Nem csak a csomagolóanyagtól! Na ugye?! Van olyan állapot, amikor hátradől az ember, és azt tudja mondani, érezni, hogy na, most elégedett vagyok, minden rendben?!!! Megmondom: nincs. Soha nem jó semmi, mindig van valami, ami sebet ejt és egyre csak dagad, dagad, dagad a seb. Dagasztjuk. Itt van a két csodálatos kisfickó és a pompás Férj.

Az ám, még itt a nyamvadt túl hisztériásra faragott Karácsony időszaka már októbertől. Még ki sem aludtak a mécsesek a temetőkben, már hangolódjunk a giccsünnepre. Hirtelen legyünk baromi jó emberek, szeressük egymást, adakozzunk, igaz, hogy év közben néhányan még le sem köpnék a másikat, arra sem méltatják.

Karácsonykor bezzeg mindenkinek hirtelen parancsra kinyílik a szíve és szétárad az a temérdek szeretet… Ami a forgalomban, a boltokban és felesleges kacatok vásárlásában bontakozik ki leginkább…

Az év vége, a munkahelyi stressz, ami a mi kis fészkünkbe is betör. A rokonok, az ajándékvásárlási őrület, a gyertek, szeressük egymást, mert Karácsony lesz, hiába sz.tunk a fejetekre egész évben… Feleljünk meg baromi gyorsan az elvárásoknak, mert a végén még virgácsot sem kapunk jövőre …

Szóval az ember ki van hegyezve érzelmileg, pszichésen. Akár egy hókristály, olvadnék szét, ha teljesülne az álmom. Eleget tenni, a családi és az általános elvárásoknak… Egy évnek, amikor senki nem savanyú szájjal megy el valamelyik családi pofavizitről, hogy ki kit utál jobban… Valószínűleg nem teljesül. A családot kapjuk, nincs választási lehetőség.


Persze nem elég, hogy ömlik a tévéből a giccskarácsony himnusza, a jobbnál jobb reklámok. Még a nagy figyelemelterelés is beindult, a kihez forduljunk, ha nem tudjuk hány gyermeket szeretnénk a világra hozni botrány kapcsán. Ha egyet vállalsz, az a ciki, ha többet meg már az is ciki… Feltételezem, akik a témában irányt mutattak, soha nem kellett még azt mondják a gyereküknek, hogy nem vagy valamire azt, mondani, hogy nem. Úgy könnyű.

Na, hagyom is a parázs vitát, csak szólhatna másról is az élet, mint hogy mindenki megmondja mindenkinek, hogy mikor mit csináljon és hogyan. Vonatkozik ez a Karácsonyi menüre, a töltött káposzta elkészítésére, a mikor menjünk hozzátokra, a mit adjál a gyerekre, a hányszor etesd a gyereket, na csak még egy kicsi csokit … És igen, bár kértük, hogy ne egyen több csokit, azért tömd csak a gyereket vele …

Mit, mást tehetünk, megteremtjük a saját békeszigetünket. Mivel mindenkinél elvárás van, nálunk nem lesz. Mindenki azt kapott, amire vágyott, kis fánk lesz, kétféle szaloncukorral. Merőben eltérő Karácsonyi menü, fokhagymakrém leves buciban, hortobágyi palacsinta, desszert ananász és mandarin.

Akkor kelünk, amikor jól esik, akkor eszünk mikor kész az ebéd, és akkor játszunk amikor kedvünk tartja. Rohanunk-e bárhová? Nem. Szétköltekeztük-e magunk, igen. Számít, hogy örül-e a másik, csak az.

Sok Boldogságot Ünnepekre! Főleg Békét! Az Új Év? Még messze, meg is kell érni… 😉



Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Don`t copy text!