Nem tudom, ki hogy van vele, de amíg fiatal az ember, olyan tiszta a lencse. Mindent jól és élesen látunk. Mi vagyunk a „szabadság vándorai”. Mindent tudunk és mindent ki is mondunk bátran. Legalábbis néhányan, gondoljuk, mi tudjuk a tutit, és jogunk van hangoztatni ridegen és stílusosan az igazat, a mi igazunkat, márpedig nekünk mindig igazunk van.

Mostanság kezdek rájönni vagy inkább érteni, mert már én is érzem, kopik az ízület és a bátorság. Az enyém is?! Azt hiszem igen, meg kell látni és tapasztalni, nem lehet az ember az igazság bajnoka mindig és mindenben, mindenhol és mindenkivel.

Nem bírja el mindenki az igazságot, nem jó mindig tudni az igazságot, és nem szabad mindig tudatni az igazságo,t és a helyzet az, hogy lehet nem is mindig miénk az igazság. A legkínosabb, ha mindenki tudja mi az igazság, de nem lehet róla beszélni. Mert nem. És pont.

Kopik a lencse, beállnak a képbe, és talán könnyebb azt mondani, nem látok jól, vagy nem láttam, pont. A konfrontáció, a konfliktuskezelés, a problémák elmondása, a megoldó sémák közös megtalálása. A lelki megnyugvás, a fájdalom hangos kimondása, empátia, segítségkérés, ezek olyan furcsa dolgok, olyan megfoghatatlanok, mint a … .

Vannak ezek a békák, jönnek, mennek, ugrálnak, vihar után több, csendben, forróságban kevesebb … Amikor elül a zuhé, villámok már nincsenek, tócsák is alig. Mégis ott marad a beton felett, megrekedt a meleg fojtó gőz. Az ember sírna, mert ott a béka nem mozdul, mondaná, várja a felfrissülést, a hűs szellőt, ami kisöpri a ragacsos varangyot és a fojtó nedvességet.


Nincs szó, nincs aki kimondja, nincs aki meghallgassa, nincs aki elviselje hol ezt, hol azt az igazságot. Megrekedt kellemetlen meleg, hidegvérű béka, hangulat. Inkább beszéljünk az időjárásról.
Békés szép nyarat.



Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Don`t copy text!