… mamámra gondolok. Biztos mindenkinek van az életében olyan személy, akinek léte, vagy létének emléke nem csak úgy van. Érzelmi táplálék, minta, erőleves.

Ha behunyom a szemem és azt érzem, elvisz a forgószél, akkor rögtön ő jut az eszembe, és már el is illant minden kétségbeesés, vagy ha valamitől félek, vele álmodom, még mindig van, megyek hozzá, a kis konyhába, érzem álmomban az illatát, öreg keze melegét, és ahogy dédelget.

Még hétéves koromban is simizett és dajkált delelés után, és még kamaszkoromban is ő vigasztalt, ha fájt az élet. Ma, ha nagyon hiányzik, megfőzöm az ételt, a kedvencemet nála. Keménylebbencs, rántott tejbegríz, sóba-vízbe krumpli szalonnával, hagymával.

Amikor a szülővé válástól izgatottan arra gondoltam, milyen anya szeretnék lenni, ő járt mindig a fejemben. Most, hogy közeleg egy újfajta szülőség, mert egy második baba anyukájának lenni, azt hiszem, egész más lesz, mint egy első kisbaba anyukájának lenni, megint izgulok és félek.

Sosem szabad kivételezni, mégis szabad máshogy szeretni. Más nő lettem a kisfiam születésétől fogva, más leszek, ha életet adok a második babánknak. Két gyermekről kell gondoskodnom, kettejüknek kell megadnom mindent, amire szükségük van, és amit megtudok adni.


A minap deleltettem a nagyot, a pocakban bútort tologatott a kicsi. És én csak pityeregtem, ott kuporgott mellettem a kisnagyfiam, benn a pici. Furcsa és igen megható volt számomra, hamarosan már, ha kinn lesz a kicsi, nem tudom, lesznek-e ilyen meghitt pillanatok édeskettes – édeshármasban töltött meghitt órák.

A nagykisfiammal imádom az összebújást, amikor még szopizott, órákat elnézegettem evés-alvás közben, most deleléskor hallgatom a kis szuszókálást, csend van és béke, csak mi ketten…

Most, hogy egyre erőteljesebb az izgő-mozgó, természetesen mérhetetlen szeretettel veszem tudomásul, érzékeli, amit én érzek, és őt is ugyanúgy szeretném megajándékozni a lelkemmel, hogy őt is tudjam órákig nézegetni, és ő is megkapja azt a végtelen szeretetet, hogy ő is emlékezzen majd az érzésre, milyen, amikor simizem ébredés után, dajkálom, ha fáradt, és érezze, én mindig ott vagyok. Remélem tudok majd térben és időben úgy létezni, hogy egyik fiam se érezze, le,kell rólam mondania, vagy várnia kelljen, vagy azt éreznie ő kevésbé fontos…

Mindenki mondja, és talán valahol én is hiszem, hogy a kicsi már tudja, hogy ő kicsi, hiszen hallja, hogy idekinn kik várnak rá. Tudom, hogy a nagy is tudni és egy idő után érteni is fogja, ez van, jött egy kistesó, aki bizonyos szempontból konkurencia, és már nem ő az egyetlen, de kárpótolhatja, hogy az első.

Bizonyára szeretni fogják egymást, és remélem nem, azért mert „kell” és ez az elvárás a testvérektől, hanem mert ahogy mi a szülei, úgy a testvére is ott van neki, mint bizonyos társ az életben, akivel osztozhat örömében, bánatában, aki identitást, szeretet, biztonságot nyújthat neki.

Persze ez az első években csak érzelmileg alapozódhat meg, tudatni szinten nem. Remény hát itt kell sok, hogy a hétköznapi szükségletek ne egyék meg az idillt. Kivel ki játszik, ki kap ezt, ki kap azt, ki kapja előbb, kihez ment oda hamarabb kit vigasztal, kinek ad igazságot …

A támaszom szerencsémre már nem csak a mamám, hanem a férjem, akivel megölelhetjük egymást és kitalálhatjuk, hogyan legyen, a lehető legjobb mind a négyünknek. Nem tudni mi fán terem a jó szülő, nem is tudom termett-e már, nem tudom mi fán terem az ideális időbeosztás.

Az viszont bizonyos, hogy igen sokan felnőttek már testvéreikkel, és igen sok szülő nevelt már több gyereket egyszerre. Van-e olyan, akinek ne jutna eszébe minimum egy tüske a gyerekkorából, amikor nem ő került sorra pedig … nem tudom, ha nem lennének ilyen kis tüskök, amik formálják az embert, akkor is ilyenek lennénk-e.

Nem tudom, „gyengébb”-e az, akinek van testvére vagy „erősebb”-e, aki midig egyke volt és első, de azt hiszem, sok szempontból nem is fontos. Bízom benne, hogy ha majd sokára egyszer az én kisnagyfiaim a szülőségről és a biztonságról fantáziálnak, akkor majd az apukájukra és az anyukájukra gondolnak először jó szívvel…


Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Don`t copy text!