Van, aki a várandóssága vége felé már azt mondja, ez teher. Vizes a láb, dagad a minden, hasogat ez, hasogat az, itt fáj, ott fáj, jönne már ki az utód. Nekem „még” mindig nincs semmi bajom, semmi nem dagad, semmi nem vizesedik, nem mondom, a napi szaladás után jól esik eldőlni, mint egy krumplis zsák, de tényleg fittinek érzem magam.

Ma picit megfájdítottam a gyomrom, de hát ez az áruló paradicsom szósz ellenállhatatlan. Valószínűleg már lenn van a pocak, mert nincs légszomj, se gyomorégés. Ellenben, ami engem sújt, az a mérhetetlen feledékenység, és hát egyszerűen életveszélyes vagyok. Féltem is a kint lévő fiam, mert baromi béna vagyok.

Múlt kedden vezettem utoljára, mert nem csak autó nélkül, de autóval is igen ügyetlennek éreztem magam, bár a karosszéria formázást még a nyáron letudtam … Ellenben sikerül a nagy főzések közben mindent elejteni, és rendszerint ujjat is sütni…

Saját paródiám ez a fészekrakás is, éééén, aki majdnem buktam technikából, mert fél év volt kihímezni a monogramom, párnahuzatot kezdtem varrni a kanapén levő különböző megkopott párnácskáinkra.. Persze még az ollóval is elvágtam a kezem, a milliónyi tűszúrást nem is említve, persze a biztonság kedvéért még a vajazó késsel is megvágtam magam. A folyton leeső, elejtett dolgokat nem is említem…

Mivel már minden meg lett takarítva, a gyerekszoba felé már gondolatban sem merek semmit sem módosítani, és a ház többi pontja is át lett rendezve, ha nem akarok válást, meg kell nyugodnom…


Egy szó, mint száz az első csodavárás alatt is iszonyú kétbalkezes lettem (a meleg szendvics este 7-kor elkészült, ellenben a tűzhelyet csak hajnal 3-kor sikerült elzárnom rendesen… ), de most tényleg „kiteszek” magamért…

Érdekesen élem meg ezeket a napokat, mert néha azt érzem, bárcsak megölelhetném már a kicsikénket, aztán meg azt gondolom, még jó hármasban … Az első alkalommal nem voltak jóslófájások, meg semmi, most azonban két nappal ezelőtt rám jött hajnalban valami furcsaság, para volt, még azért maradjon a pindúr, 37. hét lesz még csak kedden…

Szóval érdekes volt, azért az volt az első, hogy még maradjon benn, mert kb. tizenöt dolog jutott eszembe miért ne jöjjön, pl. még várom a futárt, aki hoz ezt-azt, még a Férjemnek távolabb lesz munkája, stb. Aztán most azt érzem, hogy mit manipulálom én ezt a gyereket már most. Jön, ha akar … majd mi alkalmazkodunk …

Ma azonban megnyugodtam, végképp lefixáltuk, ki jön a gyerekhez, több variáció is volt, de a legjobb választásnak természetesen a BarátNő bizonyul, mert ő a legstabilabban jövő … és imádja a gyerek.

Úgy érzem, félelem nincs bennem, hogy minden jól alakul-e, szinte biztos vagyok. Mindent megbeszéltünk, én szedem a homeot, napi szinten igyekszem többször is megerősíteni a terveket. A ház is kész lett, még ki is lett színezve, minden tárgyi feltétel adott, a doki cuki, a szülésznő stabil. Mi is igyekszünk a férjemmel szorosan kapaszkodni.

Nem mondom, a féltékeny dackorszakban erősen tomboló minitini nem segít. Másrészt őt is megértem, nagy változás ez a számára is, és nem is biztos, hogy érti minden elemét. Máshogy vagyunk, egyre többet kell már most lemondania, és nem is mindig az van, amit ő szeretne.

Lassan megkezdődik a puccs, és hamarosan nem ő lesz az egyedüli kiskirály a porondon. Sok a játszma, és az aggodalom, hogy a kicsi túléli-e majd a nagyot, de úgy látom, más tesók is felnőttek egymás mellett, így még most igyekszem nem nagyon túl majrézni ezt a tesótémát.

Szereztem többféle kendőt, majd hordozok, hogy a nagy is kényelmesen hódíthassa a világot kisebb korlátozás nélkül. Ami már most bizonyos, a kicsinek már kezdettől fogva mozgalmasabb volt odabenn, és lesz idekinn az élete, lehet, ezért lesz ő teljesen más, ami igen jó. Unatkoznék is, ha két teljesen egyforma kis haramiát kellene kordában tartsak. …

Mindig nő az egóm, amit most az elefántos küllemem jól fogad, ha arra gondolok, hogy két elképesztően gyönyörű és okos kisfiú anyukája leszek hamarosan … és várom a „szabadlábat”, amikor újra „csak” nő leszek, mert hát nem feledkezhetem meg a tökéletes férjemről sem… Szerencse, hogy az elefántok memóriája nagyon jó…



Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Don`t copy text!