok elmenni és kifizetni egy konzultációs díjat. Mondhatták volna telefonon korábban, mert akkor már kértem volna a dokitól papírt.

3. A doki papírral és az igazolással, és a párommal felszerelkezve el kell menni a szociális osztályra, ahol aláírhatjuk a nyilatkozatot. Már csak azt remélem, hogy nem kell már más a szociális osztályhoz és tényleg ilyen egyszerű lesz az aláírás.

Szerintem annyi a változás, hogy már maguk a hivatalok sem tudják követni, mit hol és miért kell intézni, vinni, aláírni 🙂

Sebaj, a lényeg, hogy jövő hónapban már Ficánkám megszületik 🙂



Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Don`t copy text!