Az elmúlt hét teljes egészében a munkáról és az előttem álló változásról szólt. Ez volt az utolsó hetem a munkahelyen, mielőtt elmegyek szülési szabira – egyenlőre csak “rendes” szabadságra mindaddig, amíg fel nem használom a lehetséges idei évi szabadnapjaimat. Még a múlt évről is maradt, így van bőven 🙂

Még biztosan emlékeztek a pár héttel, hónappal ezelőtti dilemmámra, amikor az orvos javasolta, hogy vagy maradjak otthon, vagy könnyítsek a munkatempón, mert nem lesz jó vége. Akkor még úgy éreztem, hogy nem vagyok készen arra, hogy feladjam az eddigi életemet, a függetlenségemet és teljes mértékben az anyaságra összpontosítsak. Akkor még meg volt a kétség, hogy vajon jó lenne-e, nem lesz-e rossz, ha otthon leszek egyedül. Tegnap volt az első ilyen nap, ma a második.

Be kell vallanom, jól esik, hogy nem KELL semmit sem csinálnom, hanem szépen lassan intézem az ügyeket, sok minden van erre a hétre is. Most mindenre van időm, nem kell rohannom. Nem mintha tudnék 🙂

Lehetséges, hogy ebben közrejátszik az elmúlt hetek változása a munkahelyen is, elkezdett dolgozni az “utódom”, akit be kellett tanítani, illetve egy másik új kolléganő is, akinek a felügyelete szintén hozzám tartozott. Feleslegessé váltam :), de ez is a szükséges leválás része az előző életünkről. Így nem csak a saját munkám terhe, gondja volt rajtam, hanem a napi sok-sok kérdés megválaszolása is, illetve a felelősség, hogy mindazt, amit ennyi idő alatt lehetséges, átadjam az ő számukra. Este hétkor amikor végeztem, meg már hulla fáradt voltam, már csak a kanapénk képe lebegett a szemem előtt, hogy én arra ledőlhessek és meg se mozduljak.

Persze maradtak még kérdések odabenn a munkahelyen, de a főnökkel való megegyezésünk értelmében továbbra is hívhatnak, “rendelkezésre” állok, ha szükséges. Minden nap akad azért valami, ami miatt vannak bentről hívásaim, de mivel senki sem pótolhatatlan, így ezek a hívások majd szép lassan el fognak maradni, kivéve talán a főnököt, akivel az elmúlt 8 év során baráti kapcsolat is kialakult. Ő nagyon vár vissza, jól esik, hogy számít rám még egy év múlva is, amikor leülünk megbeszélni a dolgokat. Ami megnyugtató, hogy Ficánkám számára én pótolhatatlan leszek mindig is. Jó érzés 🙂


Emellett kezdem érezni a lassulást is, ami a baba növekedésével egyre rosszabb. Nincsen már sehol az a tűzrőlpattant menyecske, aki anno azelőtt voltam, aki képes volt este 8kor nekifogni a nagytakarításnak. Pikk – pakk készen lettem vele, lévén minimalista stílusú lakásom, ahol nincsenek porfogók, csecsebecsék, hamar megy a portalanítás, takarítás. Ma már csak szobánként megy, mert a hajolgatástól sokszor felfordul a gyomrom, így megpróbálom felosztani a feladatokat napokra. Tegnap a háló volt, ma a nagyszoba, holnap meg majd a többi.

A porszívózás külön szívás, mert nem csak hajolni kell, de még erőlködni is vele, ha a szőnyegből ki akarom szedni a cicaszőrt. Hamar el is fáradok, óránként szünetet tartok. Ha pedig fel kell kelnem akkor legalább öt percet adok magamnak az indulásra, mert ha hirtelen felállok, megfordul velem a világ a vérnyomásom ingadozása miatt. Párom jót mosolyog ezen, de már megszokta.

Remélem azt is, hogy a lábdagadás is csökken majd a több pihenés miatt, mert estére már a bokám sem látszott :(. Azt mondják, hogy lesz ez még rosszabb is, hát, ne így legyen, mert az katasztrófa. Már elkezdtem csodálni azokat, akikről azt mondják, hogy a munkahelyről mennek szülni. Vagy nem is olyan jó dolog az? Szinte csak beesni a szülésre? Érzem, hogy a babaruhák mosása, vasalása, az itthoni ténykedés, a sok utánaolvasás mind mind elősegíti azt a folyamatot, hogy megnyugodva várjuk a babát.

Bár nem teljesen ugyanaz, de ha a nyaralás a munka másnapján kezdődik, akkor is olyan reptérre beesős érzésünk van. Ha meg mondjuk már volt előtte két napunk rákészülni, akkor a nyaralás is nyugodtabb. Ez a babavárás is ilyen. Még jó, hogy van időnk megszokni, nem csak úgy “megvesszük” a babákat a boltba, amikor úgy döntünk, gyereket akarunk. Ez a hosszú, hónapokon át tartó várakozás, ez az ami összehozza a kis családot. A sok együtt aggódás, a lázas készülődések, a vásárlások, a sok vásárlási dilemma megoldása.

Most is van, mint mindig. A kiskád 🙂 még jó, hogy ez nem egy olyan tétel – a sok egyéb között -, ami anyagilag megterhelő kategóriába tartozik. Az a baj, hogy a fürdőbe nem fér a kiskád, csak a nagykádba. Ha meg beletesszük oda, akkor már csak én férek be a fürdőbe, tehát a párom még a törölköző odaadásban sem tud segíteni. Akik panelben laknak, tudják miről beszélek. 🙂 Ha meg bevisszük a hálóba, oda kéne állvány. Az meg nem fér. Feltehetjük még a komódra, de ott meg nem biztonságos… Majd szerintem megvesszük a kiskádat, aztán próbálgatjuk. Ez legyen a legnagyobb gondunk 🙂

Ami a legpozitívabb változás számomra, az az étkezés. Eddig olyan össze vissza ettem, még akkor is, ha figyeltem, de most könnyebb. Itthon a nassolási vágyam sem olyan vészes, mint a munkahelyen volt, tudjátok, olyan négy óra körül, amikor már elég időt töltöttünk odabenn, de még van mindig 2-3 óra… Ekkor jön a csokiroham. Most itthon nincsen ilyen, elosztom szépen a feladatokat, beiktatom az étkezéseket, ha meg megkívánok valamit megfőzöm. Nem kell a sarki étkezdébe szaladni, hogy ott egyek valamit, aminek csak annyi haszna van, hogy nem nekem kellett este megfőznöm. Nem tápláló, sok benne a szénhidrát, de legalább jóllakok. És persze, ami a lényeg, hogy nem este 8kor érek haza, farkaséhesen…. Remélem ezzel segítem majd a diétát is, nehogy túlságosan meghízzak, hiszen, azért már nálam is beindult a súlygyarapodás. De ahogyan közeledik a vége, egyre kevésbé aggódom ezen, csak próbálok figyelni rá.

Holnap drukkoljatok nekünk, megyünk a dokihoz. már izgulok nagyon, mit fog mondani, mekkorát nőtt Ficánkám. Ha lesz új képünk, megosztom veletek.

Sőt, a héten megjön Ficánka birodalma is, tegnap megvettem a baldachint, meg az ágyneműt is. Készülünk nagyon, alig várjuk, hogy magunkhoz öleljük végre. de azért még maradjon egy kicsit odabenn, legalább április elejéig 🙂



2 hozzászólás

  1. Ingrid
  2. Timi

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Don`t copy text!