A múlt héten igencsak felkavarodtak bennem az érzések a császárral kapcsolatban, ezek nagy része le is csengett bennem azóta, főleg, hogy abbahagytam az internetes vélemények olvasgatását, helyette csak magammal törődök, hogy akár így, akár úgy, de megszülessen Ficánkám.

A hétvégén voltunk 4D babamoziban, meg kell mondjam, nagy élmény volt. Nem csak a párom, hanem anyu is ott volt. Leültek a kanapéra, egymást bátorítva, túllicitálva ujjongtak, hogy de aranyos, de szép, meg persze találgattak, hogy kire hasonlít. A verseny győztese én lettem, ugyanis mindkettejük véleménye az volt, hogy tiszta anyja. Hát mi lenne, anyja fia :).

De szó ami szó, tényleg az én orrom inkább (piszének látszott, a páromé meg inkább a horgashoz közelít), aztán lehet, hogy ez csak az ultrahang csalóka játéka. A pofija is az enyém volt, de ezt betudtam a baba pofi dundiságába, igyekeztem nem felvenni a hasonlítgató jelzőket, hogy ugyebár, nekem is olyan pufi az arcom, mint Ficánkáé. Ez aranyos egy babának, de nem feltétlenül az én koromban már :). Az álla anyu szerint a páromé, ezt nem igazán tudom sem megerősíteni, sem cáfolni, mert én annyira nem látom a képeken. De ténylegesen, első ránézésre inkább én vagyok, bár lehet, hogy ha mindkettőnk gyerekkori képét megnéznénk, akkor mindkettőnkre hasonlítana. Mellékelek is képet a kicsiről, ahogyan azt megígértem nektek.

ZSOMBOR-15.2

Tudom, hogy minden anyának a sajátja a legszebb, de most így az ultrahangos képeken, tényleg csodaszép babának tűnik. Furcsa lesz majd, amikor megszületik, mert minden újszülött kicsi, ráncos, piros, szemek sokszor olyanok, mintha táskásak lennének, de tudom, hogy ez csak a születés sokkja, egy-két hét alatt teljesen kikupálódik 🙂 Várom már nagyon.


Próbálok a babára nagyon pozitívan gondolni, hogy milyennek képzelem el Ficánkámat. Nem is külsőleg, mert ha apura fog hasonlítani, az szuper, hiszen nekem ő a legjóképűbb pasi a világon, hanem belsőleg. Milyen tulajdonságokat szeretném, ha magáénak vallana. Ehhez igyekeztük a nevet is kiválasztani. Én annyi nevet végiggondoltam, végignyálaztam az internetet többször, de olyan fiúnévre nagyon nehezen akadtam, amire azt mondtam volna, hogy igen, ez jó lenne, főleg, hogy nem akartunk olyan nevet, ami már a családban előfordul.

Egyszer, egy délelőtt valahonnan a semmiből beugrott nekem a Zsombor név. Nem ismerek Zsombort, családban sincsen. Első hallásra megtetszett, hiszen nekem a Zsombor név melegszívű, kedves, szívvel lélekkel szerető babát, fiút, férfit sugall, olyannak, amilyennek szeretném őt, ha válna az évek folyamán. Az internetes fórumok is hasonló jelentést tulajdonítanak ennek a névnek:

Zsombor – bölény

Ahogy a név jelentése is tükrözi, Zsombor fiad nem riad majd meg attól, ha az életben küzdenie kell valamiért. Mi sem áll azonban távolabb tőle, mint az öncélúság: szerettei sosem maradnak ki a képből. Energiáit jórészt értük fekteti szakmai dolgokba, kiskorában azonban azzal is számolnod kell, hogy az oviban verekedésekbe keveredik, ha legkedvesebb copfos barátnőjét valaki sértegetni meri.

Szorgalma révén hamar a tanárok szívébe lopja magát, így alkalmankénti rossz magaviseletét is megbocsátják. Bár fiad erős jellem lehet, a lelkével nem árt óvatosan bánnod, a bolgár név tulajdonosa ugyanis hajlamos mindent érzelmileg magára venni.

Amikor a párom kérdezte, hogy találtam-e nevet Ficánkánknak, amikor kiderült, hogy kisfiú, mondtam, hogy igen. Zsombor. Ő is első hallásra beleszeretett. Nem is kérdőjelezte meg a választásomat, a legkisebb vita vagy ellenkezés nélkül elfogadta. Ő is ízlelgette, hozzátettük a vezeték nevéhez és tökéletesen passzolt. Innentől kezdve, már nem volt kérdés a név. Ficánka Zsombor lett. A mi Zsombikánk.

Bár a család egy része, már ezt a becézést is túlhaladta, mivel a monogramja P. Zs. lesz, a testvérem Pizsinek hívja 🙂 Mi még nem tudtuk teljesen elfeledni a Ficánkát, szerintem majd akkor, ha megszületik. Mert bizony ő odabenn egyre jobban ficánkol, most is rugdos, meg bököd, fogalmam nincsen mi nem tetszik neki, vagy egyszerűen csak edz. Izmos kislegény lesz, remélem.

Sokan mondják, hogy a nevünk befolyásolja a jövőnket, az életünket, és hogy a névnek spirituális jelentősége van, hogy ki miért viseli azt a nevet. Így utólag, elmondhatom, hogy nálunk is lehet egy spirituális szálat fűzni hozzá. A párom anyukája pár hét múlva megkérdezte, hogy direkt választottunk-e olyan nevet, aminek a névnapja párom édesapjának a születésnapjára esik. Mivel sajnos ő már elég régen meghalt, így én sosem kérdeztem, hogy mikor van a születésnapja pontosan, hiszen sosem „ünnepeltük” meg. A párom meg nem nézte, hogy mikorra esik Zsombor névnap, neki csak a név volt a fontos. Így esett, hogy Zsombikánk egy ilyen fontos napon fogja ünnepelni a névnapját. Ha kicsit jobban hinnék a lelki dolgokban, meg a túlvilágban, a spiritualitásban, akkor biztosan még nagyobb jelentőséget tulajdonítanék neki, így azonban csak örülök, hogy legalább van valami kapcsolat.

Ha már ilyen dolgoknál tartunk, kíváncsi leszek, hogy Ficánka Kos vagy Bika lesz. A kiírás szerint, ha április 26-a környékén születik, akkor már Bika, ha pedig a császár időpont szerint megyünk, akkor pedig Kos. Mint én. Nem tudom, hogy igazából számít-e, de mindenki ezt kérdezni, hogy milyen jegyű lesz. Majd elkezdenek sóhajtozni, sopánkodni, hogy jaj, majd megtudod, visszakapod mindazt, amit te okoztál gyerekkorodban. Pedig tudhatnák, hogy egy igazi Kos makacs, nem ijed meg. 🙂

A vásárlási láz is elkapott minket a párommal, már nagyon sok mindent megvettünk az otthoni dolgokból, azt mondja mindig nekem, hogy még most vegyük meg, amíg tudok rendesen járni, kelni, utánanézni, mert később már nem lesz nagy kedvem 2 órát bolyongani egy bababoltban 10 darab pelenkáért. Úgy hiszem, hogy a babaruhákkal már megvagyok, többet már nem veszek, elég lesz most már. Van egy meleg anorák, amiben haza tudom hozni, bármilyen is lesz az idő, tuti nem fog megfázni. Állítólag a kórházba is vinni kell majd neki ruhákat, azokat is megvettem már, csak azon parázok, nehogy elcseréljék a ruhácskákat, mert őszintén be kell vallanom, hogy mind annyira a szívemhez nőtt már, mindet gondosan válogattam, hogy miben lesz majd nagyon szép Ficánkánk. Valahogyan meg kellene jelölni, de hogyan?

A címkéket le akarom vágni róluk, mert az olyan izés, hogy a 3 cm hosszú kis zoknin van egy 5 cm-es címke, vagy a rugikon is hatalmas címkék sorakoznak, kemények is, meg átlátszanak a kis anyagokon keresztül. Először arra gondoltam, hogy ezekbe beleírom a nevét tollal, lehet, hogy ez lesz, aztán ha hazajön, szimplán kivágom. Gondoltam még arra, hogy kis szalagot varrok rá, de az sem biztos, hogy jó megoldás. Nem tudom, hogy ez hogyan szokott lenni? Valakinek tapasztalat? Ötlet? Vigyek-e be hálózsákot, vagy csak takarót? Vajon mennyire meleget? Milyen lesz majd a kórházban? Lehet mindent viszek, maximum az első napon hazaviszi a kicsi párom.

A kórházzal a másik dilemmám, hogy szeretnék VIP szobában lenni, mert ott van saját zuhanyzó, ami fontos nekem. A kérdés, hogy egyágyas vagy kétágyas a jobb? Egyedül, vagy mással? Azt hallottam, hogy ha megtehetjük, akkor azért jobb a VIP, mert négy kismama és négy baba nehezen hozza össze a nyugodt éjszakákat, egy kétágyasban nagyobb az esély. Lehet rábízom a véletlenre, majd meglátjuk, hogy milyen lesz szabadon, amikor bekerülök a kórházba. Megköszönném azért, ha valakinek van tapasztalata az Uzsokiban, tanácsot adna a szobára vonatkozóan, vagy bármi egyéb tanácsot. Az interneten csak régi dolgok vannak, több évesek, sőt általában olyanok írnak, akik elégedetlenek valamivel. Így nem olyan pontos a kép.

Sőt, elkezdtem már a mosást vasalást is, nem bírtam ki, annyira várom már. Jó volt ma egész délelőtt mosni, teregetni, elbíbelődni a kicsi ruhácskákkal, jó érzés volt nagyon. Ilyenkor olyan közelinek érzem magamhoz Ficánkát, mintha már itt is lenne. Tudom, hogy még várni kell rá, de egyre fogynak a napok. Amikor a párom hazajött, ránézett a szárítóra, olyan boldog volt, de csak annyit mondott, fura, hogy babaruhák száradnak a lakásban… Láttam rajta azért, hogy meghatódott. 🙂




A munka is lassan a végéhez közeledik, be kell vallanom, a főnök igazi úri emberhez méltóan áll a kérdéshez. A jövő hét pénteken dolgozom utoljára, utána élhettem azzal a lehetőséggel, hogy kivehettem a teljes éves szabadságomat, így egészen április másodikáig „dolgozok”, csak szabadságon leszek. Így szinte nem is leszek táppénzen sokat, maximum három hetet, ami sokat jelent nekünk anyagilag Ficánka születése előtt.

Nem is kívánhattam volna ennél jobbat, többet. Jó lesz már otthon, nehezen telnek a munkanapok itt benn a cégnél, most is már 5 óra hosszája ülök, telefonálok, intézem az ügyeket, a fenekem, a hátam, a pocakom meg egyre jobban fáj. Ficánka is rugdos, minden bajom van. Nyűgös is vagyok, mert éjjel nem aludtam, nem tudtam. Kis gonosz Ficánkánk szerintem edzi anyut, hogy szokjon hozzá az éjszakai felkeléshez. 🙂

Nem tudom, milyen lesz majd otthon, egész nap csak a családdal törődni. Hosszú évek óta dolgozom már nap mint nap túlórázva, eddig ismeretlen érzés volt számomra az, hogy otthon lehetek és magammal, magunkkal foglalkozhatok. Vajon a napok jobban telnek? Vagy csigalassúsággal? Vagy el tudom magam foglalni? Vagy egyszerűen csak rosszul állok a kérdéshez, és inkább úgy kellene néznem, hogy lesz időm sétálni délben, amikor szép az idő, látni fogok embereket, a napot, érezni fogom a friss levegőt (már amilyen Újpesten), tudok végre főzni magunknak, nem csak összedobni valamit esténként, tudok majd rendszeresen enni, akkor, amikor éhes vagyok, nem akkor, amikor van időm.

Más világ lesz. Ha Ficánka már velünk lesz, akkor ismét fordul majd a világ, nem nagyon lesz időm azon gondolkozni, mit is csináljak. Annyi tervem van vele, mit tanítok meg neki, hogyan foglalkozom vele. Elképzelni sem tudom azokat a napokat igazából.

Egyébként fejben el kezdtem már írni egy bakancs listát, hogy mi az, amit most nem szabad, de nagyon vágyok rá, amit sürgősen be kell pótolnom, miután Ficánka megszületett, mint például egy forró kád vízben eltöltött fél óra (addig majd vigyáz rá apuka), egy kis szolárium, hogy ne legyen ilyen hulla fehér színem, mintha mindig sápadt lennék, annyi kólát inni, amennyi jól esik, elmenni szaunába, jacuzziba, egy jó wellness hétvégére (tudok egy jó helyet, nyár végére összejöhet), anélkül enni valamit, hogy mérlegelném, vajon ártok-e vele Ficánkának, és persze belefogyni az etalon nadrágba. Ez fontos 🙂

És végre normális színű szőkére befesteni a hajam, mert mostanában sosem tudom, hogy a szőke hajam milyen árnyalatot vesz majd fel, voltam már rózsaszín, középbarna, narancssárga, most éppen olyan szőke, hogy még a szokásosnál is sápadtabb vagyok vele. Tuti van még rengeteg minden, van amire vágyok, mint egy jó alvás, de lehet, hogy arra még nagyon sokat kell várni 🙂 . Vagy ezek csak olyan babátlan női vágyak és elmúlnak, ha lesz Ficánka? Minden kiderül, már nemsokára, tik-tak, egyre kevesebbet kell aludni nap mint nap.



6 hozzászólás

  1. Zsuzska
    • Mira
      • Zsuzska
  2. Zsuzsi
    • Mira
      • Zsuzsi

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Don`t copy text!