a beragadt koszos ködös hideg még mindig kaparja a torkom, már szeretnék egy jó nagy levegőt venni, friss, jéghideg, tiszta lélegzetvételt, ami hogy ha kinyitom a szemem, ragyogó színes langyos tavaszba köszönt …

elfáradtam a szürkében, a hidegben, az egyedülben, a rohanásban. Tudom, direkt, tele a táska. Tanulással, időrablókkal. A jó, ami ébreszt, a fiúk, ami jó, ha fekszünk is a fiúk. Halk szuszogás, kis meleg.

Idő egyedül?! Magamra? Csak tusolás közben, ó milyen régen volt már ennyi időm magamra gondolni. Tegnap este tusolás közben.

De nem baj, nincs idő agyalni. Egzisztenncia? Elszégyellem magam, van két fiam, férjem, kádam, tusolok, törölközőm, meleg ágyam. Sok tanulás, tanulhatok, lesz tudás, plusz pénz.

Bűntudat, a nagy három évig itthon, a kicsit lehet be kell adni hamarabb, mint kettő. Sok izgalom ez az évre, mi lesz, hogy lesz, mikor lesz, kivel lesz miért lesz…


Megy a rinya, de minek. Elfújt a szél, a múltkori, az a hideg. Remélem jön egy langyos zápor, ami megköt a földben, hogy újra erős gyökereim legyenek, hogy tudjak bimbózni, nyílni megint. Várom, hogy lemosson, várom, hogy megmelengessen a finom nap. Csak egy kis erőt.

Nincs baj. Kicsi pihenés és majd jó lesz. Nem rossz dolog néha engednünk a kísértésnek, hogy gyengék legyünk és mástól várjuk a biztonságot adó szorítást, amiből olyan jó kiszabadulni, hogy újra és újra felálljunk és megmutassuk, miénk a világ. Ha az nem is, de az életünk boldog, teljes és ragyog.

Kellemes dallam, finom puszik, néhány altató dal, és a nagy eltudja énekelni a Vuk-ot. Kell ennél több?!

Az a szél az a fránya szél úgy elfújt most…csak bántott.



Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Don`t copy text!