Egyedül vagyunk, mikor megszületik a lelkünk? Vagy az anyukánktól és az apukánktól kapjuk, mikor még csak gondolatként fogalmazódunk meg? Vagy az első lélekmagvak azok a genetikai tulajdonságok leképződései, amiket öröklünk? Mikor születik meg teljesen a lelkünk? Egész életünkön keresztül tart ez?

Sokan sokszor sokfélét gondoltak már és fejezték ki véleményüket a lélekről, filmek (21g), könyvek, vallások, filozófiák. Mekkora a súlya, mikor hal meg, hova lesz, ha már nem dobog a szív, mikor is hal meg pontosan…

Én most elsősorban nem a végéről, hanem az elejéről gondolkodtam. Az embert végül is a teste és a lelke határozza meg?! Milyen szép a szeme, ami a lélek tükre, milyen benyomást kelt a kisugárzása, mely nem csak az arcvonásokat, küllemet, hanem az ember egész személyiségét lelkiségét tükrözi.

Mégis mikor kezdődik el valakinek a megformálódása? Mikor először még gondolati síkon elkezdjük körül határolni? Ő lesz életünkben a második gyermekünk. Fiú lesz, kisebb lesz, sztereotip tulajdonságokkal halmozzuk el, pedig még meg sem született. Gondolunk rá, mint egy második gyermekre, akit nagy szeretettel és izgalommal várunk.

Fontos, hogyan várjuk gyermekünk?! Már elnevezzük, hasonlítjuk, máris mérjük valakihez, valamihez, még első gyermekünk bármilyen lehet, most már csak két pólusban tudunk gondolkodni olyan lesz, mint a bátyja vagy nem…


Érzik odabenn, kicsi lelkeink, hogy milyen izgalmakon megy keresztül az anyuka? Boldog-e, gyakran sír és szomorú? Nagy lelki trauma éri? Vannak szomorú babák? Vannak gondtalan boldog babák? Milyenek a háború gyermeki? Milyenek a véletlen gyerekek? A várva várt nagy elsők?

Mennyire van esélye egy léleknek, ha nem ideális körülményekbe, jó szülőkhöz születik? A munkám során sokszor kellett találkoznom olyan kis ártatlanokkal, akiknek szülei különböző okok miatt nem egészen úgy bántak gyermekükkel, ahogyan elvárható lenne, és nem az adidasz együttes hiánya okozta a legnagyobb gondot.

Mennyire fejlődhet egészségesen egy olyan kisbaba lelke, akinek a teste nem kap megfelelő mennyiségű és minőségű élelmet, aki sokadik gyermekben születik meg, és örömet csak ideig óráig, ha tud szerezni. Ki nyűgként kell, hogy megélje mindennapjait?

Kiközösítve már gyermekként, szaga, ruhája, gondozatlan, ápolatlan külleme miatt? Aki már gyermekként sem kap esélyt, mert senki sem szeretne megismerkedni vele, mert nem őt látják, csak a szülei „hibáit”, mert nem törődnek vele. Azoknak a szülőknek hol van a lelke? Az ő szüleiknek sem volt fontos mivé teszik, hagyják válni a tiszta csecsemőjüket, akit megteremtettek?

Milyen lélekké fejlődik a gyermek, aki nem ismeri a nélkülözést, mindent megkap, megél már gyerekként? Fog vágyni valamire? Hogyan érik a személyiség?

Hányszor születünk újra? Mennyi esély van valami csodát megélnünk,ami nem öregíti keseríti belsőnk, hanem megújítja, feloldozza, megtisztítja?!

Mint a bűnelkövetők lelke, mikor megtér. Mikor a haragos lélek megbocsájt és leteszi a batyut. Mikor test haldoklik, de új esélyt kap. Mikor túllépünk saját határainkon. Mikor rálelünk igazi önmagunkra újra és újra. Mikor megismerünk valakit.

Mikor életet adunk valakinek… tényleg mi is újraszületünk testileg, lelkileg.



1 hozzászólás

  1. Niki

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Don`t copy text!