38. hét, ctg negatív, kedden már 39., bármikor megérkezhet a kisfiunk, már készen van, a kinti életre csak ő dönt, mikor kezdi meg, pontosabban mikor folytatja ide kinn. Mi várjuk, nagyon.

Csodálatos 38 hét. Lassan nem maradnak szavak, csak sok-sok érzés így hormonokkal teli. Az ember napja csak fogy-fogy, szalad, és olyan megható már várni, nem is kell mondani lassan semmit. Csak várni a kiscsodát, így nem is tudok már mást tenni, mint megköszönni …

A férjemnek.

Messziről indultam sötétben, egyedül, sokszor voltam társtalan, magányos. Míg nem megérkeztél az életembe. Világosodni kezdett, megláttuk és lassan megöleltük egymást. Azóta is öleljük és csak egyre szorosabban.

A szerelmem vagy, a férjem, a barátom, a fiaim apja. Neked köszönhetem, hogy ilyen nő lettem, ilyen feleség, barát, és ilyen anya.


Köszönöm Neked szép életem, a szerelmünket a két kis gyümölcsöt, az otthonunkat…

Nem is kívánhatok mást így ennek az utazásnak a végén, életünk újabb szakaszának kezdetén csak, hogy maradj meg nekem, nekünk egészségben örökre.



Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Don`t copy text!