Ha ez egy gasztroblog lenne akkor a Stefánia vagdalt címet kapná ez a bejegyzés. A hétfői negatív ctg és a még várakozás jeleit mutató állapotokat követően mérgemben, vagy csak csalódottságomban döntöttem! Sütök Stefánia vagdaltat jó fűszeresen, krumplifőzelékkel.

A naggyal kitakarítottunk, ő szét-, én összepakoltam, mostunk. Aztán az ebédet követően, éreztem delelés közben, itt valami történik. Négykor küldtem egy sms-t a férjemnek, hogy minden ok, de érjen haza időben. Fél öt után hívott, elmenjen-e a tisztított szőnyegért, kértem ne, mert én már tusolnék.

Hazaért, tusoltam, a nagy még delelt, ekkor már hétperces fájások voltak, a nagy aludt, a kicsi készülődött, mi a gyerekszobában ketten a férjemmel várakoztunk. Olyan békésen, nyugodtan voltunk, hogy nem akartam elengedni azokat a perceket, beszélgettünk, készültünk mi is, milyen lesz, mit teszünk, mi van bennünk … Haza ér-e Szomszédokra :D… Aztán csörögtem a szülésznőnek szerinte mikor induljunk a kórházba.

Hétkor elvittük a nagyot a BarátNőjéhez. Beértünk, szokásos vizsgálat, dokim volt ügyeletben, beért a szülésznőnk. Fájások, burokrepesztés, fájások, tusolás, fájások, séta, időben még nagyon nem adekvát tolófájások, csökkenő szívhang, riadtság, nyugtató férjszavak, nyugtató férjszemek, csak ez maradt a fejemben a hit … alvás, 22:10 megszületett a kisfiunk, pontosabban kisegítették.

Sajnos nem jól ékelődött be, és nagyocska is hozzám, lehet a vonzás törvénye? Mindenestre jelezte az én okos babám, hogy valami nem jó, az orvosom pedig hozott egy profi döntést.


9- es apgárral, gyönyörű szép, 51cm 3450g, csodás Gergőci érkezett meg hozzánk.

Mit mondjak, nem erre készültem, mégsem érzem azt, hogy szomorúnak kellene lennem. Felmerült már korábban a méretek miatt a császár, nem is a műtét ijesztett meg, bár az is megérne egy misét, a kiszolgáltatottság fogalomkörében, de fizikailag nekem ez könnyebb most, mint az első sima utáni hetek.

Mégis hiányzik az érzés, hogy nem én szültem meg, hanem kiemelték, aludtam, nem hallottam, nem láttam, nem éreztem az első perceit. Viszont egészséges lett, én is megmaradtam, az apukája szinte rögtön magához ölelte, az Ő kettejük első pillanatai megvoltak, és ez kárpótol. Kárpótol a 9-es érték. Így kellett lennie. Bár nem ez a természetes út, de a modern kor gyermekeként hálás vagyok, hogy egy vágással megmentették a kicsikénk életét, egészségét és az enyémet is.

Lehetne azt hiszem picsogni még, hogy mit miért, miért nem hamarabb, később, siettettem-e, befolyásolta e a korábban felvetett lehetőség a mostani eseményeket.
Nem tudom, megnyugodtam, végre itthon vagyunk, mindenki egészségesen, és elkezdődik az új életünk, amit már annyira, de annyira vártam, négyen, együtt.



Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Don`t copy text!