A múlt hét még mindig nem múlt el nyomtalanul, hétfőn voltam először dolgozni, akkor kellett volna a főnökkel beszélnem. De valahogyan nem sikerült. Nektek is ilyen nehezen megy?

A hétvégén anyunál voltam, azt mondta, hogy kezd kialakulni nálam a boldog minden mindegy babaváró időszak, csak ültem ott kis Buddhaként és mosolyogtam egész nap a viszontagságos napok ellenére. Lehet, hogy Ficánkám termeli nekem a boldogsághormont?

Ma olvastam végig Timi naplóját, mivel lélekben így ismeretlenül is közel érzem magamhoz, be kell vallanom, nagyon nagy hatással volt rám. Úgy látszik, én is sírós kismama leszek 🙂 Olyan jó volt olvasni azt a szeretetet, amit akkor érzett, most már én is nagyon várom, hogy Ficánka megszülessen 🙂 Nem mintha eddig nem vártam volna, de még olyan távolinak tűnt! De most olyan kézzelfogható lett.

Elgondolkoztam azon, hogy vajon a császáros vagy a természetes szülés a jobb, hát nem tudom, majd kiderül, lehet, nekem sem lesz választásom annak idején. Nekem már volt pár éve egy plasztikai műtétem, ahol szintén átvágták az izmokat, hát igen, tudom milyen a fájdalom, főleg, ha fel akarunk kelni, de túlélhető.

Timi írása a fájdalomról nem rettentett el, sokkal inkább az a tény, hogy 2 napig alig látta a picit, aki élete első óráiban mások kezében volt! Vagy a természetes szülésnél is így van? Megszületnek, aztán elviszik őket? Vagy kórháza válogatja? Sok mindent kell még majd kiderítenem, hogy megnyugtató válaszokat adjak. Még jó, hogy nem egy hónap a terhesség, tényleg fel sem tudnánk készülni rá!


Amúgy múlt hét óta sokat gondoltam Timire, ha olvastátok a cukorterheléses vizsgálat körüli incidenst a súlyméréssel… hát velem is megesett 🙂 A dokinál nem a szokásos aranyos nővérke volt, aki bemondásra beírta, hogy hány kiló vagyok (tudjátok, az a reggeli egy szál semmiben végzett méretkezés), hanem egy másik, aki nem fogadta el, a számot amit mondtam. Mintha a kismamák csalnának a súllyal… Vagy igen? Ez az egyetlen időszak az életünkben, amikor a nagy hasunkra nézve azt mondják, hogy de aranyos, nem pedig, hogy dagadt vagy 🙂 Szóval, ráállított a mérlegre, rajtam volt egy western magas szárú csizma, hosszú kismama farmer és egy jó vastag pulóver. Szerintetek? Egyből híztam 3 kilót 🙂

Mivel a héten a munkahelyi várakozáson kívül más nem nagyon fog történni, így még egyszer nekiveselkedtem ennek a köldökzsinór levételes cuccnak, amiről úgy gondolom, hogy nincsen jogom állást foglalni, de keresgetek a neten cikkeket és tanulmányokat (nem a magánintézetek marketingjét), hátha segít pro és kontra. Nem válogattam, amit találtam, összegeztem.

Vagyis úgy gondoltam, hogy összegzem nektek. De aztán rájöttem, hogy ez nem olyan dolog, amiről ilyen könnyedén lehet írni. Minél többet olvasok róla, annál rosszabb.

Az alap info az az, hogy a szülők levetethetik a köldökzsinór vért a baba születésekor, majd ezt a tárolt vért, a későbbiek során felhasználhatják bizonyos betegségek gyógyításakor.

Ami az érveket illeti, egyrészről, a szkeptikusok abszolút meggyőztek engem a köldökzsinór vér levétel szükségtelenségéről. Az általuk felhozott indokok számomra teljesen logikusak, elfogadhatóak:

  • Jelen pillanatban még nem tudhatjuk, hogy mennyi idő múlva jut el a tudomány oda, hogy a vérből kivont sejtek széles spektrumú gyógyításban felhasználhatók legyenek.
  • Bizonytalan, hogy az adott tárolási körülmények között, a levett mintában a sejtek meddig maradnak életképesek.
  • Egy kanadai statisztika szerint a privát bankokban tárolt 39.000 mintából, mindösszesen 12 mintát használtak fel, a magyar statisztikák hasonlóak.
  • A felhasználhatatlanság oka nagyrészt a levett minta mennyiségéből adódik, mert az csak egy max. 40 kilós gyermek egyszeri kezelésére elegendő, megismételni nem lehet.
  • Az orvosok szívesebben használják a gyógyítás során egy másik donortól kapott sejteket, mint a saját levett őssejteket, mert a kezelés során az idegen sejtektől sokkal kedvezőbb immunválaszt kapnak (akármit is jelent ez).
  • A saját minta nem mindig használható a gyógyítás során, egyik cikk hozott egy amerikai példát, amikor egy beteg kisfiú esetén a szülőknek lehetősége volt felhasználni a korábban levett őssejteket, azonban kiderült, hogy ez mégsem igaz, mert a levett vérminta ugyanazokat a genetikai rendellenességeket hordozta, amit gyógyítani kellett volna.
  • A legtöbb levett vérmintát kutatások során használják fel, nem pedig konkrét gyógyítások során.
  • A levett minták tárolásáért akkor is fizetünk, ha már nem felhasználhatóak, erről a bankok nem adnak tájékoztatást.

Nagyjából ennyi, biztosan van még sok-sok érv, de nekem ezek a legfontosabbak.

De mindezek az érvek semmit sem értek, amikor egy bank marketing szövege az alábbiakat sugallta a felhasználhatósággal kapcsolatban:

„Az élet kiszámíthatatlan, soha ne mondd, hogy soha!”

Mindenesetre, bárki bárhogyan dönt, az egyik honlapon felsoroltak pár olyan kérdést, melyet a szerződés megkötése előtt tegyünk fel a vérbankoknak:

1. Akkreditált vérbankról van-e szó? (a tárolás és felhasználás minősége miatt)
2. Mióta működik az intézet? (legalább 5 éves legyen)
3. Mennyi mintát tárolnak? (Több ezres minta legalább)
4. Mennyi sikeres transzplantációt hajtottak végre az intézetben tárolt mintákból? (legalább egy hiteles felhasználás, de 2-3 mintha felhasználás sokkal megfelelőbb)
5. A levett mintát egyben vagy több mintában tárolják? (több minta előnyösebb, mert az előzetes tesztelés során nem a teljes minta megy kárba)
6. Kapcsolatban áll-e más bankokkal, főleg nemzetközi szinten? (Ha a levett minta nem alkalmas, tudnak-e nemzetközi viszonylatban keresni megfelelőt)
7. A tárolás díj fix vagy emelkedő? (fontos a kiszámítható költségek miatt)

Nem tudom, hogy bennetek valami kikristályosodott-e. Bennem inkább csak a zűrzavar nőtt, de szerintem mire odakerülök, addigra kiderül. Vagy nem. De tényleg fogalmam nincsen már. Ezen a héten megint oda jutottam, ahová a múlt héten: utálok dönteni!!

Ami viszont kedvezőnek látszik, hogy valószínűleg sikerül a főnökkel megegyeznem egy rövidebb munkaidőben, azaz mivel nálunk inkább délután történnek a dolgok, később fogok bejárni. Ez is jó 🙂

Addig is drukkoljatok, mert a jövő héten lesz a genetikai ultrahangom is, a második!






2 hozzászólás

  1. Szabó-Takács Mónika
  2. epresmacko

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Don`t copy text!