alaposan körbe néznék, látok ezt is, azt is. Nem is tudom, hol az eleje meg a vége. Olyan kettős ez a dolog,. Boldog vagyok. Van családom, egészséges, szerető férjem, szép- szépülő otthonom. Nem, ősz hajszálam nincs. Jön a telefon egy hete: „nézem a naptárt, egy-két hét 32” – mondja apukám, kérdezem tőle, na elszaladt?!

Nekem nem sok, nem is kevés. Hiányzik-e valami?

Nem.

Persze sorolhatnék néhány materiát, sikeres nyelvvizsgát, fritőzt, szárítógépet, egy masszőrt a szekrénybe aki tud vasalni és titokban tisztaság-mániás. Némi idő, olyan 28 órás nappalok és 10 órás csendes, mély alvós éjszakák, napi egy hulló csillag, olyan édesség, ami finom és nem hízlal… igen, ilyesmik jutnak csak eszembe.

Olyan szerencsés vagyok, egy nyári, rák jegyű ember, szerető, nyílt, akaratos, nyüzsgő, sorozatmániára erősen hajlamos. Változtatnék-e magamon, így ennyi idősen? Nem, na jó, csinosabb lennék és kevésbé önérzetes, kicsit kevesebb hiszti, több vidámság, semmi adrenalin függés. Több türelem, nyugodtabb várakozás.


Van-e, amit bánok? Van, de észben tartom, és ha tudok, változtatok.

Nem tartom soknak ezt a kort, sőt, néha meg is lepődöm mekkora mázlista vagyok, hogy már ilyen fiatalon megadatott ez a sok minden. Volt meló, van és lesz is még bőven, magammal, az életemmel, a családdal, az otthonunkkal.

A java még most jön, nem mondom, hogy a neheze. Nem hiszek a kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond filozófiában, mert minden korszaknak megvan a maga nehézsége és a maga szépsége.

Akár a gyerekekre, akár magamra vagy a párkapcsolati szakaszokra gondolok, ahogy 14, úgy 20, úgy 32 éves koromban is hozhat elém az élet akkora hegyet, amit nem tudom megmásszak-e, átugorjak, meg-kikerüljem vagy csak sétáljak el mellette…

A kettősség a szülinap kapcsán van bennem, mert már nem érzem akkora jelentőségét, bár nálam, azt hiszem mindig is a tortáról szólt, amióta az eszemet tudom. Mélyebb lélektani jelenségek keresése vagy túl nagy nyomot hagyott volna, vagy nem is érdekelt inkább. Megszülettem, vagyok, az idő telik. Csak rajtam múlik, hogyan, és azt érdemes-e ünnepelni.

Igen, holnap lesz egy jó kis napom, kiruccanás a családdal, a férj szabadságon csak a kedvemért, és a legnagyobb áruház legnagyobb jégkrém tortája lesz az enyém.

Ha jövőre megállok és körülnézek, remélem, csak több időt és örömöt látok majd.

Éljenek a nyári gyerekek! <3



Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Don`t copy text!