Milyen érdekes szó, csak fél-elem van bennem… és csak a félelmet-lelem magamban. Igyekszem nem erőltetni semmit, a szójátékot sem.

A varázslatos ünnepek előtt, ami egy pár perces hóesés miatt már majdnem elragadott. csak valami hideg gyomorremegés tör föl bennem folyton. Nem, nem az éppen fogyózok miatti éhezés az ünnepek előtt, hogy engedjek majd a sóvárgásnak tripla adag töltöttkáposzta képében, hogy 2kg helyett minimum 5kg-t rántsak vissza.

A megfoghatatlan remegés oka a már korábban említett újvilág … igyekszem nem … nem igyekszem …hagyom, hazug vagyok és hagyom, hogy ellepjen az önsajnálat és a félelem, amiért a kicsikém „szörnyű” óvódás éveit megkezdi. Magam sajnálom, mert önző vagyok és csak magamnak akarom őt.

Vigasztalom magam, pedig semmi szükségem a vigaszra. Itthon marad velem a kisebbik kicsikém, a tanulás… és nem sokára jön a nyári szünet.

Igazán attól félek, mi lesz, ha Zalán ovis lesz, másé lesz, más lesz … Szalad az idő és novemberben a kicsi is kettő, megy bölcsbibe én dolgozni. Az ember mindig fél a változástól, de ez egy éven belül lesz akkora, hogy két évre is sok lenne. Az elmúlt három év is olyan gyorsan szaladt el miért lenne a tizenhetes év más …


Félek, mert nem tudok semmi bizonyosat. Az ember kezdi védeni magát, találgat, és óva intené elméjét a szélsőségektől, mégis mindig a legjobb verzióban reménykedik, és a legrosszabbat vizionáljuk … persze a félelem az egyik legősibb ösztön/érzés, mégis milyen nehezen birkózunk meg vele.

Szorongunk, kifogásokat keresünk, mással veszekedünk, hogy levezessük ezeket a belső feszültségeket, pedig csak őszintének kell lennünk bevallani a félelmeinket, felvállalni őket. Reálisan szembenézni az opciókkal, és várni.

Félni a jövőtől lehet, csak nem biztos, hogy van értelme. Amikor pedig megunjuk a racionalizálást, akkor jöhetnek az emóciók, az érzelmek, a hit és a remény. Amik kis ragtapaszonként ideig óráig segítenek, és talán tompítják a múló idő fokozta türelmetlenséget… Mindig az idővel van a baj, hol kevés, hol sok, hol lassan, hol megfoghatatlanul gyorsan múlik.

Egy megoldás marad megint, nem gondolkodni és élvezni a jelent, együtt lenni szeretetben, amennyit csak lehet mindenféle külsőség – és túldimenzionált belsőség nélkül …



Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Don`t copy text!