és valami más valami, izgalmas elkezdődik. A történet halad tovább, érzelmi vívódások, nagy levegő, kis sírás és nagy lépések. Előre, új munka, új élet. A kicsi megy a bölcsibe, a nagy az oviba majd 1-jétől, vagy 2-ától, anya meg a dolgozóba már hétfőn.

Így van, ha az emberlánya nekifut és hasraesik egy lehetőségben. Kicsit bizonytalan, kicsit szomorú, kicsit boldog, kicsit bízik. Magában és a kölykökben, a család erejében. Nincs mese, ismét egy életszakasz, vagyis kettő. Egy, aminek vége a maga tanulságaival, veszteségeivel, a lezárással, a megkönnyebbüléssel, a bizonytalansággal.

Egy másik, ami valami ismeretlen, valami más, valami, ami kihívás, valami kemény, amiért az ember vállal áldozatot, kap biztatást és táplál reményt, és hisz, képes lesz, mert máshogy nem lehet.

Egy életszakasz a gyerek életében, mikor már nem anya a nap és a hold, alfa és omega. Lesznek kisgyermeknevelők, süni csoport, csoporttársak, és minden, ami egy kis gomba jel köré csoportosul, és minden, ami elindul a bölcsis élettel.

Anya is új életszakaszba lép, mikor anya agya és minden idegszála már nem csak a gyerekek körül forog. Mikor lezárul valami és kinyílik a világ. Mindketten másokká válunk, megismerünk új embereket, élményeket kapunk másoktól is visszajelzéseket, bekerülünk a körforgásba, és lassan feloszlik a rózsaszín köd.


A nyár pikk-pakk elszaladt. A lehetőség adódott és kihagyhatatlannak bizonyult. Gyors felmérés, némi bűntudat, mert a kicsi nem addig volt itthon, de a kicsi nem is a nagy, ja lehet, hogy jobban jár?!

Aztán a gyors mélyebb önvizsgálat, mitől is félek jobban? Hogy a gyerek pompásan meglesz nélkülem és jól érzi majd magát, persze hiányzom majd, naná ez a minimum. Nekem mennyi idő is lesz leválni róla/róluk, (megint?).

Jaa és mennyi bennem a félelem, hogy a munkatársaim az újak (még csak nem is a régiek), nem feltétel nélkül fognak szeretni? Jaa, hogy elég okos leszek-e az új munkakörhöz? Megállom-e a helyem?

Igen, persze, hisz engem választottak, ha más kinézi belőlem, én miért szívatnám magam a kishitűségemmel?! Igen, nehéz lesz. Itthon minden rendben, biztonságban voltam. Most minden reggel indul a mókus-kerék, rohanás mindig. Igen, többet lesznek mással, igen többet leszek mással.

A munka-én kioltja az otthon-ént, nem lesz idő nyünyögni a gyerek miatt, nem lesz idő nyünyögni a munka miatt. Igen, tudom, mindenki ezt csinálja. Attól még rossz érzés, hogy alig látjuk egymást. Igen, igyekszünk majd az aktív-együttlétekre, a hasznos idő megélésére. Igen, kell mindannyiunknak valami új, valami más.

Csak győzzük energiával. Lezárni azt, aminek vége van, és tudni csinálni azt, ami még csak most kezdődik. A legnagyobb szerencse, hogy ezt együtt kell, és lehet.



Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Don`t copy text!