Nem tudom, hogy ti hogyan vagytok vele, de nekem minden héten valamilyen téma belefészkeli magát a fejembe. Nem hagy nyugodni, hogyan lesz, mint lesz, nálam hogyan lesz. Mert ezt már kezdem megtanulni, mindegy, hogy ki mit mond, ír, olvas, mit tanácsol az orvos, a család, a barát, mindenkinél másképpen van ez a gyerekvárósdi.

Eleinte még beleestem ebbe a csapdába, hogy úristen, a neten ez volt, vagy ezt mondták nekem, akkor biztosan baj van, már megtanultam lazán kezelni. Na, jó, lazábban. Sőt, azt is mondhatnám, hogy már felfegyvereztem magam 🙂 Ki is találtam egy jó kis kitérő dumát, ha “idősebbek” akarnak valamivel okosítani, nekem meg nem tetszik: “de anyu, akkor még színes tévé sem volt, amikor én születtem, tudod mennyi minden változott azóta?! ” 🙂

Azért is érdekes ez a sokszínűség, mert nem tudom azt mondani, hogy nekem azért vannak ilyen tüneteim, mert teszem azt, ennyi idős vagyok. Azt sem mondhatom, hogy azért, mert ennyi kilós vagyok, ilyen a testalkatom, stb…. Ha etnikailag Magyarország színesebb lenne, mint mondjuk Amerika, akkor biztosan még több különbözőség lenne kismama és kismama között. De még családon belül sem mondhatom, hogy biztos azért, mert anyu vagy nagymama. Sőt egy anyuka és a gyerekek között is mindenkinek más. Még azt sem mondhatom, hogy azért, mert én irodában dolgozom, más meg gyárban, vagy otthon maradt korán vs. végigdolgozza a terhességet. Vajon miért van ez?

És szerintetek miért van az, hogy valaki rám néz, majd a pocakra, megkérdezi, hogy „terhes vagy?”, majd mondom, „igen, 6 hónapos”, erre elámul, „hogy már ennyi? nem is látszik”, majd kötelességszerűen hozzáteszi, hogy „lesz még neked nagy hasad!”. Valaki ezt meg tudja magyarázni nekem? Ez az önértékelésem, vagy a testképzavarom, vagy csak egyszerűen, már unom, hogy mindenki ezzel jön, azt sugallva, hogy „most nem festesz túl jól, ahhoz képest, de leszel még jó dagadt is!”. Vagy csak félre értem a jóindulatot és a vigasztalni vágyást? 🙂 🙂 Vagy csak a hormonok űznek tréfát velem? 🙂 🙂

Persze, van az úgy, amikor én is saját csapdámba esem. Van biza! A héten újabb csapás érte az egészségemet, a főnök betegen jött be két napig, majd jól meg is fertőzött. Először köhögtem, most meg úgy folyik az orrom, hogy alig látok. (3 nappal később most még mindig). Ha nem lenne Ficánka, már bevettem volna első nap a szokásos gyógyszeremet, ittam volna Coldrexet és fújnám az orromat orrspray-jel égbe-világba és semmi bajom nem lenne.


Ehelyett itt ülök, nyitott szájjal szipogva, orromat kenegetve, papírzsepiket pusztítva. De visszatérve a csapdába esésre, mikor el kezdtem köhögni, felhívtam a védőnőt, hogy mit szedhetek. Nem vette fel, gondoltam próbát teszek egy facebookos csoporttal, aminek tagja vagyok. Megkérdeztem. 10 ember 10 féle válasz. Eltelt egy kis idő, visszahív a védőnő, mondta, hogy lándzsás útifű szirup, ha magas a lázam egy Panadol. Diadalittasan beírom, hogy juhé visszahívott a védőnő, ezt javasolta, közben le is hajtottam egy jó nagy adagot belőle. Használt is, köhögés csillapodott.

Mivel este volt, reggel el kezdtek pötyögni a reakciók újra, hogy a lándzsás útifüvet, na, azt semmiféleképpen nem szabad, nekik azt mondta a doki… Én meg ott állok, fuldokolva a köhögéstől, jó adag sziruppal már bennem, hogy úristen, most hogyan szedjem ki a szirupot a sejtjeimből?????

Itt szakadt el a cérna, na nem szegény lányokra, hisz mindannyian ugyanabban a cipőben vagyunk, hanem azért, hogy végre lehetne már konszenzus abban a dokik és védőnők és gyógyszerészek között, hogy mit szabad és mit nem. Nem akarok még egy “nem ajánlatos” “jobb, ha mégsem” “többet árt, mint használ” véleményt hallani, elég egy egyszerű igen vagy nem. Ha meg dögrováson vagyok, akkor azzal ugyanúgy ártok a babának, mintha beveszek valamit.

Szegényke mit érezhet 3 napja (most már 6), amikor köhögök és a hasfalam összehúzódik, ráadásul égzengés-szerű hangokat hall???? Most is köhögtem, Ficánka felébredt és rugdos egyetlenül, anyu hagyd már abba. Mi itt az igazság? Anyu szerint túlaggódjuk a dolgot, bezzeg az ő idejében…. 🙂 🙂

Erről jut eszembe, volt ma is volt egy hasonló vitánk, ami kapcsolódik az eheti fő dilemmámhoz, hogy ha nem lesz tejem vagy nem akarom hosszú ideig szoptatni, akkor mikortól mit lehet adni. Anyunak nem volt teje, így az alábbiakat mondta: szomszédtól hozott frissen fejt tehéntej hígítva, három hónapos kortól reszelt alma babapiskótával összekeverve, némi tápszer, ha szükséges volt.

Erre egy mai táplálkozástudománnyal foglalkozó ember hangosan felsikolt és haját tépve tiltakozik. Ugyanis csak az a baj ezzel, hogy tehéntej egy éves kor alatt nem adható, pláne, hogy pasztörizálatlan, különösen, hogy én is allergiás vagyok rá, hozzátáplálás fél éves kor alatt nem javasolt, alma csak pürésítve magában, babapiskóta ellenőrizhetetlen összetétele miatt pedig szintén nem javasolt egy éves kor alatt, főként ha jó cukros is, meg tojás is van benne, meg a jó sok E származék…

Anyu csak nézett, miután ezt kifejtettem, nagy kerekre nyílt szemekkel, majd annyit mondott: „ti is felnőttetek”. Ez a beszélgetést lezáró mondat, szintén már a bögyömben van, lassan tényleg eljutok oda, hogy legyintek magamban és továbbmegyek. Mindent majd a maga idejében. Erre lenne a főnökömnek egy jó kis mondása: „Mira, ezt a problémát majd akkor ugorjuk meg, ha odaértünk”. 🙂

Szóval, kanyarodjak vissza egy kicsit a heti dilemmámhoz, amihez kicsit intimebb titkot is meg kell osztanom, mégpedig az, hogy 3 éve felvarrásos mellműtétem volt, izom alá helyezett implantátummal. Aki nem tudja, hogy mi a különbség a felvarrásos és a sima mellnagyobbítás között, nézegessen képeket, de szigorúan csak két evés között, vagy diéta esetén közvetlenül előtte is javasolható :).

Az én történetem az, hogy nem is a méret volt a lényeg sohasem nekem (80 A-s, dupla push-up ), mert ha szép lett volna, ha kicsi, az nem izgat annyira, hanem a forma. Tudom, nem szabadna ezzel törődnöm, de volt egy exem, aki a szakítás után le-tasakmellűzött…. Szerintem ezt nehezen éli túl egy fiatal nő egója, az enyém sem, majd belepusztult. Tudtam én, hogy nem olyan szép, de hogy ennyire?

Amikor egyszer úgy éreztem, hogy nekem már úgyse lesz senkim, akkor fogtam az összespórolt pénzemet, és felkerestem egy általam jónak, legjobbnak ítélt dokit egy magánklinikán. Persze elmentem többhöz is konzultációra, főként, hogy a doki rögtön a mellfelvarrással indított, hogy ha szépet akarok, vagy fel kell varrni, vagy pedig akkora implantátum kell bele, hogy Dolly Parton is megirigyelhetné utána a méreteket 🙂

Szóval maradtam a dokinál, annyit mondtam neki, hogy testalkatomhoz képest arányosan nagy melleket szeretnék, rábízom, mekkora lesz az implantátum. Ő elmagyarázta, hogy plasztikai sebész szempontból, mi számít tökéletesnek: ha oldalt állunk a tükörben nézve magunkat, a fenekünknek ugyanannyira kell kiállnia hátul, mint amennyire a mellünknek elől. Ez a szimmetria. Illetve a mell alá betett ceruza kiesik 🙂 Csoda mellem lett (én így látom), viszont elég sok varrattal, egyszer lemértem, kb. 50 cm varrat van rajtam, ezért is nem parázok a császáros szülés miatt.

A dokik azt mondják, hogy 1 évvel a műtét után már lehet baba, de be kell vallanom, hogy a korábbi 80 C-s méret, ami tökéletes volt, most inkább 85D, vagyis volt 1 hónapja, de szerintem újra melltartó után kell néznem. 🙂 Nem mintha panaszkodnék 🙂 Dehogy! A varratok helyei meg feszülnek, fájnak, mert a bőr vékonyabb, mint ha nem lettem volna körbeszabva. Jogosan felmerülhet a kérdés, megérte-e, egyértelmű IGEN, azóta új ember lettem.

Viszont ez a fájdalom, meg az esetleges sérülések egészen megrémisztenek. Műtetlen anyukák panaszkodnak a fájdalomról, akkor mi lesz velem? Már most is alig lehet hozzájuk érni, nem hogy megszorítani… Meg hallottam olyat is, hogy “egészséges” mellbimbóba is beleharaptak a babák, véresre…. Uram atyám, bele sem merek gondolni mit művelhet a hegekkel. Lehet addig stresszelek ezen, amíg már nem is lesz aktuális a dolog, esélyem nem lesz anyatejjel etetni (a terhes szó mellett, a szoptatás szót sem szeretem).




Ami persze nem baj, manapság már egy baba egészségesen felnevelhető anyatej nélkül is. Ha minden rendben lesz, akkor én szeretném hat hónapos koráig, így táplálni, utána pedig rászoktatni a normál étrendre, a gyümölcsre, a zöldségre, a sok vitaminra. Tudom, erről sok a vita, ki mit gondol, érez, tart jónak, de kár ezen vitatkozni, mindannyian meggyőződésből tesszük ezt. Most jövök én is anyukám mondásával: felnőttem én is, épen, egészségesen, anyatej nélkül 🙂 🙂 🙂 Néha azért jó átvenni a szülők mondásait! 🙂 🙂

Szeretném ezt a hetet egy vicces Ficánka sztorival befejezni. Mivel én már csak délre járok, a múlt héten egyszer lustiztam az ágyban reggel, párom készülődött munkába. Majd megirigyelte a puha meleg ágyat és visszahúzódott hozzám. Felvettük a kedvenc kiskifli pozíciónkat, én a párom hátához bújva szorosan, egyre csak telt az idő, ő kezdett elkésni, de olyan nyugis volt, meg sem volt kedvünk mozdulni 🙂 Erre Ficánka három akkorát rúgott egymás után, pont a párom fenekébe, hogy még ő is megijedt! Mi akkorát nevettünk, hogy Ficánka útnak indította aput, három jól irányzott rúgással: „menned kell dolgozni!” 🙂



2 hozzászólás

  1. Timi

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Don`t copy text!