Tej és egyéb élmények – csak erős idegzetűeknek – Judit naplója

Három fontos élmény ért az elmúlt időszakban, többé kevésbé találkoztam már mindegyik érzéssel, de valahogy most jobban bele álltam ezekbe.

Az első egy természeti csapás, hatalmas jég és vihar zúdult az elmúlt héten a városra. Én épp a NAV-hoz igyekeztem, mert hát hogy is működne olajozottan egy gépezet.

Már nagy szél volt, hatalmas sötét felhők a semmiből, kapkodtam a lábaim feleslegesen, mert akkora szél volt, hogy nem kis termetem ellenére még engem is elsodort, futottam vagy három utcát. Értelmet nyertek számomra a világ pusztulásával, rohanással és a sikítással teli katasztrófafilmek.

Beértem, az ajtó csapódott mögöttem, a diónyi jegek meg az ablakon. Az adrenalin az egekben, én meg csak bőgtem, mint egy ovis. Piszkosul megijedtem.

Ez olyan fajta félelem volt, mint amikor nem én irányítok, nincs hatásom a dolgokra, maximum próbálhatok valamit tenni, hogy minél kisebb legyen a baj. Mint szülés közben egy páni félelem, hogy úristen, ez rajtam kívülálló hatalmas erő, amit megpróbálhatok jól viselni, igyekezhetek befolyásolni, de nem uralom.


Szerencsére én megúsztam, a család többi tagja is, a veteményesem is, az idegrendszeremen és a szélvédőn esett repedéseket meg majd az idő jóváteszi.

Amit tehetek, hogy megtanulom kezelni magamban ezt a dolgot, mint amikor vizsgázni megy az ember, és a parától nem kap levegőt se. Nem használnék pánikrohamra utaló kifejezéseket, mert ma már az vagy nagyon divatos, vagy letudják az embert annyival, hogy hisztis p.csa.

Azt gondolom, ezzel azért együtt kell tudni élni, és agyérgörcs helyett jobban is tesszük, ha teret engedünk neki. Igenis sírjunk, és merjünk megijedni, félni, vállaljuk már fel, ha valami rajtunk kívül áll, és mi csak elviselhetjük. Persze ha ott a gyerek, nem szerencsés, ha mi visítunk hangosabban, mégis nem szégyen, ha mi is emberek vagyunk.

A másik a rajtam kívülálló erővel kapcsolatos dolog, a „beteg a gyerek pánik”. Mindenki átélte már, ha valakit szeret, és az illető (gyerek, állat, növény, aki iránt érzünk) beteg, mi bosszantóan tehetetlennek érezzük magunkat.

A kicsi alul-felült abszolvált a héten. Meleg van, izzad, ami bement, kijött. Persze, hogy félek, rimánkodok, ne legyen beteg. Nem vihetem be a kórházba, mert ott csak betegebb lesz, határidőket adok, ha még egy pohár víz és az is kijön, hívom az orvost, ha még ez még az, aztán jobban lesz, benn marad minden, lemegy minden.

Csak többet ivott a medencéből, mint szerettem volna. Túl van rajta. Mégis ilyenkor, amikor nem tudom csettintésre elmulasztani a baj okát, vagy nem is tudom biztosan mi az és ő elesett, sír, látom, hogy szenved, az nem olyan, mint amikor lesz egy kis sebecske a térden, és orvosolom egy gyógypuszival és egy hatalmas kötéssel.

Persze erre igyekszünk felkészülni, de nem lehet, az mindig egy nagyon borzasztó és nehéz érzés, mikor nem tudunk segíteni, csak tördeljük a kezünk, amit tehetünk, hogy ott vagyunk és segítséget kérünk, ha kell.

A harmadik dolog nagyon érdekes. Hatalmas vita és persze mindenki ért hozzá. Belebotlottam egy tejiparos videóba. (Nehéz tartalom következik) Én nagyon szeretem a tejet, néhány éve laktózérzékeny lettem, a rosszabbik fajta, és nagyon nehezen mondok le a tejes dolgokról a mai napig, de van enzim pótló.

Viszont most valami más történt bennem. Tök logikus dolgok, amik eddig nem jutottak eszembe, nem foglalkoztam velük, inkább így mondom. Le lehet hurrogni, hogy ez összeesküvés-elmélet és ne legyek már hülye, de ez van.

Tej és egyéb élmények - csak erős idegzetűeknek - Judit naplója

Valóban a gyermek tápláléka a tej, egy bizonyos korig, legyen az ember vagy állat csemete, a felnőtt minek iszik tejet?!

Valóban akkor van teje az emlősnek, ha kicsinye van, ergó, hogy a lakosság tejhez jusson, a bocika bukja a tejcsit, elszakítják a mamájától, vagy ha nincs is vemhesség, vagy borjú akkor jön, az a brutál verzió, hogy hormonokkal és mindenféle eszközzel érik el, hogy legyen tej.

Amikor a gyerekorvos mondta, hogy ne adjunk tejet a gyereknek, vagy ha adunk, az házi legyen megbízható helyről, mert a bolti tejjel többet ártok, mint használok, tudomásul vettem. A fiúk nem kapnak tejet, csak sajtot, és egyéb tej-termékeket… abból is inkább a kézműves jobb minőséget törekszünk megvenni.

Nem kezdtem akkor gondolkodni, hogy miért mondja … a hormonokkal telepumpált állatokra célzott, a génkezelt takarmánnyal etetett állatra?!




Bevallom, nem vettem tejet magamnak, mióta láttam azt a videót és ez így leesett. Én nem vagyok egészségmániás, szóját nem eszem. Törekszem itthon megtermeszteni, amit lehet, ha lehetne, malacot is tartanék, de az már nem fér bele.

Mégis most sok minden kavarog bennem, hogy hogyan bánnak az állatokkal, és én ezt nem akarom támogatni. Tudom, tudom, az ember főemlős, és kell neki a hús stb. stb. de elment a kedvem a virslitől, a silány felvágottól, a nem tudom milyen tejektől, a nem tudom mi van benne kenyerektől.

Az hiszem, jobban oda kell figyelni, nem elégedhetünk meg azzal, hogy ha eddig jó volt, ezután is jó lesz, hiszen ha nem akarunk változást, minőséget, bármit megetethetnek velünk és nem csak fizikailag, szellemileg is…


Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Don`t copy text!