Szeretet, szeretlek, szeretsz, fogsz szeretni, szerettél, mikor szeretsz, én jobban… ennél elcsépeltebb talán csak a bocsánat. Létezik még őszinte szeretet? Önzetlen szeretet? Igazi szeret? Hosszan tartó szeretet? Nem csak Karácsonykor létező szeretet? Szándék nélküli szeretet? Viszonzás várása nélküli szeretet?

Nem tudom, ki hogy van vele, de és nem akarok már megint azon pörögni, mint tavaly, hogy milyen rút a világ, és a Karácsony már nem is arról szól amiről kellene. Felekezeten kívüli verzióra gondolok.

Nálam a szeretetről szólt – mikor még hittem – most arról szól, hogy nyugisan el tudjak tölteni 1db napot, egy azaz egy darab napot, a szent-estét a férjemmel és a fiúkkal. A szokásos rendhagyó menü, kutya a melegben velünk, közös káromkodós fadíszítés, főleg most, hogy a kicsi is segít majd és ennyi …

És vigyázz, kész, rajt felkészülés a hogyan jussunk el két nap alatt mindenkihez … és hogyan nyeljük le az ábrázatok okozta csalódottságot, ami a tárgyiasult része miatt keletkezik egyes közeli – ééés igen távoli – mármint ami az érzelmeket illeti – rokon arcán …

Tudom, felháborító, hogy nem ömlik minden ember száján mézes kalács illat, karácsonyi tralalala, meghittség, szentábrázat és nem adományozzuk el az utolsó gatyánk mert, jónak lenni jó és legalább karácsonykor kötelező … nem, nem megyek bele abba hogyan milyen módon alázzuk és sz.runk magasról azon embertársainkra, az állatokról nem is beszélve, akiket minden évben ilyenkor hirtelen meglátunk, mert olyan fényesen ragyognak, mint a glória az angyalkák fején …


Sütöttem mézes kalácsot a naggyal, szuper volt, nevettünk, idill, mint a filmekben. Majd összevesztünk, mert még nyers volt, aztán forró, majd a 20. lett volna, amit betöm vacsora előtt. Igen, tudom, egy rohadék vagyok, és még a ház sincs kidekorálva, mert azon is csak a veszekedés menne, hogy elszakadt és összetört .. nem, nem én veszekednék … így ki se rakom, majd, ha 6 évesek lesznek…

Lehet, hogy a szeretet azaz igazi, amikor nem az számít, hogy mekkora puccban van a lakás, és anya 15 vagy 25 fogás miatt gályázik két hete a konyhában és kezdi a kézműves dekorálást már októberben, amikor nem az ajándékok összegéről és hitelfedezetéről szól az ünnep, amikor nem teher elmenni másokhoz és nem kell erőltetni a meghitt együttlétet, amikor az ember jólesően veszi tudomásul, hogy azokkal van akik igazán fontosak csak olyasfajta divat lesz, mint vegánnak lenni, ökomosógolyóval mosni, folyton posztolni, hogy 100km futottam 10 perc alatt, vagy amúgy látjátok ezt a fotót milyen boldog vagyok rajta amúgy??!!

Nem akarom beleverni a csúfot én ebbe a szép ünnepbe eszemben sincs … csak hiányzik…

Hat vagy hét lehettem, jól felöltöztünk, akkoriban még igazi telek voltak, nagy fagyok és sok-sok hó. Megérkeztünk a templomba, varázslatos volt. Mindenütt gyertyák, és az a hideg virágillat, nagyon különleges volt. Az emberek közös magasztos éneke, a hűvös tömjén illat, és az érzés, hogy együtt vagyunk és, hogy egy időben ugyan arra gondolunk mindannyian feledhetetlen élmény.

Azt hiszem rajtunk áll képesek vagyunk-e kizárni a szürkeséget, a tömeg okozta károkat … és újra egyidőben ugyan úgy ugyan azt érezni a másik iránt, tisztán önzetlenül őszintén.

Boldog Békés Szeretben Gazdadag Ünnepeket…



Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Don`t copy text!