Itt az ősz, visszavonhatatlanul ideért, gyönyörű színeivel hűs leheletével. Imádom! Nyílik a kiskrizantén a kertben, csíp a reggel, finom füst illat a hűsben.

Zalán ügyes, úgy töri a diót, hogy nem üt rá az ujjára, pedig még nincs három. Újra itthon, és olyan jó úgy hazaérni, hogy az ember szereti az otthonát.

Szuper hét, kirándulás Kőszegre, hegymászás, Írottkő, már hosszú hetek óta csak az tartotta bennem/bennünk a lelket, hogy tudtuk, mennyire jó lesz az erdőben nézni, ahogy kezd elaludni a természet. Így is volt, pompás hűvös fenyőillat, az osztrák részen fel. Búcsúzó bükkös a magyar oldalon.

Fantasztikus volt, a kicsi a hátamon a csatosban, a nagy, mikor nem volt kedve sétálni, fém- vázasban az apja hátán. A kicsi olyan jót aludt, hogy még hortyogott is. Nem mondom, hogy nem volt fárasztó meg combos a magyar oldal, de megérte. Pláne az a része, hogy mindent el kellett és el lehetett mondani a gyereknek. Mi micsoda, az állatok, a növények, a hegy olyan jóóó volt.

Másnap Bükfürdő, nem akarom lehúzni a helyet, mert jó éreztük magunkat, de nem túl gyerekbarát a hőmérséklet része miatt, a személyzet nem igen figyelt a gyerekekre, így az ablakok ajtók nyitva … Ellenben volt gyerekmosdó, konyha melegíteni, pelenkázó mindenhol… Összességében kellemes hely volt.


Kőszeg, az meg Kőszeg, már harmadjára vagy negyedjére mentünk vissza, kis utcái, a Bécsi kapu étterem és a béke mindig vissza csalogat minket. Alig várom, hogy megint menjünk…

Az itthon persze az itthon, mindenütt jó, de legjobb…

Közeleg az emlékezés ünnepe. Én nem járok temetőbe, nem csak azon az egy napon, máskor sem, úgy sem ott van, aki már nem él és annyira fontos, hogy nem telik el nap, hogy ne gondolnék rá.

Ettől függetlenül szeretném a fiúknak elmondani, miért fontos megemlékezni, és miért kell feldíszíteni a sírokat, miért gyújtunk gyertyát, és a csoki gyűjtésnél, a szellemek maskarákban riogatásánál, talán kevésbé divatos, de szívet melengetőbb a gondolat, hogy hogyan ismerje meg a fénykép albumból a szeretteinket.

A nagypapát, akivel sajnos az apukája sem tölthetett sok időt, és megtudhatja, ki az én mamám, akit annyira szeretek, hogy bár most töltené a százkettőt és már tízéve elment tőlünk, még most is az életem része mindennap.

Úgy vélem, nem kell hazudni ebben sem a gyereknek, az életről, hogy vannak, akik meghalnak, vannak akik betegek, már most is tudja és érzi pontosan a gyerek, hogy valamit történik, és ez így is van jól. Felesleges túlbonyolítani számára ezeket a dolgokat. Na persze csak az ő korosztályukra lefordítva érdemes. Főleg ebben a félős korszakban.

Jut eszembe hazugság, persze a Mikulás jön, ahogy az üzletekben látom, lassan ide is ér. Érdekes lesz elmagyarázni, hogy a bácsi, aki bemászik a kéményen, miért kapható kisméretben és csokiból? Fura ez a bálvány imádat ….


Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Don`t copy text!