Ha szerencsés az ember, az egyik legrégebbi barátja/barátai a testvére. Persze vannak esetek, amikor nagyon jól indul a dolog és később nagyon messzire sodorja egymástól az élet a tesókat. Aztán van, amikor kicsinek nem értik egymást a gyerekek, de felnőttként rendíthetetlen támaszai egymásnak. Persze nem lehet, hogy mindig mindenki jó testvér legyen, mégis csak osztozni kell apán, anyán, szobán, kutyán, szóval ez is zajlik, mint az élet.

Nem tudom, ki hogy van vele, de én nagyon hiszek abban, hogy a baba már odabenn igen hamar ráérez, hogy mi is lehet odakinn. Kisebb-nagyobb különbségek a beszűrődő emberi hangok esetében, van valami hangosabb is, akire folyton rá kell szólni, stb stb.

Az első semmi ilyet nem tapasztalt, hozzá beszéltek a legtöbbet, nyugalom és béke. Szegény első második meg már kisebb figyelmet kap. A napirend sem anyáé, hanem a nagy tesóé, tehát ha éjszaka kelés van, és sírás, akkor tuti nem önszántából ébred senki. 🙂

Úgy gondolom, tesónak születni kell. A kicsi már bent elkezd alkalmazkodni, és persze a nagynak is vigyázni kell a növekvő pocakra.

Na és még a sztereotípiákkal el sem kezdtek küzdeni. Az örök mánia, hogy a második aztán ellenkező nemű legyen, és persze azonnal felveti a harmadik/negyedik kérdését, ha mégis azonos nemű születik.


Az első lánynak gondos nővérkének, az első fiúnak őrző bátynak kell lennie, a kicsi az meg kicsi… A szülők ismét kulcsfontosságú feladatai máris elkezdődnek a szereposztásnál. Nehéz, néha érthető, néha nagyon elszomorító, mikor a szülő folyton porondra állítja a gyerekeit, hogy bezzeg a nővéred tudja, és nézd meg az öcséd milyen stb. stb.

Az is igen mély sebeket hagy az ember lányában/fiában, mikor az ellenkező nemű kinőtt ruháit vagy cuccait kell hordani, úgy kell tanulni és viselkedni. Sopánkodva tanakodik a szülő, hogy miért nem tudnak egyformán így vagy úgy viselkedni a gyerekek.

Manapság talán már csak az idősebb generációk nyomatják ezt a követelményt. A fiatal szülők, akik még nemük megválasztását is rábízzák az ovisra, talán jobban hagyják kibontakozni egyes gyermekeik különböző személyiségét.

Tegnap voltunk a doktorbácsinál, kiderült kisfiunk lesz, mérhetetlen boldogság. A 12 hetes uh-n már fiút tippeltek. A kovászos uborkából én is erre tippeltem. Talán leheletnyit drukkoltam a lánynak, de mégis csalódott lettem volna, ha nem fiú. Érdekes. Pedig nekem tök mindegy, csak egészséges legyen.

Ez is milyen érdekes, ha közvélemény kutatnék, többen megállnának két fiúnál, kicsit bánva, hogy nincs lány. Viszont szerintem két lányra még a többség húzna egy lapot, hátha fiú a harmadik. 🙂

A fiú az kell, vigye tovább a nevet, meg hát az olyan cégér a családnak, nem?! A lány is kell, mert ő meg majd szorosan haza tart, segít idős szüleinek, az ő gyerekei többet vannak a mamánál. A fiút elviszi a menyecske a saját családjába.

De a fiúknak olyan könnyű érvényesülni, több lehetőségük van, más elvárások, ők hamar kirepülhetnek. A lány őrizze a tisztességet, és 20 éves koráig fiúkra se nézzen. Fiú klassz, mert vagány, a kislány meg olyan kis bújós. Ha meg nem ilyen akkor, meg majd lesz. 🙂

Elvárások elvárások hátán, az ember agyal, majd ilyen lesz, majd olyan lesz. Majd biztos pont olyan lesz, mint a tesója vagy rosszabb. 🙂

Nevet az ember, mikor hallja vagy gondolja ezeket a téziseket. Vicces.

Mégis, ha komolyan belegondolunk, megszületik egy emberpalánta, a mi húsunk-vérünk, a mi felelősségünk, mivel hogyan tápláljuk, gondozzuk, nevelgetjük, és mégis olyan nehezen fogadjuk el, ha más, mint mi vagy a testvére, vagy a bárki a családban.

Vajon miért van az, hogy megszületik, és máris mindenki azt zummolja, kinek milyen hasonlít kiére. Vagy épp ellenkezőleg, a sok azonosság láttán kérdezünk, miért? Miért olyan hisztis mint a, miért olyan irigy, miért olyan stb. Megint egy tükör, amibe nehéz bele nézni.

Azt hiszem, az a legjobb, ha olyat adunk a gyereknek, amit jó viszontlátni, legyen az jó tulajdonság, kedves szerep. Nehéz azokból a bizonyos skatulyákból kitörni, főleg, ha úgy tesznek bele, hogy nem is ismernek meg igazán,, mielőtt beletennének.

Érdemes mindennek a pozitív oldalát nézni, megvan az előnye kis hugicának lenni, büszke nagy tesónak lenni, és megvan az előnye több gyerekes apukának/anyukának lenni.




Jó érzés azon tanakodni, hogy hogyan tudom majd mind kettőt (a harmadik lány legyen :D) jól szeretni!



Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Don`t copy text!