Az elmúlt héten sok minden történt, sok jó és rossz, de a lényeg az, hogy a baba jól van, fickándozik, el van mint a befőtt odabenn 🙂

A múlt hét eleje még a lábadozással telt, a köhögés, az orrfújás lassan meg is szűnt. Nagyon fogok most már vigyázni magamra, mert nem könnyű úgy végig vinni a betegséget, hogy nincsen se gyógyszer, se semmi. Volt, aki azt mondta, gyógyszerfüggő vagyok, de szerettem volna gyorsan túllenni az egészen, mert az sem jó, ha Ficánkám is szenved odabenn. Be kell vallanom, hogy azért ezekben a természetgyógyászatos dolgokban, meg homeopátiában én nem is hiszek annyira. Lehet, hogy családi „örökség”, de a modern gyógymódokhoz folyamodok mindig, ha van valami. Inkább egy Neocitrán, mint pl. két pálinka és hagyma harapva 🙂

Szerdán voltam vérvételen, a soron következőn, volt szokásosan egy pár plusz és mínusz, de nem olyan kirívóan. Egy értékem volt furcsa nekem, ami eddig negatív volt, ez pedig a vizeletben a keton, most pozitív lett. Próbáltam a neten utána nézni mit jelent, de nem találtam kielégítő választ, felhívtam a védőnőt, ő csak annyit mondott nyugi, biztosan csak kevesebbet ittam. Erre a hétre meg is nyugodtan, megyek két nap múlva a nőgyógyász dokihoz a leletekkel, majd ő is véleményezi. Miután a védőnő megnyugtatott, nem akartam a dokit zavarni, feleslegesen.

Voltam a háziorvosnál is, szerintem nem látott már vagy 4-5 éve, szerintem most rossz napját fogtam ki, mert nem volt túl kedves. Remélem amikor majd ki kell íratnom magam, akkor jobb formában lesz. A párom szerint vinnem kellett volna egy bonbont, jobban jártam volna 🙂 Na majd ő, legközelebb. Le is szidott, hogy még csak most voltam először és két pecsét kell tőle, de eddig mindenki azt mondta, hogy ráérek nagyon, elég egy pecsét is. Én ráértem eddig 🙂

A dokis résznek még nincsen vége 🙂 Voltam a vércukor mumus vizsgálaton is. Próbáltam előző este nem sok szénhidrátot enni, főleg 7 után, de miután kicsi párom olyan 9 körül behozta a kis tálcáját, rajta disznótoros finomságokkal, mint csécsi szalonna, tepertő, kolbi, 🙂 nem tudtam ellen állni és én is befalatoztam. Próbált volna valaki ellent állni éhesen, terhesen, ahogyan ropogtatta a tepertőt, meg a jó illat, zöldpaprika, nyami… most is megenném, pedig nem is vagyok éhes, nemrégen ebédeltem.


A vércukros vizsgálattól azért féltem nagyon, mert először az IR miatt nagyon rosszul lettem. Párom nélkül el sem mentem volna a körzetbe, kezébe adtam a doki telefonszámát, ha gond van, azonnal hívja. A cukros vizet ledöntöttem mint egy jobb páleszt, majd vártam. Kb 10 perc alatt előjöttek a panaszaim, rosszullét, hányinger, gyengeség, melegem lett nagyon, míg a párom kabátban ült, én egy vékony blúzban. Nincsen fűtés a vérvételes váróban az Újpesti sztkban, mindenki kabátban ült, én meg kipirult fejjel 🙂

Ez az állapot még egy jó másfél órán át tartott, majd mire levették az újabb adag vért, azért jobb lett, már fáztam is. Be kell azért vallanom, hogy nem volt annyira rossz, mint annak előtte. Nem tudtam azonban, hogy ez azért van, mert jobban vagyok, csökkent az IR, vagy mi lehet az oka. Főleg, hogy az a ketonos vizeletes dolog utalhat cukorbetegségre is. Az éhgyomor kori cukrom az mindkét esetben jó volt, 4,5 körül, a terhelt pedig 7,1. Ez még benne volt a tartományban, remélem a doki is meg lesz elégedve.

Én úgy gondolom, hogy mivel nem eszek sok szénhidrátot, csökkent inzulin hatékonysággal egybekötve, sőt így a 26. hét végére mindösszesen csak 3 kilót híztam, azért ez nem olyan rossz eredmény. Nem bűnözhettem olyan sok szénhidrátot, ha még csak ennyi a plusz. Remélem, hogy ez a tendencia továbbra is folytatódik, igyekszem nagyon. Mondjuk, tegnap is éhes voltam már 9 körül este, de kitartottam.

Mert azért, de pironkodva is el kell mondanom, hogy néha azért bűnözök, de reggel mindig megfogadom olyankor, hogy nem eszek már későn. Mert így sem könnyű aludni éjjel, hol pisilni kell, hol rosszat álmodok, hol a hátam fáj, hátha még a teli gyomor is kínoz!!!! Szerintem ti is tudjátok, hogy mire gondolok, amikor csak forgolódok, meg forgolódok…

Szerdán további dokis hírek jönnek majd, mindenképpen tudósítok.

A hétvégén jól elfáradtam, nagy boldogsággal mentünk és rendeltük meg Ficánkám kiságyát. Ő velünk fog aludni, mert másképpen nem lehet. Egy kétszobás lakásban vagyunk, bár én szívesen külön költöztetném, ha lenne hová, de most így lesz, amíg nem lesz valami változás az otthoni dolgokban 🙂 Szerintünk szuper kiságyat választottunk, kombi pelenkázósat. Egy részről azért, mert méretben nem fért volna be egy külön kiságy és pelenkázó, de mit ne mondjak, lehet azért a parkettaszegélyt még így is fel kell tépni, hogy az ajtót be tudjuk csukni a babaágytól  De mindent Ficánkáért 🙂

Lesz rajta maci, meg méz, ha készen lesz és be lesz állítva, majd küldök képet róla. Amikor meg majd Ficánka kinövi a kiságyat, akkor a rácsos ágy részéből asztal lesz, a pelenkázóból kisszekrény, az alsó részéből meg ifjúsági ágy, csak egy matrac kell hozzá majd. Csak már ott tartanánk 🙂 . A párom naponta többször is odanéz Ficánka ágyának a helyére, nagyot sóhajt, és mindig elmondja, hogy nemsokára ott lesz Ficánka, éjszaka is milyen jó lesz, csak ránézni.

Én nem akarom kiábrándítani romantikus hangulatából, hogy azért majd ha éjszaka üvölt szegénykém, akkor azért nem lesz minden olyan rózsaszín, mint ahogyan ő képzeli. Ha mégis gonosz kedvemben talál, és még meg is mondom neki, akkor csak legyint, hogy ő már annyira várja Ficánkánkat, hogy nem baj. Csak legyen. 🙂

Most erre mit mondhatok? A hétvégén is, amikor rosszul voltam vasárnap, akkor egész nap körülöttem ugrált, hogy mit segítsen, én csak pihenjek. Ilyenkor én olyan szerencsésnek érzem magam, hogy rátaláltunk egymásra. Ahogyan mondani szoktuk, nincsen is annál jobb, mint együtt lenni, összebújni. Hamarosan Ficánka is csatlakozik hozzánk. 🙂 Már csak 3 hónap, szinte napra pontosan 🙂



6 hozzászólás

  1. Niki
    • Mira
  2. Timi
    • Mira
      • Mira
      • Timi

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Don`t copy text!