Merre lakik az isten?! de sokszor kérdezi vallásos és nem vallásos… ki és miért a kegyeltje és mi alapján osztja a büntetést … csattan a pofon és éget a helye, mar a sav és terjed szét, szalad az ideg és ráz a görcs, itt a hír elment … elment idős, fiatal, pár napos, pár hetes, bűnös és ártatlan, gyászba borul a szív és fáj…

Szegény meghalt, mondjuk mi, akik itt maradtunk, és visszük, húzzuk, toljuk azt a keresztet, ki előre, ki hátra felé… előbb-utóbb mindenki átéli, a hírt vivő, a hírt kapó, az élet része, megszületünk, elmegyünk, mondta a mamám mindig, nincs ezen mit szomorkodni … mégis …

Meghalt a szüleim egyik szomszédja, jajj szegény… az első kép, ami beugrik róla, ahogy késsel kergeti ki az udvarból a tizenéves gyerekeit és a feleségét, aztán eszembe jut, ahogy bringázni tanítja az unokákat…” beteg volt szegény és hát a felesége mi lesz most vele?!” …

„Ismertem” egy angyalt, hamarabb érkezett, mint várták, nem is egyedül, nem is ok nélkül. Nem az én angyalkám, mégis sokat járt a fejemben, a szívemben. Erősen küzdött, sokáig bírta, de nem maradhatott tovább, mennie kellett, nincs tovább, tudja ő, tudja az Isten, miért. Itt hagyta a másik felét, nem maradhatnak hát szülei szomorúak…

Csattan a pofon ég a helye, zsibbad a test, kattog, racionalizál az agy, folyik a könny. Így kellett lennie, biztosan van oka. Szorítsuk hát, azt aki itt van, öleljük és szeressük, amíg csak lehet… Hiszen születünk és elmegyünk…




Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Don`t copy text!