A jövő és úgy általában az ember életének tervezésekor a biztonság az egyik legelemibb elvárás. Érzelmi, egzisztenciális, egészségügyi, környezeti. Mekkora a befolyásunk?

Már ha akarunk hatással lenni, vagy szeretjük a kockázatot? A kockázat a biztonság ellenpontja, vagy lehet egyáltalán kockáztatni, anélkül, hogy valamennyire ne lennénk biztonságban? A biztonságra való törekvés intelligencia, körültekintés kérdése, vagy ez is igényfüggő? Milyen beállítottságúnak kell lennünk, hogy fontos legyen a biztonság? Vagy kell egy egészséges stressz, hogy érezzük, hogy éljünk?!

Nem mindegy, hogy vakmerőek vagyunk egy nyaralóhely kiválasztásánál, vagy a biztonsági gyermekülés kérdésénél. A családtervezésben elengedhetetlen a biztonságra való törekvés? A pénz elengedhetetlen eleme a biztonságnak? A tárgyiasult világunkban minél jobb valami, annál drágább? Tehát a biztos egzisztencia biztonságot jelent. Kell marcangolnunk magunkat, mert nem tudjuk a legdrágábbat venni, és ezáltal nem biztos, hogy a legmegfelelőbb terméket vettük meg? Lehetséges, hogy a média ezen a területen is kikészíti az embert?

A szerencse mennyire játszik a biztonság tekintetében? Szerencse, hogy az embernek legyen lehetősége, hogy elvárásai legyenek az élettől. Igény egy jó munkára, családra, egzisztenciára és az ebből fakadó biztonságra. Lehetőség megteremteni bizonyos feltételeket, hogy az ember egyre-egyre feljebb tudjon lépkedni azokon a bizonyos lépcsőfokokon.

Milyen árat kell fizetni, érdemes megőrülni azért, hogy minden meglegyen? Mikor érezheti magát és a családját biztonságban az ember? Mennyire relatív ez a dolog. Biztonságban vagyunk, mert kitudjuk fizetni a számlákat, megfelelő élelmet és ruházatot tudunk a gyermeknek előteremteni.


Kevésbé fejlődik a gyermek, ha nincs a kezében a legújabb fejlesztő játék? Elegendő, ha csak a hétköznap ingerei érik? Nem jár babaúszásra, nem a legmárkásabb legújabb ruhákban mászkál a játszótéren? Veszélyeztetjük, ha nem bio zöldséget kap, és nem feltétlenül luxus körülmények veszik körül?

Szülőként megélni a nemet, amikor nemet kell mondani erre is arra is, azt gondolom, meglehetősen nehéz helyzet. Amikor a nem „nem” egy új játék megvásárlása, hanem egy megfelelő méretű, állapotú cipő megvásárlására kell, hogy válaszként hangozzon. Amikor iskolába menet nincs uzsonnástáska, mert nincs mit bele tenni.

Gyerekként milyen ezt megélni? Hol kezdődik a gyermekszegénység? Hol kezdődik a „szülő”szegénység? Azt mondjuk, elhanyagolt a külseje, alultáplált/elhízott, nincs jó egészségben, ápolatlan, gondozatlan – a szülőre vagy a gyerekre…

Tudjuk, mennyibe kerül egy normál család költségvetéséből megfelelően ruházni, korának megfelelően vegyesen táplálni, egészségben nevelni egy-két-három … gyereket? Mekkora szegénységi tényező is a gyermekvállalás? Amikor két ember dolgozik, elhatározza, hogy családot alapít, mi is az első szempont? Milyen lakkhatási körülményeik vannak, mennyire stabil a státuszuk a munkahelyen, mekkorák a bevételek, és a kiadások. Mennyire férne bele egy gyermek/több gyermek gondozásának a „díja”.

Sokan mondják, a gyermek nem pénz kérdése. Tiszta lehet a lelkiismeret, amikor tehetséges és nincs pénz különórára? Mekkora önvád és tehetetlenség gyötri az embert, ha beteg a gyermek és nincs pénz fejlesztésre, foglalkozásokra, speciális táplálék kiegészítőkre?

Mentálisan mennyire lehet egészséges az a szülő, mennyire lehet gondtalan apuka és anyuka, ha minden este azon megy a matek, hogy mit nem „kell” befizetni, hogy maradjon új cipőre?

Fel tudunk készülni a váratlanra? Mi is igazán a kockázat? Mikor érezhetjük, biztonságban magunkat? Mekkora és milyen erőforrásai lehetnek egy családnak? Hogyan tudjuk a költséghatékonyságot figyelembe venni a háztartásban? Milyen spórolási és „elő”takarékossági lehetőségeink vannak? Hány munkahelyet kell vállalni? Meddig maradhatunk otthon a gyermekkel? Szempont még, hogy a gyereknek meddig jó, ha velünk van és nem a bölcsődében a szintén alulfizetett, gondokkal küszködő, háromszorosan túlterhelt, lepukkant körülmények közt dolgozó gondozóval?

Mennyire lehet elkerülni, hogy a gyerek szorongjon a szülei anyagi nehézségei miatt? A gyötrő kérdés az osztálypénz miatt, a kihagyott úszásóra, kopott ruha, a vacak mobil. Mit mondhatunk a gyereknek? Tudunk segíteni, megélni a gyerekeknek a szegénységet, ha mi sem tudjuk feldolgozni?

Nehéz bármit mondani, mert most az a nagy gond, hogy nincs mobil telefon vagy nem okos. Máshol meg az a nagy gond, hogy nincs háztető és a szomszéd bácsira rá lőttek.

Viszonyítunk? Igen. Biztonságban vagyunk, mert nem vagyunk kisebbség. Nem kell egy hátizsákkal, a gyerekekkel a karunkban menekülni. Nehéz, ha nincs, de talán az a nehezebb, ha lehetőség sincs a biztonság megteremtésére.

Azt hiszem szerencse, biztonság, nyugalom. És a kicsikéinknek tiszta és elegendő táplálék, ruha mellett mégiscsak ránk van a legnagyobb szüksége a biztonsághoz.



Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Don`t copy text!