Kicsit felhúztam magam, az összes fogadalom ellenére, miszerint nem nézek híradót és lehetőség szerint nem is olvasok mindenféle dühítő dolgot a zen miatt, most nem állom meg szó nélkül.

Az egy dolog, hogy lassan olyan az élet, mintha a többség csak egy birkanyáj lenne, hol egy valaki mondja, hogy mit gondoljunk, de aztán jön a kontra, hogy gondold amazt.

A fene egy már meg, hogy mindenki folyton hülyének van nézve. Nem lehet saját gondolata senkinek? Miért kell mindig mindenki nevében nyilatkozni, meg mindent minősíteni??

Én nem érzem, azt, hogy kilóra meg akarná bárki is venni a méhem, vagy tenyészkanca lennék csak, mert eldöntöttünk valamit, hogy hány gyereket szeretnénk és ezzel párhuzamosan az állam próbál valami támogatást nyújtani, és nem érzem azt, hogy a döntésünk (a férjem és az én döntésem) bárki megvenné, a jogot arra vonatkozóan, hogy hány gyermeket vállaljunk.

A megélhetési szülőknek kikiáltott átlag – minősítés, persze szüljél hármat, mert ott az adókedvezmény, meg a 10+10, meg most ez a millió forintos bébi ügy.


Marhaság, annak „éri meg”, aki képes mögé tenni egy stabil párkapcsolatot, ami túléli az építkezést (nem beszélve a többi feltételről, hogy megkapja a nép a 10+10-t), és képes érzelmileg intelligensen is felnevelni három gyermeket, azaz három önálló szuverén életet, nem egy csapat plüsst, amit eldobok az utcán, vagy elajándékozok, ha megunom.

Márpedig, aki ezt felfogja szerintem, azt is képes megérteni, hogy nem a pénz dönt. Az csak egy extra, ami jól jön, mert lássuk be, kell a magyar gyermek, és valóban a pénz jó motiváció ahhoz, hogy az egyébként is elképzelt gyermek is megszülethessen, és ne a pénz legyen a contra, de ez nem gazdagságot jelent, csak lehetőség, hogy egy normális életszínvonalon kap esélyt az ember gyereket nevelni, annyit, amennyit ő szeretne, és nem annyit, amennyit „kifizet” az állam.

Vagy amennyit sokak szerint „kifizetődő”, hiszen, hogyan lehet ezt pénzben mérni? Az érzést, amikor eldönti az ember, hogy szülő, apa, anya lesz, az aggodalommal töltött órákat, az örömkönnyeket, mikor feláll, elindul, rád néz, nevet, sír, hozzád tartozik, a tiéd, a véred, és örökre összeköt téged, családdá formál az emberrel, akit társadul választottál ezen az úton.

Ezek a juttatások kevés emberhez jutnak el, akinek van ennyi bruttója, hogy legyen miből lehívni, legyen annyi tőkéje, hogy képes legyen elkezdeni egy építkezést…

Nem értem, hogy aki józan paraszti ésszel vállal gyereket, hogy veheti magára ezeket az anyagi dolgokat, amit most nyom az állam. Egyszerűen el kellene vonatkoztatni, és ha én akarok iksz gyereket, akkor nem az a szempont az első, hogy mekkora a summa vele…

Azt gondolom, és persze magamból indulok ki, mert nem ismerek minden egyes embert, akinek gyermekvállalási szándéka van/volt/lesz/nincs, hogy mi mellett milyen okból döntött úgy, ahogy.

Én hiszem azt, hogy elsősorban nem anyagai alapon döntenek az emberek a gyermekvállalás és nem vállalás mellett, de az tény, hogy a pénz kulcsfontosságú, hiszen az ember, amikor dédelgeti (legalábbis mi) a kis lelkében, a fejében, majd a kezében a hőn áhított gyermeket/gyermekkeet, nem az elszegényedést vizionálja, ami lássuk be, azért közel van, ha az ember gyereket vállal.

Én azt gondolom, ha két ember őszintén szereti egymást és szeretnének közösen életeket teremteni, akkor sok mindent kell figyelembe venniük… de nem a pénz az első.

A másik, hogy mindenki, aki fikázza ezeket a családtámogatási ötleteket, találjon ki jobbat, de ne általánosítson, és ne lásson bele mások fejébe, hogy ki miért vállal vagy nem vállal, ez ugyanúgy mindenkinek a magánügye, ha politikus nyilatkozik, vagy ha a kontra nyilatkozik, hogy ki mikor miért mennyit hogyan … hozzon világra egy szuverén önálló gondolatokkal bírni képes életet!!



Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Don`t copy text!