Mikor már csak az idő marad, és nem is tudom, hogy sürgessem, vagy két kézzel húzzam visszafelé, és csak ezen jár az agyam, azt hiszem nincs mese. Meg kell adni magunkat. Át kell adni mindenünk az idő lassú-gyors-gyors-lassú folyásának.

Nincs esemény, tevékenység, dolog, ami ne a körül forogna, hogy hamarosan milyen hatalmas nagy csoda történik újra, velem, a férjemmel, a fiainkkal. Kár lenne áltatnom magam, hogy momentán a gyerekeken és a családunk boldogulásán kívül bármi is foglalkoztatna igazán. Sajnálom. Vagy nem, mert ez így normális.

Az ember begubózik, és már a teste minden rezdülése is csak arra sarkallja, hogy semmi más nem foglalkoztatja, csak is az a kis élet, aki már ebben a szakaszban „csak” hízik, okosodik, ügyesedik, már kész, van egy csomó szokása, jó és rossz tulajdonsága, élménye, és biztosan már ő is nagyon kíváncsi, hogy ki az a sok ember, aki idekinn várja.

Ki az a nagyhangú kisfiú, a dörmögő hangú simogatós, és a sipítozó nő, aki egész nap csak nyüzsög és többnyire azzal van elfoglalva, hogy életben tartsa a nagyhangú kisfiút… Na és mi lehet az a kellemes lágy muzsika…

Vettünk Gergőcinek egy nagyon puha klasszikus altató zenét játszó felhúzható Sünit, és már azt hallgatjuk, ez lett az esti – délutáni – reggeli relaxálós programom. Amikor ledőlök, hasamon a Süni és csak Gergőcié az a pár perc, amíg a Süni zenél.


Rá gondolok, átbeszéljük, hogyan érkezzen, megbeszéljük, ki fog segíteni neki és nekem, hogy a találkozás olyan szép és jó legyen, amilyennek lennie kell. Megbeszéljük, mi fog történni, én mit teszek, neki mit kell tennie, és megnyugtatom, ne féljen, mert nagyon-nagyon jó lesz együtt már idekinn…

Aztán az idő emlékeztetve, milyen nagyon kevés van már belőle a nagy találkozásig, tovalök és jön a sokk, bár már minden össze van pakolva külön nekem, külön a babának, külön a kisnagyfiúnak, kedvenc kaják listája, kedvenc játékok listája, bárki is lesz a kiválasztott, hogy vigyázzon a nagyfiúra amíg megérkezik a kicsi, tudjon mindent…

Úgy érezzük, fontos, hogy Zalán is felkészülten tudjon mindenről, megbeszéljük minden nap, hogy hamarosan megérkezik a baba a pocakból, akinek minden nap megnézzük a kiságyát, a dolgait, a Sünijét hallgatjuk. Tudnia kell, mert őt is nagy változás éri.

A terv kész, ha éjszaka indul a szülés, a mama jön ide, ha nappal indul a szülés, akkor a kisnagyfiam megy a kedvenc barátnőhöz, amíg apa vissza nem ér a kiscsoda fogadásáról. Ez hát a nagy terv, érzem, minden jó lesz…

Az idő azért csak akkor lassú, amikor nehezebb percek vannak porondon, főleg, ha a kisnagyfiú rossz lábbal kel. Sok minden történik, napról napra több szó, több mindent megért, azok a hátsó fogak is csak mocorognak, anya se mindig olyan kezes, mint kéne. És még hisztizni se lehet, enni is kell, aludni is, főleg éjszaka.

Nehéz egy majdnem két éves kisfiú élete, mert annyi mindent el akar mondani, de még nem megy zökkenőmentesen, annyi mindent meg kell javítani, el kell rontani, meg kell rágni, szét kell dobálni, meg kell ismerni ízre, szagra, állagra, segíteni kell szétpakolni, és hát egyszerűen csak lefoglalni anyát, mert hát ez a gonosz anya mostanában csak simizi a nagy-nagy pocakot, a feszülő köldököt, amibe sose lehet belenyúlni. Csak kanapénehezék lenne egész nap, és sírdogálna azok között a kisruhák közt, amik nem is tudom kire jók…

Telik múlik az idő egyik nap a másik után, holnap már időpontkérés a jövő heti ctg-re. Nincs már több vizsgálat, nincs több semmi, ahová menni kell. Anya csak vár, csak vár és bár ezek az utolsó napok, hetek édes hármasban, az izgalom nem is engedi eldönteni, mi is a legjobb ebben az egészben…

Hogy lassan vagy gyorsan telik az a bizonyos idő, csak szétvet a sok izgalom, már nem lehet aludni sem, pedig a fél házat átrendeztem, szegény Férjem csak tűr, csak tűr, a másik felét áttakarítottam, olyan dolgokra jutott sor, amikre ritkán. (létra takarítás, e-mailes fiók kipucolás, régi számlák, egyéb papírok szortírozása, gyógyszeres dobozok átnézése selejtezés)

Szépen lassan minden tiszta lesz, minden felesleges dolog új lakhelyet talál, minden a helyére kerül, és hihetetlen gyorsan megváltozik az életünk, amikor az új élet beköltözik hozzánk végre szabadlábon!



Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Don`t copy text!