Hatalmas, bomba hírek, óriási lehetőségek, és sok-sok apró betű… Ujjongva mindenki szaladhat hát a hitelintézetekhez, és fejvesztve bújhatja a Jónás-naptárt, már nincs akadály?!

Nincs akadály, Ratkó-korszak után, CSOK-korszak szabadon. Tényleg csak a lakhatáson múlik? Kérdezhetné ezt sok mindenki magától és másoktól, akik na, majd most. Nem kell kacsalábon forgó palota, se ökoház, meg AA++, meg ki tudja még mi.

Távol álljon tőlem a politika, de örülünk (hangomban nincs cinizmus) … mégis egy Kispál-szám egyik hangzatos sora jut eszembe: „És egy leszedált ország tapsolgat a szarnak
Boldogan élnek, amíg csak meg nem halnak” …

Örülök a hús áfacsökkenésének, és tényleg senkitől nem sajnálom az új lakhatási lehetőséget sem, akinek ez valódi és jó segítség.. Csak megint félek, félek a parasztvakítástól.

Félek attól, hogy 25 éven belül még visszanyalhat ez a baromi kedvezményes hitel, és megint fizethetjük az adófizetők pénzéből a megmentő csomagokat, mint a „szegény” devizásoknak, akiknek szintén nem lett volna kötelező ész nélkül minden szarra felkapkodni azt a hitelt.


És félek attól, hogy azok a családok, akik nagyobb, szebb, jobb, drágább házakba költöznek, és vállalják nyakra- főre a gyerekeket, később megbánhatják. Nem tudom, hogy csak azon múlik-e valóban a gyerek vállalás, hogy kinek mekkora a lakhatása, és ok nélkül van-e ez.

Úgy értem, ha annyi pénz van, annyi van, attól, mert több gyerek van, nem lesz több pénz. Én is dédelgetek hiú ábrándokat, hogy tudjak bővíteni, és jöhet még egy Blanka, vagy még egy fiúcska (nincs harmadik fiú nevem … 🙂 )

Másrészt rögtön ott a szög a fejben, tényleg csak a plusz szoba? Nem merül fel az energia? Tudnánk-e megfelelően hosszú távon gondoskodni még egy gyerekről? És amit nyerünk a vámon, ingyen étkezés, ingyen tankönyv, „bukjuk” a réven, mert ugyanaz a különóra, ugyanaz a hó közepén leszakad a cipő persze egyszerre mindenkiről?

Tudunk-e majd tanulni mind a hárommal, biztosítani a szakmát, az érettségit, a nyelvvizsgát, a jogsit. Mert bár én magam kerestem meg ezekre java részt a pénzt, én szeretném a gyerekeimnek a biztos anyagi hátteret… és ezen nem biztos, hogy segít a csok, az adókedvezmény, stb., mert a rezsi nem csökken, a fizetésünk nem nő, kormányváltás is lehet, és akkor nem biztos, hogy maradnak ezek a kedvezmények.

A szülők mentális és pszichés állapotáról nem is beszélve. Egy kétkeresős, egy egyedülálló ugyanúgy kidolgozza a belét, ugyanúgy heti 50 órát van a rendszerben a gyerek… alulfizetett pedagógusok, dajka nénik és sorolhatnám, kiknek a kezei között. Ugyanúgy hétvégi szülő a szülő.

Isten látja lelkem, én szeretném, ha több gyermek lenne (főleg most, hogy tudjuk, nekünk nőknek amúgy sincs más feladatunk … 🙂 ), de nem vagyok meggyőződve róla, hogy ha még a lakhatási és anyagi részét kivonom az egyenletbő,l biztosan érett-e mindenki a gyermekre és a több, sőt a minél több gyermekre….

Amúgy meg csokkolna az egyedülálló szülő is, a zártkerti övezetben gazdasági épületben élő szülő is (ami igazából lakóingatlan, csak nem így van bejegyezve, csak olcsóbb volt megvenni, de átminősíteni meg aztán, na mindegy…) Szóval ha már, akkor legalább részesülhessen mindenki … Vagy legalább törekedjünk a korrektségre …



Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Don`t copy text!